Mint minden tanulmányút során, ezúttal is sok, a bevándorlással és menekültüggyel foglalkozó szervezet képviselőivel nyílt alkalmunk találkozni, így a Nemzetközi Menekültügyi Szervezetével (IOM) is. Az ENSZ égisze alatt működő IOM két, angol nyelvű szakmai anyagának szemlézésével nyújtunk most betekintést az izgalmas, ám itthon kevéssé kutatott régió migrációs folyamatainak világába.
Az öt országot – Türkmenisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán – magába foglaló hatalmas területen a vándorlás nagy része a régión kívülre történik, de a régión belüli mozgásoknak is egyre nagyobb szerepe van. A fő cél Oroszország, ahol ma már közel 7 millió közép-ázsiai él. Ennek természetesen történelmi kapcsolatokon túl a magasabb bérek és a jobb elhelyezkedési lehetőségek az okai. De vannak, akik Európában, Kínában, Törökországban és Dél-Koreában keresik a jobb megélhetést, sőt kétoldalú egyezmények születtek Japánnal is. Kazahsztán a régió egyetlen országa, amely nemcsak tranzit-, de célország is: szegényebb szomszédaiból érkeznek ide alacsony képzettségű munkavállalók.
A munkavállalási célú vándorlásnak kiemelt szerepe van a régió gazdaságában. Kirgizisztán és Tádzsikisztán például a világ leginkább hazautalás-függő államai közé tartoznak, a teljes régióban évente 10 milliárd dollár körüli a hazautalások volumene. Ezt segíti, hogy egy, a Világbank által készített felmérés szerint az Oroszország–Kirgizisztán és az Oroszország–Kazahsztán „utalási folyosó” a világ öt legolcsóbbja közé tartozik. A pandémia okozta gazdasági visszaesés természetesen erre is kedvezőtlenül hatott – nem úgy, mint az orosz-ukrán háború, melynek kitörése után nem sokkal még többen döntöttek a külföldi, továbbra is elsősorban az oroszországi munkavállalás mellett.
Az irreguláris migrációt nem a határsértések, hanem a túltartózkodások és a feketén foglalkoztatás táplálják. Az egyik problémát a migránsok jogainak gyenge védelme jelenti, mely leginkább az írott munkaszerződések hiányából fakad – ez eredményezheti a bérek kifizetésének elmaradását vagy késését, a munkaórák korlátlanságát, a veszélyes munkakörnyezetet. A másik probléma pedig a munkásokkal erőszak, bántalmazás és kizsákmányolás, ideértve az embercsempészetet is. Az otthon maradottakkal szembeni közösségi és családi erőszak és egyenlőtlenségi minták szintén az irreguláris migráció jelenségéhez tapadnak a térségben.
A migrációval összefüggő egészségügyi kockázatok közül a legsúlyosabb a munkások által hordozott tuberkulózis-fertőzés és HIV-fertőzés. Nemcsak az a gond, hogy dokumentumok nélkül nem vagy nehezen jutnak ellátáshoz, hanem az is, hogy rossz életkörülményeik, szegénységük miatt könnyebben kapják el e betegségeket. Az önkezelés és öngyógyítás pedig nyilvánvalóan csak ront a helyzeten.
Az éghajlatváltozás, vagyis a szárazság, a csapadékminták megváltozása és az extrém időjárási jelenségek olyan fokú változásokat hoznak, melyek erősen kihatnak az emberek lakhatására. A vízkészletek csökkenése például a pásztorkodás lehetőségeit is szűkíti. Ha a körülmények drámaian változnak, nem minden család képes elköltözni, sőt gyakran a nehéz helyzetbe került famíliák tagjai külföldre kényszerülnek, hogy a hazautalásokból teremtődjenek meg a költözésnek és az új otthon elfoglalásának költségei.
