Míg a terv tavaly késő őszi bejelentése nem vert nagy hullámokat, addig a januári lakossági fórumot övező botrányhangulat az országos politika fókuszába lökte a beruházást. Ez a rövid cikk a beruházás hátterét és az ellene szóló érveket veszi sorba. 

2021-ben a világ líthium-ionos akkumulátor gyártási kapacitásának 79 százaléka Kínából származott, miközben Magyarország adta a világtermelés 4,2 százalékát, Németország 1,6 százalékát és Lengyelország 3,1 százalékát. A Statista becslése szerint 2025-re Kína részesedése némileg csökken ugyan, de továbbra is meghatározó lesz (2025: 62,5%), míg a német rész 11,3 százalékra nő, a magyar pedig enyhén csökken 3,2 százalékra. Nem lehet igazán tudni, hogy a magyar részesedésre vonatkozó becslés magába foglalja-e a CATL beruházását, de az biztos, hogy Magyarország részesedése meghatározó lesz az EU-ban. E piac felfutását garantálja, hogy az EU betiltotta 2035-től kezdődően a benzines és a dízel meghajtású autók eladását, illetve 2023-ra el akarja érni a széndioxid kibocsátás 55 százalékos csökkenését. Bár nem zárhatók ki a rendelkezés fellazítására irányuló kísérletek, – ilyen pl. az olasz miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata, amelyben azt mondja, hogy „Nem tartom helyesnek [a tiltást], és azt gondolom, hogy súlyosan károsítja a feldolgozóiparunkat” – mégis azzal lehet számolni, hogy a kereslet növekedése ebben a szegmensben hosszú távú trend. 

Annak ellenére, hogy a kínai vállalatok EU-ba irányuló exportja és befektetései fontosak az európai gazdaság számára, már megjelentek olyan elemzések is, amelyek az amerikai mintához hasonlóan a kínai akkumulátor behozatalt extra, 25,7 százalékos vámmal sújtaná. Nyilvánvaló, hogy a javaslat, amely nemcsak ignorálja az európai gazdasági érdekeket, és geopolitikai motivációjú, de előnyös helyzetbe hozná az amerikai vállalatokat is, amelyek éppen a nemrég elfogadott Inflation Reduction Act-el jelentős állami támogatást kaptak. (A törvény a zöld protekcionizmus egy remek példája.) 

A magyarországi beruházást ellenző érvek értékelésében a fenti geopolitikai környezet meghatározó, hiszen enélkül nehéz megérteni, hogy egy munkahely teremtő beruházás hogyan ütközhet ilyen ellenállásba. A beruházást ellenző érvek közül a következőket érdemes kiemelni: 

A beruházás bejelentését követő időszakban egy Napi.hu-s cikk arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben Európában olyan tervek születnek, hogy a kínai termékek és nyersanyagok behozatalától megszabadulnának az országok, Magyarország a trenddel szemben Kínával üzletel és kínai vállalatok befektetéseihez járul hozzá. Ez az érv tényszerűen nem állja meg a helyét, hiszen Kína kereskedelmében a nyersanyagok kivitele elhanyagolható, ezért ettől megszabadulni igencsak nehéz. Ha az ún. ritkaföldfémekre gondolt a szerző, akkor ezek importjától is nehéz lenne megszabadulni, hiszen ilyenek nagyon nincsenek Európában, tehát a kontinens mindenképpen behozatalra szorul.

A másik érv, talán inkább gyanúsítás, miszerint Kína geopolitikai okok miatt választotta Magyarországot a beruházás helyszínéül. Jelenleg hat működő vagy tervbe vett akkumulátor gyárról tudunk beszélni, ebből négy beruházás japán vagy koreai. Nyilván ezek esetében nem merül fel senkiben, hogy geopolitikai okok motiválták a beruházásokat, hanem a profitszerzés reménye, így a kínai vállalatokat – bár törekedhetnek biztonságosnak ítélt politikai környezetre – a profit növelése, a piaci részesedés gyarapítása hajta előre és határozza meg döntéseiket. 

A harmadik érv a környezet szennyezése. Ez az érv érdekes módon nem merült fel sem a CATL németországi beruházása során, ahol német zöld politikusok is támogatták a gyár megépítését, sem a BMW debreceni, szintén akkumulátorgyártást megcélzó beruházása esetében. Ez a kettős mérce elég nyilvánvaló esete. 

A negyedik argumentum az, hogy a beruházás mivel összeszerelő üzemként indul, nem javítja Magyarország helyzetét az értéklánc szegmensekben, hiszen a hozzáadott érték alacsony. Ha így nézünk vissza a Magyarországon a 90-es fordulat után megvalósult és mára a magyar ipar szerves részévé vált német, osztrák, amerikai, holland stb. gyárakra, akkor ezeknek soha nem kellett volna megvalósulniuk, hiszen ezek hozzáadott értékei is csak az elmúlt évtizedek szerves fejlődése révén emelkedett. A kettős mérce használata itt is egyértelmű. 

Talán a leginkább megütköztető érv arra hivatkozik, hogy nincs elegendő munkaerő és a kormányzat ezekben a régiókban: „Elég meredek a kijelentés, de kvázi állami segítséggel lecserélik a népességet ezekben a régiókban.” – mondja egy MTA doktor… hát igen, elég meredek. Piaci körülmények között nincs olyan, hogy nincs elegendő munkaerő, csak olyan van, hogy az adott bérszint mellett nincsen elegendő jelentkező az adott állásra. Ha a kínai vállalat nem tudna majd embereket toborozni, és ezért elindulni, az az ő problémája. De nem lesz ilyen, ezért nem kell aggódni, az erősödő munkaerőpiaci kereslet miatt emelkedő munkabéreket nem tekintem problémának. És nem is szokták sehol sem annak tekinteni a világ többi részén. Ha mégis külföldi munkaerőt kell behozni, akkor nem szabad elfelejteni, hogy ez szervezett keretek között történik és a tartózkodási engedély csak meghatározott időre szól. 

Mint látható, a kínai akkumulátorgyártó vállalat beruházása körül gerjesztett vita elsődlegesen rövidtávú belpolitikai érdeket szolgál, és nem az ország közép- és hosszútávú gazdasági érdekeivel számol. Ráadásul a vita során felhozott gazdasági ellenérvek nem állják meg helyüket és sokkal inkább külső befolyásra, a kettős mérce szisztematikus alkalmazására utalnak.