A Magyar Közösség Pártja (MKP), a Most-Híd és az Összefogás egyesülésével létrejön a Szövetség: Magyarok, Nemzetiségek, Régiók, röviden Szövetség nevet viselő új párt. A tavalyi parlamenti választáson az MKP akkor Magyar Közösségi Összefogás néven induló listája és az előző ciklusban kormányzó Most-Híd sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt, ami után ismét napirendre került a szlovákiai magyar politikai egység megteremtésének kérdése. Jól illusztrálja a helyzet jelentőségét és a kihívás mértékét, hogy korábban csak két alkalommal sikerült olyan politikai szervezetet létrehozni, amely lefedte a magyar politikusok széles skáláját és hatékony érdekképviseletet tudott megvalósítani. Ennek tükrében érdemes áttekinteni, hogy milyen kihívások és lehetőségek állnak az új magyar párt előtt.

Az etnikai, kisebbségi érdekképviselet politikai kihívása

A politikatudományban az etnikai-regionális alapon szerveződő pártok egyik általános problémájaként szokták megnevezni, hogy összetett és sokszínű, ugyanakkor a létszám szempontjából erősen korlátozott szavazótábort igyekeznek megszólítani. Ez érvényes a határon túli magyar pártokra is, függetlenül attól, hogy mely országban működnek. Sok belső, területi, gazdasági, ideológiai ellentét jellemzi a magyar választókat, amelyeket mégis konszolidált keretek között kell tartani és egyúttal hatékony érdekképviseleti tevékenységet is meg kell valósítani.

Az első kihívás, amivel egy etnikai-kulturális képviselő pártnak meg kell küzdeni a motiváció arra vonatkozóan, hogy az adott

közösség tagjainak érdemes politikai aktivitást kifejteniük, és elmagyarázni a szavazóiknak, hogy választási sikerek nélkül egyetlen politikai szervezet sem tud hosszútávon eredményes munkát végezni.

A politikai döntések, amelyek az etnikai, vallási és anyagi körülményektől függetlenül mindenkinek az életét meghatározzák, akkor is meg fognak születni, ha nincsenek magyar pártok, képviselők és polgármesterek. A döntéseket pedig politikai erő és siker révén lehet a leghatékonyabban befolyásolni, tehát egy kisebbségi pártnak racionálisan és pragmatikusan kell viselkednie, miközben a szavazótábor alapvető értékeivel nem fordulhat szembe. Talán a hatékonyságra vonatkozó üzenetnek a háttérbe szorulása volt az egyik fő ok, ami miatt az egy évtizeddel korábban még a régió legsikeresebb kisebbségi pártjának tűnő MKP a 2009-es pártszakadás után csak igen korlátozott eredményeket tudott felmutatni. A 2009-ben létrejött Most-Híd pedig éppen ellentétes utat járt be, túlságosan pragmatikus irányvonalával fokozatosan morzsolta fel a párt hitelességét a választók és más politikai szereplők körében.

Forrás: Szlovákiai Magyarok Kerekasztala

Az önmagát szlovák-magyar vegyes pártként meghatározó Most-Híd igazi áttörést nem tudott elérni a szlovák szavazók körében, majd a 2016-os koalíció, amit Robert Fico pártjával és a Szlovák Nemzeti Párttal kötöttek, négy év alatt felemésztette a pártot és Bugár Béla személyes népszerűségét is. Hiába vezetett a párt 2010 és 2012, majd 2016 és 2020 között fontos minisztériumokat, egy évtized után teljesen elfogyott a párt hitelessége.

A Most-Híd esete azonban arra is rámutatott, hogy egy vegyes párt önmagában nem jelent megoldást a magyar közösség politikai képviseletére.

A Most-Híd összeomlása ugyanis nem hozott automatikusan új szavazatokat az MKP számára, ellenben azt a nézetet erősítette a magyar szavazók körében, hogy ne a kisebbségi érdekképviselet szempontja alapján szavazzanak. Szavazói nem a magyar képviseletet hirdető párt, hanem szlovákok felé fordultak vagy passzívvá váltak. A 2020-as parlamenti választásra az MKP két kisebb szervezettel, a korábbi agrárminiszter Simon Zsolt által vezetett Magyar Fórummal és a többieknél számos kérdésben liberálisabbnak tekinthető Összefogás Mozgalommal közösen készült, azonban az új lista eredménye is messze elmaradt az 5 százalékos parlamenti küszöbtől. Így 2020-ra mindkét párt képviselői hely nélkül maradt a szlovák képviselőházban és az Európai Parlamentben is.

