Mindössze kétféle film létezik. Az egyik tetszik a közönségnek, a másik nem. Ugyanígy egy kormány gazdaságpolitikája is csupán kétféle lehet. Vagy kedvezően fogadják a gazdasági szereplők, vagy elutasítják. Ebben az írásban egy rövid filmes párhuzam kapcsán azt vizsgálom, hogyan alakult a magyar gazdaságpolitika fogadtatása az elmúlt két évtizedben. A népítélet mérőszáma az OECD fogyasztói bizalmi indexe (CCI) lesz. Ez a mutató a lakosság pénzügyi és a gazdaság általános helyzetének, a munkanélküliségnek és a megtakarítási képességnek jövőben várható alakulása alapján jelzi a háztartások fogyasztásának és megtakarításának jövőbeni alakulását. Egy 100 feletti érték a fogyasztók jövőbeli gazdasági helyzetbe vetett bizalmának megerősödését jelzi, míg 100 alatti értékek pesszimista hozzáállást jeleznek a gazdaság jövőbeli fejleményeivel kapcsolatban.
A bukás
2013. júniusában minden adott volt a sikerhez. A világ egyik legnagyobb filmes vállalkozása, a Walt Disney volt a producer. A rendezői székben a két évvel korábban Oscar-díjat nyerő Gore Verbinski ült. A forgatókönyvírók egyike korunk ikonja, Ted Elliott volt. Az Oscar-díjra jelölt és BAFTA-díjas Helena Bonham Carter csupán mellékszereplője volt az alkotásnak. Ahogyan a kiváló színész William Fichtner és Barry Pepper is.
A címszerepet „A közösségi háló” Winklevoss ikreit zseniálisan játszó Armie Hammerre osztották. Az igazi főszereplő pedig nem volt más, mint az akkor sikerei csúcsán lévő, három Oscar-díjra is jelölt, Golden Globe-, Empire- és IFTA-díjas John Christopher Depp II, azaz Johnny Depp. És akkor még nem is említettük azt a közel negyedmilliárd dollárt, melyet a készítők a mozgókép elkészítésébe öltek, és ami 2013 negyedik legdrágább filmes vállalkozásává tette a produkciót, maga mögé utasítva a Vasember 3-at és a Star Trek Sötétségben című részét ugyanúgy, mint Brad Pitt zombi-apokalipszisát.
A kritikusok azonban gyűlölték „A magányos lovas”-t. A Rotten Tomatoes 31 százalékos értékelése önmagáért beszél. Bár az átlagos mozinézőknek ennél valamivel jobb volt a véleménye, ám egészen biztos, hogy a gyártók az 51 százalékos közönség-pontszámot sem tették ki az irodájuk falára. Mindennek eredőjeként a film bevételei elmaradtak a várakozásoktól. Durván. Annyira, hogy a produkció több mérés szerint is dobogós a legnagyobb filmes bukások listáján.
Csődtömeg
Ahogyan a moziba járók véleményét a filmes szakportálok pontszámai mutatják, úgy mutatja a lakosság véleményét a gazdaságpolitikáról a fogyasztói bizalmi index. Ha az állampolgárok számára kedvezően változik a gazdasági helyzet, akkor a bizalmi mutató növekedni fog, míg a helyzet romlása esetén az indikátor is lefelé veszi az irányt. A fogyasztók véleményét természetesen nem csak a kormányzati és jegybanki lépések, hanem az általános világgazdasági helyzet is befolyásolja. Így a mutató elemzésekor azt mindenképpen kontextusában, a többi ország viszonylatában érdemes vizsgálni. Az 1. ábra az OECD fogyasztói bizalmi indexének (CCI) alakulását mutatja 2002 és 2022 között.
1. ábra: Az OECD fogyasztói bizalmi indexének alakulása az elmúlt két évtizedben.
Forrás: OECD.
Ahogyan a grafikon is mutatja, hazánk esetében ugyanúgy adott volt minden a sikerhez 2002-ben, mint „A magányos lovas” esetében 2013-ban. A vizsgált időszak elején hazánk dobogós volt a fogyasztói bizalom tekintetében. Egyedül Észtország, és – időszakosan – Lettország tudott nálunk jobb értéket felmutatni. A helytelen gazdaságpolitikai lépések miatt azonban két év múlva már a középmezőnyben találtunk magunkat, újabb bő két év múlva pedig már a szégyenpadra kerültünk. 2006 és 2008 között Magyarország rendelkezett a legrosszabb bizalmi mutatóval az OECD által vizsgált összes ország közül.
A helyzet siralmas voltát jól mutatja, hogy a lemaradásunk a második legrosszabb országhoz képest körülbelül akkora volt, mint a legjobb és a második legrosszabb ország közötti különbség harmada. A helyzet lényegében semmit nem javult egészen a 2010-es kormányváltásig. Bár ekkora néhány ország nálunk is rosszabb helyzetbe került, eközben hazánkban még tovább romlott a mutató értéke.
