A sajtó már 2013-ban arról tudósított, hogy Stockholmban már a hajléktalanok is bankkártyán fogadják az adományokat. Jegybanki adatok szerint 2010-ben az ország lakosságának 39 százaléka mondta, hogy legutóbbi vásárlását készpénzben rendezte; ez az arány 2018-re – azaz még a járvány beköszönte előtt – 13 századra esett vissza. Egy évvel korábban egy tanulmány rögzítette a pontos dátumot, amikorra Svédország készpénzmentes társadalommá válik: a kutatók ezt 2023. március 24-re tették.
A papírpénzt elsőként a Kr. u. XI. századi Kínában vezették be. Egy ezredévvel később a készpénzmentes jövőképhez ragaszkodó országok riasztó gyorsasággal igyekeznek megszabadulni a fizikailag is megfogható pénztől. Ennek magyarázata, hogy „a készpénz száműzése a történelem lapjaira” a készpénzmentesítést ösztönző döntéshozók és üzleti körök szemében több puszta technikai részletkérdésnél. A Svédország hivatalos információs honlapján szereplő propagandaanyag szerint „a készpénzmentes fizetés nagyon is kéz a kézben jár a svéd életmóddal”. A szöveg arra is utalást tesz, hogy
Bár Svédország nagyrészt elkerülte a számtalan ország által bevezetett drákói lezárásokat, a koronavírus-járvány felgyorsította a készpénzmentes társadalom víziójának beteljesedését. A járvány előtti hirdetésekben és fizetett „támogatói tartalmakban” a készpénz rendszerint elavult nyűgként, illetve a bűnözők és az illegális bevándorlókhoz, zugivókhoz és hajléktalanokhoz hasonló, stigmatizált csoportok által használt fizetési módként jelent meg. A készpénz kivezetése melletti érvként rendszeresen felbukkant a bűncselekményeknek való kitettség is, a kisstílű lopástól a bankrablásig terjedő skálán. Annak ellenére, hogy meggyőző bizonyítékok szólnak amellett, hogy a betegség továbbadásának veszélye a papírpénzhez hasonló felületeken elhanyagolható, számos kereskedelmi egység továbbra is helyteleníti vagy megakadályozza a készpénz használatát a tranzakciók során. E szemszögből a készpénz használatának és elfogadásának megszüntetése „felelős” viselkedésként, a COVID utáni Új Normalitás részeként jelenik meg. Ezt példázzák az IKEA és a H&M svéd üzletláncok kasszáinál a készpénzmentes fizetést ösztönző, nyomásgyakorló feliratok.
Ez a tendencia azonban nem csupán Svédország és a többi skandináv állam sajátja. Kanadát, Új-Zélandot és Hollandiát is a „készpénzmentes forradalom éllovasaiként” dicsőítik. Aggasztó módon azonban a hiperprogresszív nyugati országokhoz felzárkózott Kína is, ami a készpénzmentes társadalom agresszív kierőszakolását illeti. Az ország angol nyelvű propagandaorgánumában megjelent idei cikk állítása szerint Kína átalakulása készpénzmentes társadalommá befejezett tény. A társadalmi kreditrendszerrel és az elhúzódó zéró-COVID politikával együtt az állampolgárok pénzügyei feletti totális kontroll új és hátborzongató szintre emeli a pártállam ellenőrzését a lakosság felett.
A készpénzellenes fanatizmussal szemben azonban több országban is kibontakozóban van az ellenállás. Az Egyesült Államokban egyes nagyvárosok – mint például New York, Philadelphia, Denver és San Francisco –, valamint New Jersey állam is törvényt fogadott el, melynek értelmében a kereskedőknek védeniük kell a készpénzre támaszkodó vásárlóikat. Az Egyesült Királyság egy nemrégiben kiadott jelentés szerint „alvajárva halad a készpénzmentes társadalom felé”, megállapítva, hogy mintegy nyolcmillió embert fogja komoly nehézségek elé állítani, ha a kártyák és digitális eszközök válnak az egyedüli, általánosan elfogadott fizetési módokká. A jelentésre válaszul a parlamenti képviselők a bankfiókok és -automaták felszámolásának befejezésére szólítottak fel. Magyarországon pedig több mint hatvan kisiparos írta alá a Művészetek Völgye – az ország legnagyobb ilyen tematikájú fesztiválja – bojkottjára szólító felhívást, miután idén bevezették a minden nagyobb magyarországi fesztiválon működő Festipay készpénzmentes fizetési szolgáltatást és egyúttal megszüntették a készpénz elfogadását. A felhívás szerint ily módon tiltakoznak „a szervezők által bevezetett és a kézművesekre erőltetett, kizárólagos festipay fizetési rendszer ellen. A festipay kötelező használata, a versenylehetőségeket semmibe vevő bankkártyás rendszert kényszerít a kézművesekre, nem engedélyezi a saját fizetési terminál használatát, ezzel is tovább növelve a költségeket”.
Az agresszíven siettetett átmenet egy olyan gazdaságba, amelyben a készpénz már nem széles körben elfogadott, nyilvánvalóan felbecsülhetetlen károkat fog okozni a társadalom szövetében. A kisgyermekek számára az érmékben és bankjegyekben kapott zsebpénz a pénzügyi tudatosság elsajátításának értékes módja. Az idősek, a megbízható jövedelemforrással nem rendelkezők és az elzárt területeken élők jelentős része a készpénzre támaszkodik az áruk és szolgáltatások kifizetéséhez. A gyermekek és időskorúak közötti korosztályokban is sokan a készpénzt választják, akik aggódnak a nyomon követhetőség és az elektronikus tranzakciók biztonsága miatt, vagy egyszerűen nem akarnak a legkisebb vásárlásnál is digitális technológiára hagyatkozni. Az e-kereskedelem folyamatos térnyerése miatt a kisvállalkozókat – például az őstermelőket és a kézműveseket – is bizonyára hátrányosan érintené a készpénz kivezetése. Ezek mellett érdemes megemlíteni a kézzelfogható pénzhez kapcsolódó érzelmi kötelékek elvesztését; árulkodó, hogy míg a magyar forintbankjegyeken nemzeti hősök és neves épületeket szerepelnek, az euróbankjegyeken ábrázolt építmények mindegyike „a releváns építészeti stílusok stilizált ábrázolása”.
Bár Svédországban és Kínában – a modernizáció woke és autoriter modelljeinek laboratóriumaiban – is elismerik a témában megnyilatkozók, hogy a készpénzmentesítésnek lehetnek hátulütői, ezeket rendre az elkerülhetetlen haladás jelentéktelen velejáróiként söprik félre. Így terelik ugyanis el a figyelmet arról, hogy a pénz légmentes virtualizációja az egyén teljes és kikerülhetetlen kiszolgáltatottságát hozza el az állam, a bankóriások és a fintech-monopóliumok felé.
Hasonlóan bármely más társadalmi jelenséghez, veszélyes és helytelen azt sugallni, hogy készpénz eltűnése kapcsán nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem csak az, hogy mikor. Egy szabad társadalomban az embereket a rendelkezésre állás, a kényelem, az anonimitás, a biztonság és hasonló tényezők mérlegelésére kell ösztönözni, hogy ezek alapján döntsenek preferált fizetésik módjukról. A készpénzmentes ideológiának még azelőtt kell megállt parancsolni, hogy az érintésmentes zsarnokság új normalitássá válna.
