A 2022-es év mind a kettő nemzet számára fontos év lesz, hiszen Magyarországon országgyűlési választásokat tartanak, Franciaország pedig köztársasági elnököt választ.
Ha a történelmi múltba tekintünk vissza, érdemes kiemelni Charles de Gaulle francia elnök nevét, aki az 1960-as években egészen konkrét elképzeléssel rendelkezett Európával kapcsolatban: Európa a nemzetek Európája („Europe des Nations”) ahol a tagállamok egy konföderatív rendszerben működnek együtt, megtartva saját szuverenitásukat.
Milyen Európát látnak maguk előtt 60 évvel később a francia és magyar politikusok? Nem mehetünk el amellett, hogy a világ rengeteget változott az elmúlt 60 évben, mégis azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió – a hatvanas években még Európai Gazdasági Közösség – egyik örökös vitatémája a kormányköziség vs. föderalizmus maradt. Ami már a Hatok számára is problémát okozott, nevezetesen az egyhangú és a többségi döntéshozatal ellentétének problémája, a 27 tagállam számára még mindig forró pontként jelenik meg. De ez csak egy kiragadott példa abból a számos megoldandó kérdésből, ami a kormányköziség vs. föderalizmus vitájából fakad. Orbán Viktor elkötelezett híve a nemzetek Európájának, és a nemzetállami szuverenitásnak, úgy tűnik azonban, hogy az Európai Unión belül kisebbségben van. Kisebbségben van, de nincs egyedül. A francia politikai elit meghatározó alakjai közül az elmúlt egy hónapban ketten is Budapestre látogattak. A kérdés pedig az, milyen együttműködésre számíthatunk a jövőben a két országot illetően.
A két országban tartandó választások kapcsán biztosra egyelőre semmit nem vehetünk, elgondolkodhatunk azonban a kérdésen, kivel alakíthatna ki a legkönnyebben szövetséget Orbán Viktor és a Fidesz abban az esetben, ha megnyeri a 2022-es országgyűlési választásokat.
A Konferencia Európa Jövőjéről nevet viselő, egy éven át tartó rendezvénysorozat május 9-i nyitóbeszédében Emmanuel Macron kiemelte, egy gyorsabban reagáló, közösen cselekvő Európai Unióra van szükség. Amennyiben Franciaországot tekintjük, a rendezvénysorozat szimbolikus időpontban fog lezárulni 2022 tavaszán, hiszen az Európai Unió Tanácsának rotációs elnöki posztját éppen Franciaország fogja betölteni. A kritikus hangok szerint azonban Európa jövője már borítékolva van, a rendezvénysorozat eredményei pedig nem feltétlenül lesznek hatással a jövőre. Éppen ezért 2021 júliusában a nemzeti szuverenitást elkötelezetten védő tagállami vezetők közös nyilatkozatotfogadtak el, melyben megvédték az EU eszméjét, és elutasították az európai szuperállam létrehozására irányuló lépéseket. A nyilatkozat, ha közvetetten is, de Emmanuel Macron beszéde ellen irányult; és olyan politikusok írták alá, mint Matteo Salvini, Giorgia Meloni, Santiago Abascal, vagy éppen Marine Le Pen.
Milyen együttműködésre lehet számítani a Nemzeti Tömörülés vezetőjével? Marine Le Pen október 26-án találkozott a magyar miniszterelnökkel Budapesten. A francia pártot és annak vezetőjét előszeretettel azonosítják a mai napig a francia szélsőjobbal, annak ellenére hogy a Marine Le Pen által vezetett párt már több szempontból sem ugyanaz, mint édesapja, Jean-Marie Le Pen idején volt. De milyen célt szolgált a mostani budapesti látogatás? Orbán Viktor miniszterelnök a korábban említett 15 párti nyilatkozat egy fontos pontjaként reflektált a Marine Le Pennel való találkozására, melynek központi kérdésköre kétségkívül Európa jövője volt. A magyar miniszterelnök a Fideszt Európa agglegény pártjaként jellemezte, melynek tagjai a liberális fősodorral szemben állnak. Ahhoz, hogy ezzel az ideológiával szemben hatékonyan fel lehessen lépni, szükség van az európai jobboldal megújulásra, amely a 15 párti nyilatkozat elfogadásával megkezdődött.
Mik lehetnek egy ilyen új európai képviselőcsoport legfőbb célkitűzései? Egy nemzeti identitást és nemzetek Európáját előtérbe helyező politikai csoport, amely nem tágít a tagállami szuverenitás megtartása mellől, aki védelmezi az európai nemzetek kultúráját és az európai gyökereket; aki elkötelezett az illegális migráció felszámolása mellett; illetve aki sosem egyezne bele egy többségi döntéshozatali modell bevezetésébe. Amennyiben az egyes európai vezetőknek és pártjaiknak sikerül összefogniuk és megegyezniük, a 2024-es európai parlamenti választások után akár egy új képviselőcsoportot hozhatnak létre, mely szemben áll a fokozódó „ideológiai nyomásgyakorlással” szemben. Ez azonban egyelőre pusztán egy feltételezés.
A sajtótájékoztató egyik legszimbolikusabb pillanata volt az az újságírói kérdés, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök kit támogatna 2022-ben Franciaországban. A kérdésre a következő válasz érkezett: „[…] mi tiszteljük a francia népet, s egyáltalán nem gondoljuk, hogy nekünk állást kellene foglalni bármilyen francia népre vonatkozó döntésben […]”. Hasonlóan diplomatikus választ adott Marine Le Pen arra a kérdésre, ami a Magyarországon elfogadott gyermekvédelmi törvényre irányult: „amikor a francia szuverenitás védelméről beszélek, valójában minden európai nemzet szuverenitását védelmezem […]”. A kijelentések, ha indirekt módon is, de kritikát fogalmaztak meg az Európai Unióval és a Bizottsággal szemben, hiszen azt az elvet erősítik, hogy a nemzetállami politikusoknak nincs joguk beleszólni egy más állam nemzeti politikájába, még akkor sem, ha csupán véleménynyilvánításról van szó.
Kinek a számára volt ez a találkozó nagyobb presztízsű? Marine Le Pen számára, aki egy jelenleg miniszterelnöki posztot betöltő politikussal találkozott; vagy Orbán Viktor miniszterelnök számára, aki az európai integráció egyik alapító tagállamában működő párt vezetőjével találkozott?
Nem feledkezhetünk el azonban a francia politikai élet egy szintén meghatározó alakjáról, Éric Zemmourról sem. A francia esszéíró és politikai elemző több ízben kiállt már a magyar kormány mellett, tette ezt legutóbb budapesti látogatását megelőző tweet bejegyzésében. Éric Zemmour egyértelműen a magyar miniszterelnök támogatói táborát bővíti. Kérdés azonban, hogy ő egyszemélyben mennyiben tudna igazán erős szövetségese lenni Orbán Viktornak és a Fidesznek akkor, amikor egy új szövetségesi rendszer van kiépülőben Európában.
A fentieket összefoglalva Európa szempontjából a leginkább előremutató együttműködés talán Marine Le Pennel és pártjával lehetséges. Amennyiben a tárgyalások tovább folytatódnak nem csupán a magyar és a francia fél között, de több, a nemzetállami vonalat képviselő politikussal és pártjával, a címben kiemelt magyar-francia szuverenista klub 2024-ben egy új képviselőcsoport keretén belül már egységesen szólalhat fel a globális hangokkal szemben.
