Kezdjük a tényekkel: Keira Bell egy fiatal brit lány, aki kora gyermekkorától kezdve nehezen élte meg nemi identitását. Szeretett fiúsan öltözni és fiús játékokat játszani. Serdülőkora előtt érték traumák, pubertáskorában depressziós volt. Tizennégy éves korában elkezdett „videókat nézni a Youtube-on” és „kutatni az interneten”, majd ennek alapján kijelentette: „Azt hittem, végre megtaláltam a választ arra, miért érzem magam ilyen fiúsnak […]”(az ítéletből vett idézetek).
Tizenöt éves korában rászánta magát, és úgy döntött, hogy belevág egy hosszú és fájdalmas átalakulási folyamatba, hogy „férfivá válhasson”. Orvosai javaslatára elment a londoni Tavistock and Portman NHS Trust Nemi Identitásfejlesztési Szolgálatához. Tizenhat évesen, három találkozó után a klinikán pubertás késleltetőt írtak fel neki, tizenhét évesen pedig hormonokat adtak neki. Húszévesen masztektómián esett át, és a már mindezzel a háta mögött,
23 évesen keserűen megbánta az átalakulást, és pert indított a klinika ellen. A pert végül megnyerte, a bírák pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a tizenhat évesnél fiatalabb tizenévesek nem alkalmasak ilyen fajsúlyú döntés meghozatalára, illetve 16 éves kor fölött a nemváltást célzó kezelés elkezdéséhez előzetes bírói engedélyre lesz szükséges.
Az ítélet elgondolkodtató. A tények rendkívül súlyosak: egy klinika az egyik legdrasztikusabb kezelést írja elő egy kétségbeesett, a közösségi platformokon talált információk által összezavart tinédzser lánynak. Érzelmi szorongása és nyilvánvaló éretlensége ellenére a felnőttek és a szakemberek megelégedtek azzal, hogy tájékoztatták őt a kezelés hatásáról, annak ellenére, hogy "korlátozott tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a beavatkozás hosszú távú előnyeiről a lehetséges ártalmas következményekkel szemben". Ezek a felnőttek elmagyarázták egy tizenhat éves kislánynak, hogy lehet, hogy nem lesznek gyermekei, egyes hatások visszafordíthatatlanok, és hogy az átalakulás útja rendkívül nehéz lesz. Ez csak rajtad múlik, jogod van hozzá, ez a te döntésed, mondták neki, amikor valójában azt várta tőlük, hogy azt mondják neki, hogy várjon néhány évet, gondolja meg jól, és először nőjön fel, mint ők, mielőtt meghozza életének legmeghatározóbb döntését. Mindennek épp az ellenkezőjét tették.
Ez sajnos nem egy egyedi eset (épp ellenkezőleg) egyre több hasonló történettel találkozhatunk. A Tavistock Klinika saját adatai szerint a beutaltak száma kevesebb, mint tíz év alatt a 2009-es 77-ről 2018-ra 2590-re emelkedett, amely több mint 3000%-os növekedést jelent! Ezek a számok döbbenetesek, és egybecsengenek a svéd Egészségügyi és Jóléti Tanács adataival, mely szerint ugyanebben az időszakban a fiatal tizenéves lányok körében a nemi diszfória diagnózisának száma 1500%-os növekedést mutat.
Számos tanulságot le lehet és le kell is vonni a Keira Bell-ügyből. Az első pontosan a különböző fórumok és online platformok ártalmas szerepe, amelyek felületes, elfogult és harcias nézeteket terjesztenek egy ilyen kényes és összetett kérdésben. Az interneten félinformációk szajkózásával éretlen, gyakran mentális nehézségekkel küzdő tinédzserek agymosása és manipulálása zajlik. Mi több, a visszafordíthatatlan következmények ellenére, tévútra viszik őket. Mivel lehet megmagyarázni ezt az elképesztő 3000%-os növekedést, ha nem az internet hatásával, és a tizenéveseket célzó folyamatos ideológiai propaganda-kampánnyal? A Keira Bell maga mutatott rá, hogy az online információk alapján mennyire hamis és félrevezető kép alakul ki a tizenévesekben az átalakulási folyamatról.
Az Amnesty International például csalódottságát és aggodalmát fejezte ki „különösen a beleegyezés és a testi autonómia” kérdését érintő ítélet miatt. Hogyan lehet támogatni ezeket a túlzó álláspontokat, amikor egyre több fiatal transznemű bánja meg az átalakító műtétet, illetve operáltatja magát vissza? Miért ignoráljuk azokat a szakértőket, és különösen a felnőtt transzneműeket, akik figyelmeztetnek egy ilyen döntés súlyára, és kiemelik, hogy kiskorúak nem képesek ezt kellő tudatossággal meghozni? Miért ennyire szembetűnő a legalapvetőbb körültekintés hiánya, amikor serdülők testi épségéről és mindenek fölött álló érdekeiről van szó?
Keira Bell esetének talán legnyugtalanítóbb vonatkozása az a visszatérő benyomás, hogy az ideológia elsőbbséget élvez a tudományos elemzéssel szemben, a meggyőződés a tényekkel szemben, a fenyegetőzés a vitával, de még a tudományos vitával szemben is. Mindezért a kiskorúak fognak drágán megfizetni. Hány szakember hallgatja el inkább véleményét, tartva a "transzfóbia" vádjától?
A kérdés nem is annyira elvont, ha figyelembe vesszük, hogy a Tavistock Klinikán az elmúlt három évben 35 pszichológus mondott fel.
Ők két olyan emberi tulajdonságról tettek tanúbizonyságot, amit a tizenévesek is elvárnának, amikor egy felnőtthöz fordulnak: bátorság és bölcsesség. Bátorság, hogy ellenálljanak egy példátlan vehemenciával, megfélemlítő és kényszerítő erővel hirdetett ideológiának. Bölcsesség, hogy szembe szálljanak napjaink zavaros korszellemével, és emlékeztessenek a nyilvánvalóra: a tinédzser nem felnőtt, hogy vannak döntések, amiket csak kellő tájékozódás után hozhatunk meg, és hogy néha jobb egy józan észt követő "nem", mint egy ideológiai alapon kimondott "igen". Bölcsesség, hogy a tényeket tartsuk szem előtt, és ne a transz-mozgalom bizonyos elgondolásainak való megfelelési kényszer legyen a meghatározó, melyek egyébként legalább olyan tudományos megalapozottsággal bírnak, mint az, hogy a Föld lapos. És mégis, Európában és másutt ezeket az elgondolásokat sok döntéshozó dogmaként fogadja el, és még törvénybe is foglalják őket. Most, amikor a Biden-adminisztráció az „apa” és az „anya” szavaknak a hivatalos nyelvezetből való eltörlését fontolgatja, hogy így is „transz-inkluzívabb” lehessen, a Keira-ügy arra emlékeztet minket, hogy ezt a meghunyászkodás és zavarodottság egyszer még szigorú ítéletet fog magára vonni.
A szerző nemzetközi jogász, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője.
Borítókép: Sam Tobin/PA.
