Egyértelműen kirajzolódott, hogy a háborús epicentrumtól való távolság határozza meg a költségeket. Magyarország, Európa többet veszít, mint a világ más részei. Hacsak nem történik békét hozó csoda a harcmezőkön és a nemzetközi konfliktusok terében, azért kell majd küzdenünk, hogy minél kevesebben essenek ki a mindennapok megszokott működéséből.
Az örvény törvénye
Egyértelmű, hogy Ukrajna számára legnagyobbak a költségek: emberek tízezrei halnak meg, milliók menekülnek, országrészek vállnak romhalmazzá. A gazdaság nagyrésze alig működik, a háború költségei tetemesek – és még csak most jön a tél.
Őket követi Oroszország. Direkten jelentkeznek a komoly emberveszteségek, a jelentős hadikiadások, a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok megszakadása miatt elmaradó bevételek és beruházások. A másik nagy kár számukra a bizalom elvesztése. „Russia is off”, fogalmazott egy német üzletember a konferencián. Kifejtve a velős állítást, elmondta, hogy a háború után sem várható, hogy mélyebb üzleti kapcsolatokat alakítsanak ki Oroszországgal, hiszen a megbízhatóságukat vesztették el. Olyan üzleteket fognak csak kötni, amelyek nem követelnek nagy beruházásokat, nem teszik Európát kiszolgáltatottá az orosz szállítóknak.
A harmadik legnagyobb teherviselő Európa, ezen belül pedig elsősorban a háború szomszédságában élő tengertől elzárt országok – ezek pedig Szlovákia és Magyarország. Számunkra a legdrágább átállni, hogy Oroszország helyett máshonnan szerezzük be az energiahordozókat. A szomszédság pedig csökkenő befektetési kedvben, magasabb kockázati felárban jelenik meg a gazdaság mindennapjaiban.
Európában az energia most jóval többe kerül, mint a világ más tájain. A gázért körülbelül hétszerszer, az áramért nagyjából háromszor annyit kell fizetni Európában, mint az USA-ban. Amíg ez nem változik, jóval drágább lesz itt élni és itt termelni, mint az óceán másik partján. Hacsak nem lesz gyorsan vége ennek az energiaár-hátránynak Európa vállalatai vagy máshova telepítik a termelést, vagy kevesebb bért fizetnek, vagy gyorsan átállnak a kevésbé energiaintenzív működésre. A régen megszokott jólét és biztonság kerül veszélybe.
A világ többi része úgy érzi meg a háborút, mint Európa egy távol-keleti válságot. Szűkül picit a piac, a növekvő kockázatok miatt drágul a hitel, a hatékonysághoz és a dinamizmushoz képest felértékelődik az óvatosság. Időlegesen felmennek a kamatok, hosszabb távon megtámadhatóak lesznek a válság miatt gyengülő cégek üzleti pozíciói.
Egyszerű és brutális a képlet. Egyrészt minél közelebb van valaki a háborúhoz, annál több gazdasági értéket szív be a háború örvénye. Másrészt Európa globális gazdasági térvesztése felgyorsulhat. Az optimisták szerint ez a sokkhatás ébresztheti fel Európát a rugalmatlan jólét, az ideológiai viták, a túlbürokratizáltság zsibbasztó félálmából.
Elszakadhat a cérna
A nagy cégek, hogy bírják a versenyt felhagynak a veszteségesbe forduló termékek gyártásával, a hasznot nem hozó gyárakat bezárják. Keményebben tárgyalnak a beszállítóikkal, akik közül, aki nem bírja a versenyt, az kiesik a piacról. Mindez elbocsájtásokkal jár, szerencsésebb esetben a bérek értékének csökkentésével, a munkaidő csökkentésével.
A hazai vállalatvezetőknek el kell dönteniük, hogy belevágjanak-e azokba a beruházásokba, amelyek csökkentik az energiafelhasználást vagy arra játsszanak inkább, hogy kivárják, amíg visszaállnak a villany-, gáz- és benzin árak a régi normális szintre. A cégek vagy megpróbálnak gyorsan növekedni, hogy kihasználják a nagyobb méret adta költségelőnyt, vagy pont ellenkezőleg, gyorsan kivonulnak onnan, ahol nem biztosított a megtérülés. Nem tudni melyik a helyes döntés, de aki rosszul dönt, az nagyon sokat veszíthet.
Közben az infláció megfékezése érdekében a jegybankok emelik a kamatokat. Emiatt csak a nagyobb megtérülést ígérő beruházások valósulnak csak meg, a lakosság hitelre épülő lakás, autó- és gépvásárlásai visszaesnek.
Nehéz évek jönnek. Ha szerencsénk lesz, akkor is széles tömegeket ér veszteség, de csak annyi, hogy az élet a maga rendjében mehet tovább. Ha nincs szerencsénk, akkor sokan veszítik el állásukat, hitelre vett lakásukat, autójukat. Újra itt lesznek velünk a rendszerváltás utáni évek vagy a nagy válság időszaka során megtapasztalt nehézségek és társadalmi feszültségek.
A túlsó partra
Ha nagyon optimisták vagyunk, abban bízhatunk, hogy a háború okozta felfordulás gyorsan elmúlik, felébredünk a rémálomból és visszazökken az élet a rendes kerékvágásba. Ha csak kicsit vagyunk derülátók, akkor azt várhatjuk, hogy az elmúlt évtizedben összegyűjtött tartalékok és a korábbi válságok tapasztalatai segítenek megbirkózni a nehézségekkel.
Miközben lefoglal minket, hogy a lehető legkisebb veszteséggel jussunk túl az örvényeken, arra is érdemes figyelnünk, hol érünk majd át a túlsó partra. A háború után egy új szabályok, sőt új logika szerint működő világ várható. Hosszú távon az nyer, az tudja leggyorsabban ledolgozni a háború okozta veszteségeket, aki jól találja el a jövő rendjét és sikeresen készül fel rá – erről ez a cikk szól.
