Eredményt hirdetett a bírálóbizottság a debreceni Aranybika épülettömb rekonstrukciójára kiírt tervpályázaton. A szakmai bizottság több értékes pályázatot értékelve hozta meg döntését. A győztes megoldásai szakmai szempontból első ránézésre szokatlannak tűnhetnek, illetve a nyilvánosságra hozott látványtervek összefüggéseit az eddig megjelent tudósítások nem tárták fel kellő mélységig, emiatt a bizottság társelnökeként szükségét látom néhány észrevételt és megfontolandó gondolatot megfogalmazni. Mindenekelőtt személyes véleményemet írom meg, amely természetesen nincs ellentmondásban, de valószínűleg teljes összhangban sem a több hónapja lezajlott bíráló bizottsági üléseken elhangzó összes véleménnyel.
Elsőként azt kell megállapítanunk, hogy a beadott pályaművek száma igen alacsony volt, ugyanakkor szerencsénkre mind a négy, komolyan vehető építészeti „képletre” érkezett megoldási javaslat. Az alábbiakban ezeket veszem számba, szándékosan anonim módon, - azaz a pályázók megnevezése nélkül - ahogy az értékelés is zajlott.
Részletesebben az első helyezett tervet ismertetem, amelynek értékelése bizottsági alelnöki feladatom volt.
Aszimmetriára törekvő, kontrasztosan modern változat
Mind a pályázati kiírásból, mind a városvezetés hozzáállásából, mind a helyi közvéleménykutatásból egyértelművé vált, hogy a mostani – hasonló szellemű – bővítmény helyére nem ilyen alapállású épületet szeretne a megbízó, a város vezetése, de az itteni lakosok sem. (Hiszen akkor a tervpályázatnak sem lett volna sok értelme.) A bizottság építész tagjai sajnálatára ebben a „kategóriában”, talán éppen a kiírásban szereplő egyértelmű elvárás miatt csak két pályamű szerepelt. Ezek mind a főhomlokzatok kidolgozottsága, de sokkal inkább az MCC oktatási rendszerének megfelelő alaprajz tekintetében nem érték el a bíráló bizottság „elbizonytalanodási szintjét”… Pedig igény lett volna rá. Ráadásul egyiküket tartalmi hiányosságok miatt ki is kellett zárni.
Szimmetriára törekvő, de kontrasztosan modern változat
Az építészetileg jól kidolgozott és előadott terv főhomlokzati hozzáállása a nem építész tagok részéről is megértést, elismerést kapott. Ugyanakkor itt is a földszinti alaprajzi elrendezés, az épület (MCC-s) lelke, az Agóra és a nagyterem kialakítása, az oktatási és szállodai funkció kapcsolata, illetve a közterületekkel való kommunikáció (szigetszerű üzlethelyiségek, nagyterem, passzázs, hátsó oldali kávézó) mind ellentétesek voltak a kiírói elvárásokkal, illetve a hely szellemével.
A felsőbb szintek alaprajzi elrendezése (főhomlokzat mögötti oktatási helyiségek és belső oldali kollégiumi szobák) említésre méltóan tiszta volt. A többség a sarokrizalit kissé öncélúan formált pillérsorával és az oldalhomlokzat túlzott sematizmusával nem tudott mit kezdeni.
Tökéletlenül szimmetrikus változat(ok)
A jelzésértékűen megismételt saroktoronnyal és zöld homlokzattal operáló tervet a zsűri a meglévő épületrész harmonikus megjelenésével nem összeegyeztethetően sokszínűnek találta. Az oldalhomlokzat és a hátsó bővítmény egy további karakterrel gazdagította a kompozíciót, aminek mérete, a meglévő épületszárny fölé magasodó tömbje tovább rontotta az összképet. Belső térszervezése, két belső udvara ötletes volt, de éppen az ezek miatt elvesztett alapterület vezetett az irreálisan megnövekedett hátsó szárnyhoz.
