A Törökország és az Európai Unió kapcsolatával legalább érintőlegesen foglalkozók köreiben felpezsdült az élet az utóbbi hetekben. A mozgolódás két fő apropója a
A felfokozott várakozásokhoz nagy mértékben hozzájárultak az előzmények: a tagállamok állam-, illetve kormányfői legutóbbi, decemberi találkozójuk alkalmával elhalasztották újabb szankciók bevezetését Törökországgal szemben, ugyanakkor megbízták az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, Josep Borrellt, hogy márciusi ülésükre készítsen egy jelentést az EU–Törökország kapcsolat jelenlegi állásáról és az előrelépés lehetőségeiről. A „State of play of EU-Turkey political, economic and trade relations” című dokumentumot március 22-én hétfőn hozták nyilvánosságra.
A következőkben ezt a két kérdést tekintjük át röviden, illetve megnézzük, milyen döntések születtek az EU-csúcson ezekkel összefüggésben.
Ami a migráció kérdését illeti, ez az egyik olyan kiemelt terület, amelynek kapcsán mindkét fél érdekelt az együttműködésben. Az ENSZ adatai szerint jelenleg is több mint 3,6 millió regisztrált szíriai menekült tartózkodik Törökország területén (közülük alig 58 ezren élnek menekülttáborokban). Ez a szám egészül ki további mintegy 400 ezer egyéb állampolgárságú (döntően afgán és iraki) menedékkérővel. A szíriaiak úgynevezett ideiglenes védelmi státuszban részesülnek, amelynek keretében ingyenesen férnek hozzá az egészségügyhöz és az oktatáshoz, ami jelentős pénzügyi terhet ró a török államra. A Törökországban tartózkodó szíriai menekültek 45%-a 18 év alatti fiatal, a szíriai háború 2011-es kezdete óta pedig már több mint félmillió szíriai gyermek született török földön.
2016. március 28-án az EU-Törökország közötti migrációs megállapodás megszületése utáni sajtótájékoztatón Ahmet Davutoglu török miniszterelnök, Donald Tusk az Európai Tanács elnöke és Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke. Fotó: Olivier Hoslet.
Az európai migrációs és menekültválság csúcsán, 2015-ben 885 386 migráns, illetve menekült érkezett a kelet-mediterrán útvonalon keresztül illegálisan az Európai Unióba. Ebben a helyzetben döntött az EU egy közös nyilatkozat elfogadásáról Törökországgal 2016. március 18-án. Ankara a nyilatkozatban vállalta, hogy erőfeszítéseket tesz a migrációs hullám feltartóztatására, az EU pedig hatmilliárd eurós humanitárius és fejlesztési támogatás kifizetését irányozta elő a Törökországban tartózkodó menekültek segítésére. A nyilatkozat elfogadását követően az EU-ba Törökországon keresztül érkező irreguláris migránsok száma látványosan visszaesett – igaz, ebben más tényezők és intézkedések, például a balkáni útvonal lezárása is szerepet játszottak. 2016-ban 182 249, 2017-ben pedig már „csak” 42 319 irreguláris migráns érkezett a kelet-mediterrán útvonalon keresztül. Ezek mellett a számok mellett különböző közvélemény-kutatási adatok szintén azt támasztják alá, hogy a pénzügyi támogatás kifizetődő volt az EU számára abban az értelemben, hogy hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb szíriai akarjon nyugat felé továbbindulni Törökországból. A Szíriaiak Barométer 2019 felmérés szerint a szíriai menekültek 58,6%-a fogalmazott úgy, hogy „soha nem fontolná meg”, hogy egy harmadik országba menjen tovább. Ezzel egy időben ugyanakkor a felmérések azt is mutatják, hogy a Törökországban tartózkodó szíriai menekültek több mint fele (51,8%-a) nem tervez önként hazatérni „semmilyen körülmények között”. A Törökországra nehezedő teher tehát várhatóan a közeljövőben sem fog enyhülni.