Végül: speciális és érzékeny pontja a közép-ázsiai migrációnak az egykori Iszlám Államba távozott vagy másutt katonájának szegődött harcosok és családtagjaik visszatérésének kezelése. Erről nyilvánvalóan nagyon keveset tudni, ugyanakkor például tény, hogy 2017 januárjában az isztambuli és ugyanazon év novemberében a New York-i terrortámadásokat is üzbegisztáni származású merénylők követték el.
Ami Kirgizisztánt illeti, lakosainak száma 6 és fél millió, két évvel ezelőtti adatok szerint közel 800 ezer kirgiz állampolgár élt külföldön, a munkaképes lakosság körülbelül 40%-a. A fő push factor a munkalehetőségek hiánya. (Az elmúlt évtized adatai azt mutatják, hogy minden negyedik 15 és 24 év közti fiatalnak semmilyen végzettsége, sem szakképzettsége nem volt, így nem is tudtak elhelyezkedni.) A népesség viszont töretlenül növekszik: 3,3 körüli a termékenységi ráta. Évente körülbelül 50 ezren hagyják el az országot. A fő célország természetesen Oroszország, hiszen nyelvi akadályok nincsenek és medve testvérnél nagyszámú a kirgiz diaszpóra. A külföldön élő kirgizek 76%-a 35 év alatti, 53%-uk nő.
Kirgizisztánra jellemző továbbá az országon belül, a falvakból a városokba, elsősorban a két nagyvárosba, az északi Biskekbe és a déli Osba való költözés is. Ennek oka a mezőgazdaság, mint a vidék termelő ágazata szezonalitásnak és klímaváltozásnak való kitettsége és a városokhoz képesti limitált lehetőségek az élet minden területén. Biskek, a főváros lakosainak 35%-a ma vidékről beköltözött állampolgár. A városokban való lakcímlétesítés nagyon hosszú és bürokratikus folyamat. Érdekesség, hogy minél többen választják az urbánus életformát, annál magasabb lesz a túlsúlyosak és az elhízottak aránya a népességben. Ennek okai az ülőmunka miatti mozgásszegényben és az egészségtelenebb étrendben keresendők.
A Migrációkutató Intézet munkatársainak biskeki látogatásán, az illetékes minisztériumi főosztályvezetővel való tárgyalás során nyilvánvaló vált, hogy az állam az illetékes ENSZ-szervezetekkel együtt komoly és felszámolandó gondnak tartja a nők és gyermekek migrációval összefüggő sérülékeny pozícióját. A nemi egyenlőtlenség megmutatkozik például abban, hogy a vidéki nők 40, míg a férfiak közel 75%-a dolgozhat a mezőgazdaságban. A földtulajdonláson kívül korlátozottak a saját pénzügyi tőke és a szükséges szaktudás megszerzésére nyíló esélyeik is. Velük szemben a városi nők jobb állás-, szociális és kulturális lehetőségek miatt hagyják el az országot. Mindkét csoportra jellemző azonban, hogy nemükkel összefüggő sérelem – kényszerházasság, kapcsolati erőszak – miatt is sokan távoznak közülük idegen országba.
Kiemelt figyelem fordítandó továbbá az elvándorolt szülők által hátrahagyott gyermekek helyeztére. Őket „társadalmi árvának” nevezik és körülbelül 200 ezren (!) vannak. Legtöbbjükre a tágabb rokonság vigyáz, azonban írásba foglalt, hivatalos gondnoksági szerződés nélkül. Ezzel pedig oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és szociális védelemhez való joguk kerül veszélybe.
Fentieket áttekintve érdemes emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a magyarokat távoli rokonként, szívélyes üdvözlő kirgizek szülőföldön tartása, az ország prosperitása és a valamennyi fél számára közép- és hosszútávon is előnyös migrációs mechanizmusok kidolgozása és érvényesítése olyan feladatok, melyek megoldásában Magyarország bi- és multilaterális szinten is kikerülhetetlenül részt kell vegyen a következő évtizedekben. Ehhez a jó politikai kapcsolatok szerencsére máris adottak.