Az új párt

A 2020-as kudarc után szinte minden területről nyomás nehezedett a magyar politikusokra, hogy egy új, konszolidált politikai alternatívát kínáljanak. Bár a tárgyalásokat elkezdő három párt (MKP, Most-Híd, Összefogás) között, illetve a pártokon belül is több ellentétes elképzelés fogalmazódott meg az együttműködés jövőjéről, a Fico-korszak utáni egy év nehézségei (járvány egészségügyi és gazdasági következményei) továbbá a 2020-ban hivatalba lépő négypárti koalíció összeomlása miatt egyre reálisabb opciónak tűnő új választás lényegében nem hagyott más lehetőséget a magyar politikusok számára mint a megegyezést és egy új párt bejelentését.

Az MKP és a Most-HÍD egyik korábbi tárgyalása (Forrás: Felvidek.ma)

Az ideológiai és személyi ellentétekkel kapcsolatban azonban érdemes kiemelni, hogy bár három párt tárgyalása zajlott, valódi politikai, szervezeti beágyazottsággal továbbra is egyedül az MKP rendelkezik, ami az új párt felépítésének és működésének érzékeny szempontjává vált.

Ugyan az MKP a pártszakadás óta csak 2014-ben az elnökválasztás első fordulójában és az EP-választáson tudott 5 százalék felett szerepelni, a magyar tömb önkormányzataiban birtokolt pozícióinak köszönhetően a parlamenten kívül is fennmaradt több mint egy évtizeden át, ami kevés pártnak szokott sikerülni.

Bár ez a „hardver” sok tekintetben megkopottnak és lassúnak tűnik, mégis egy létező erőforrás, ahova egyetlen politikus sem enged be feltétel nélkül új szereplőket.

A bejelentett megállapodás értelmében az MKP az új párt szervezeteiben mindenhol a testületek tagjainak felét adja: az országos elnökségen belül 9:5:4, az Országos Tanácson belül 5:3:2, a járási elnökségeken belül pedig 3:2:1-es arány fog kialakulni a három párt között. Így érvényesülhet az MKP szervezeti fölénye, azonban nem tudja az új pártot teljesen a saját elképzelései szerint alakítani. A Szövetség elnökét az MKP, az Országos Tanács elnökét a Híd, a szakmai alelnökét pedig az Összefogás adja majd. A politika működése azonban a legtöbb esetben nem követi egyértelműen egy képlet mechanizmusát, és mivel az MKP és a Most-Híd keretei között is több különböző irányt képviselő politikai irányvonal létezik, ezért a jövő dönti el, hogy az új szervezet mennyire lesz hatékony és sikeres.

Kérdések a párt és a szlovák politika jövőjével kapcsolatban

A Szövetség különleges politikai szervezet, hasonló szélességű együttműködésre csak az 1936-os és 1998-as pártfúziók jelentettek példát a szlovákiai magyar politikusok esetében. A fentebb bemutatott szervezeti kérdések és személyes rivalizálás azonban csak néhány kérdés azok közül, amelyek az új párttal kapcsolatban megfogalmazódnak. A nyugati és keleti országrész közötti ellentétek növekedése, a gazdasági versenyképesség fenntartása a koronavírus hatására átalakuló világban csak két olyan aktuális és komplex problémakör, amelyek a magyar választók életét alapvetően meghatározzák és az identitáshoz kapcsolódó ügyek mellett központi szerepet játszanak majd a politikai aktivitás szempontjából. Harmadik nagyobb kérdéskört képez a többi szlovák párthoz való viszony, ugyanis a Matovič-kormány hetek óta tartó válsága akár új választás kiírásához is vezethet az év második felében, ami ismét átrajzolhatja a szlovák politika erőviszonyait. Ez pedig máris új fejezetet nyitna a Szövetség történetében is.

Borítókép: Lelkes Levente.