Széllel szemben
Vannak olyan filmek is, melyektől még az alkotóik sem várnak sokat. Olyannyira nem, hogy a film forgatókönyvét is jegyző rendező a premiert is kihagyta, és inkább nyaralni ment. A produkció mögött álló 20th Century Fox sem volt elragadtatva attól az ötlettől, hogy a rendező ismét tudományos-fantasztikus művet jegyez, hiszen a direktor ugyanebben a műfajban bukott nagyot pár évvel korábban, amikor THX 1138 című egész estés filmjével debütált. A szereplők közül egyedül Alec Guinness számított nagy névnek, de ő is közel 20 évvel korábban nyerte el az amerikai filmakadémia díját a „Híd a Kwai folyón” című filmben játszott főszerepéért. Az alkotás mégis elkészült, és minden várakozást megdöntve egy máig épülő filmes univerzum alapköve lett. A „Csillagok háborúja” egyaránt elnyerte a nézők és a kritikusok elismerését, és mai napig a filmművészet legjobbjai között jegyzik.
A nagy dobás
Míg a 2010 előtti időszakot egyértelműen a fogyasztók helyzetének romlása jellemezte, addig 2010 után lényegében folyamatos javulást láthatunk. Bár a kiindulási helyzet hasonlóan kevés sikerrel kecsegtetett, mint Geroge Lucas mozifilmjének premierje, 2010 és 2014 között Magyarország mégis jelentős mértékben javította a pozícióját, majd pedig stabilizálta helyét az OECD országok középmezőnyében. 2014-től pedig – köszönhetően a monetáris és fiskális politika összhangba kerülésének – hazánk ismét bekerült a legjobban teljesítő országok szűk csoportjába.
2014 és 2022 között csak néhány ország tudott nálunk magasabb fogyasztói bizalmi indexet felmutatni, ám ezt a sikert is csak ideig-óráig élvezhették. Az elmúlt nyolc évben hazánkban 102 pont felett volt a bizalmi mutató átlagos értéke. Ennél egyedül a csehek produkáltak jobb átlagot, ám ők is csupán kevesebb mint fél ponttal.
Ám nem csupán az elmúlt nyolc év teljesítménye érdemel méltatást, hanem az a pálya is, amit 2010 óta bejárt az ország. Az elmúlt 12 évben ugyanis 24 helyet javítottunk a mutató szerinti rangsorban. Összesen négy ország, Kína, Írország, Litvánia és Mexikó tudott ennél is nagyobb javulást felmutatni. Magyarország sikere különösen látványos akkor, ha előrehaladásunkat a többi V4-es országhoz képest nézzük, hiszen míg mi 24 helyet léptünk előre, addig a másik három régiós ország mindegyike rosszabb helyre került a rangsorban, a lengyelek 8, a csehek és a szlovákok pedig 13-13 hellyel.
Összegzés
A fogyasztók a bizalmi indexen keresztül – a mozinézők filmértékeléséhez hasonlóan – folyamatos visszajelzést adnak a gazdaságpolitika művelőinek. A fogyasztói bizalmi index a gazdaságpolitikai elemzések egyik kulcsmutatója. Az indikátor növekedése a lakosság helyzetének javulását mutatja, míg csökkenése negatív képet nyújt a jövővel kapcsolatos várakozások tekintetében. Egy 100 feletti mutatóérték alapvetően optimista, míg egy 100 alatti pesszimista hozzáállást mutat.
Ahogy az OECD mutatójának alakulása egyértelművé tette, 2002 és 2010 között hazánk gazdaságpolitikája csapnivaló volt. Míg a CCI értéke az időszak elején még kiválónak számított a gazdaságilag legfejlettebb országok között is, addig 2010-re hazánk a sereghajtók közé került. Míg 2002-ben a magyarok voltak a második legbizakodóbbak, addig 2006 és 2008 között nem volt még egy ország, ahol nálunk borúsabban látták volna a jövőt az állampolgárok.
A 2010-es kormányváltás éles fordulatot hozott nemcsak a magyar gazdaságpolitikában, hanem a fogyasztói bizalmi index alakulásában is. 2010 és 2014 között sikerült feljönnünk a középmezőnybe, és ezt a pozíciót stabilizálni is tudtuk. Majd a monetáris politika irányváltásának, a fiskális-monetáris összhang megteremtésének köszönhetően 2014-re Magyarország ismét visszakerült a legjobb bizalmi mutatóval rendelkező országok szűk csoportjába, mely helyünket lényegében a mai napig tartani tudtuk. A 2002 és 2010 közötti gazdaságpolitika rombolásáról sokat elmond, hogy a bizalmi index tanulsága szerint 2002 és 2014 között 12 évet elveszítettünk miatta. Ahhoz ugyanis, hogy a vizsgált időszak első nyolc évének kárait eltakarítsuk, 2010 után négy újabb évnek kellett eltelnie. Hogy hol lehetne ma Magyarország, ha ezt a 12 évet nem veszítjük el, az örökre titok marad.