A szinte megtévesztően szimmetrikus megoldás, mégsem szimmetrikus, hiszen az új szárny – kitöltve a telekszélességet – hosszabb a meglévőnél. A nagyterem alagsorba süllyesztése első ránézésre jó ötletnek tűnt, de a köztérrel való kommunikációt erősen rontotta. A jelzésértékű (vörös) beharapások kortárs gesztusa más nyugati példákon már megvalósult, a Debreceni főtéren kár lenne megismételni. A terv legnagyobb hibája azonban a hátsó oldal kezelése, ahol a főhomlokzati elegancia leegyszerűsödik, a hatalmas üvegfalak egyszerű lyukarchitektúrával párosulnak. A hátsó homlokzatmagasság itt is megnőtt egy szinttel…
Tökéletes szimmetriára törekvő megoldás
A tervezési koncepció alappillére a Kossuth téri főhomlokzat kiegészítése, amelyet a műleírás egyértelműen Hajós Alfréd eredeti koncepciójával, szándékával egybevágónak mond. A „sosem volt állapot rekonstrukciójára”, azaz a jelenlegi főbejárat tengelyére való megtükrözésre az 1973-as bővítés (és a környező telektömb ledózerolása) következtében létrejött telekméret és közterületi kialakítás ad lehetőséget, az a korabeli telekosztásból nem következett. Az építészeti összhatás ennek folyományaként a tér történeti karakterének megtartásában, folytatásában, erősítésében gondolkodik. Az épület minden homlokzatán következetesen végigviszi ezt a gondolatot, a Hajós Alfréd féle architektúrát, így az épületben nincs stílustörés, még ha ezáltal a hátsó homlokzat nem is követi a kiírásban szereplő 21. századi megjelenést. Ezt az alapállást az épület hátsó oldalához csatlakozó Víg mozi épülettömbjének mérete, hangsúlyossága is indokolja, amelynek architektúrája szerves folytatása a főépületének. A terv a párkánymagasság lehető legalacsonyabban tartására törekszik az oldal- és hátsó homlokzaton.
A földszint térszervezése a hármas funkciót (szálloda, koncertterem előcsarnoka, oktatási tömb) a déli üvegterem szálloda-hallá alakításával jól választja szét. A főtengely előcsarnokának déli lépcsőházát az északi oldalon megismétli, ezáltal a szimmetria teljessé válik és a szállodai és az oktatási épületrész önálló reprezentatív közlekedői megfelelő helyet találnak. Ezt a szimmetriát erősíti a Hajós Alfréd terem szimmetrikus, kétgalériás, kétemeletes kialakítása is.
Az épület Kossuth téri „ütköző felülete” az egykori Nagykávéház helyén elhelyezkedő ún. kulturális főutca, amely folytatódik a főtengelyi bejáratnál, illetve az új épületrészben is. Ezáltal egy flexibilis térsorba kerül a publikus kávéház, a szálloda recepciója, a főtengelyi előtér, az oktatási épületrész bejárata, az ehhez kapcsolódó kávézó és egy könyvesbolt.
Az oktatási épületrész földszintjén a „Nagykávéház” tükörképében jólértelmezhetően jelenik meg az oktatási épület előcsarnoka, recepciója, illetve az ehhez kapcsolódó kávézó (ami talán már az Agóra részének is tekinthető), illetve a könyvesbolt.
Az első ütközőtér mögött jó helyen van az MCC-s oktatási modell egyik építészeti alapeleme, az Agóra, amely egy mobilfallal összenyitható a Nagyteremmel és szerves kapcsolatban van a hátsó oldalra nyíló könyvtárral. Ez az összeolvadó, áramló térsor jól megfelel az MCC oktatási filozófiájának.
Az elsőtől a negyedik emeletig minden szinten párhuzamosan kapnak helyet a tér felőli oldalon az oktatási helyiségek, a többi részen pedig a kollégiumi szobák.
Szerencsés az open office negyedik emeleti elhelyezése és a legfelső szinti lounge, díszterem és zöldtető helyiségegyüttese. A sport helyiségek a pinceszintre kerülnek.
A főhomlokzati tükrözésnek köszönhetően az északi oldali keskeny köz szélesebbé válik, mivel az épület nem tölti ki teljes szélességében a telek utcafronti szélességét. Ezáltal az épület vizuálisan jobban „leválik” a szomszédos szocmodern épületről, jobban érvényesül egységes, történeti stílusa, szoborszerű megjelenése.
A szélesebbé váló köz, illetve az ezáltal jobban érvényesülő északi oldalhomlokzat becsalogatja a gyalogosokat a tömbbelsőbe, becsatolja a Kossuth tér keringésébe ezeket a területeket is.