Mindennek fényében nem volt meglepő, hogy Josep Borrell a 2021. márciusi EU-csúcs elé készített, fent hivatkozott jelentésének végén külön kiemelte, amit a korábbi hetekben több alkalommal szóban is megfogalmazott, nevezetesen, hogy szükséges az EU–Törökország migrációs nyilatkozat megújítása.
A virtuális csúcstalálkozó másik központi témája a Törökországgal szembeni potenciális szankciók bevezetése volt a különböző török szeizmikus kutató-, fúró- és hadihajóknak a Földközi-tenger keleti medencéjében folytatott tevékenysége miatt. A térségben az utóbbi időben jelentősen kiéleződtek az ellentétek Törökország és Görögország, illetve a Ciprusi Köztársaság között, mely versengés tétje, hogy ki gyakorol ellenőrzést egyes tengeri területek és mélytengeri földgázmezők fölött. Az Európai Unió több alkalommal is felszólította Ankarát, hogy szüntesse be az illegálisnak minősített fúrásokat a Ciprusi Köztársaság kizárólagos gazdasági övezetében. Mivel azonban ez nem történt meg, az EU 2019 júliusában, majd a 2019 novemberében elfogadott szankciós keret részeként 2020 februárjában is szankciókat vezetett be Törökországgal, illetve török személyekkel (a Török Olajipari Társaság két tisztviselőjével) szemben. Decemberi találkozójukon az EU állam- és kormányfői azonban – a görög, ciprusi és francia lobbi ellenére – elhalasztották újabb szankciók bevezetését, és felkerték az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy fogalmazzon meg javaslatokat a továbblépés lehetséges irányaira. Athén és Ankara 2020 végétől kezdődően látványos gesztusokat tett a feszültségek csökkentése érdekében, és több alkalommal közvetlenül is tárgyalóasztalhoz ültek. A hosszú ideje húzódó konfliktusok megoldásában azonban más érdemi előrelépés egyelőre nem történt.
Törökországi menekülttábor (Fotó: AP)
A Borrell által jegyzett jelentés ezzel összefüggésben megállapította, hogy Törökország december óta egy „nyugodtabb és konstruktívabb” magatartást mutat, amit pozitív előrelépésként üdvözölt. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a deeszkalációs folyamat törékeny, és több időre van szükség ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, hogy az hiteles és fenntartható lesz-e. A jelentés az elkövetkező időszak eseményeinek fényében öt lehetséges együttműködési területet és öt potenciális korlátozó intézkedést vázolt fel. A javasolt szankciók közül a legerősebbek a török turisztikai és energiaszektort érintenék.
Úgy fogalmazott, hogy ha Törökország újabb provokációt, nemzetközi jogba ütköző egyoldalú lépést tesz, akkor az EU kész használni a rendelkezésére álló eszközöket, hogy megvédje érdekeit, tagállamainak érdekeit, valamint a regionális stabilitást. A nyilatkozatban nagyobb hangsúlyt kapott az együttműködés lehetséges területeinek felsorolása, amennyiben Törökország fenntartja konstruktív hozzáállását. Kiemelt előrelépési lehetőségként jelent meg a vámunió felülvizsgálata, amit Ankara már régóta szeretne elérni.
Összességében elmondható, hogy az Európai Unió és Törökország jövőjét jelentős mértékben befolyásoló döntés a március 25–26-i EU-csúcson nem született, a további döntéseket a következő, júniusi találkozóra halasztották. A másik oldalról ugyanakkor önmagában az is fontos eredményként értékelhető, hogy nem vezettek be újabb szankciókat Törökországgal szemben, sőt, a pozitív ösztönzők felvillantásával az EU jelezte nyitottságát a kapcsolatok fejlesztésére, igaz, hangsúlyozottan „fokozatos, arányos és visszafordítható” módon. Ugyancsak kiemelendő, hogy a tagállami állam- és kormányfők ismételten kifejezték elkötelezettségüket az EU–Törökország migrációs nyilatkozat megújítására, és felhívták az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy erre vonatkozó javaslatot. Ahogyan Borrell fogalmazott, ez egy európai befektetés a stabilitásba és szolidaritásba, az EU „valódi önérdeke”.
Borítókép: AFP.
