Nigéria Afrika egyik kulcsországa, hiszen a kontinens legnépesebb államáról és gazdaságilag legerősebb közösségéről van szó. Az ezerarcú nyugat-afrikai ország az ellentétek hazája, hiszen míg az északi és keleti területeken jellemzően a szegénység dominál és a radikális iszlamista szervezetek tartják rettegésben az ott élőket, addig a déli és nyugati területeken mondhatni stabil gazdasági és társadalmi viszonyok uralkodnak. Az írás aktualitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyre több tudományos közlemény születik arról, hogy a Nigériában tapasztalható társadalmi feszültségek, gazdasági ellentétek, vallási eredetű konfliktusok, demográfiai kihívások és politikai játszmák hamar komolyabb válságokhoz és még mélyebb instabilitáshoz vezethetnek a közeljövőben,

ezek a folyamatok pedig közvetlenül hatnak majd a migrációs trendekre.

Az ország méltán nevezhető a széttöredezettség és az ellentmondások államának, hiszen míg északkeleten a dzsihádista tevékenység miatt teljes létbizonytalanság uralkodik, addig Nigéria kereskedelmi-gazdasági központjaként számontartott Lagosban az Uber amerikai cég vízi személyszállítást kínál a városon belül utazóknak. Az ország lakosságszáma a napokban meghaladta a 213 millió főt és a népességrobbanás egyik mintaországaként nem meglepő, hogy ez a szám napról napra emelkedik – a The Lancet nevű elismert orvosi folyóiratban megjelent, demográfiai változásokat vizsgáló kutatók szerint 2100-ra Kínát lehagyva a második helyre zárkózik fel Nigéria a népességi adatok tekintetében (India: 1,1 milliárd fő, Nigéria: 791 millió fő, Kína: 732 millió fő, Egyesült Államok: 336 millió fő, Pakisztán: 248 millió fő). Ezt a prognózist támasztja alá az Institute for Health Metrics and Evaluationközpont 2020-ban megjelent tanulmánya is, amelyben megállapítják, hogy 2020 és 2100 között a következő országokban lesz a legnagyobb mértékű lakosságszámbővülés: India, Nigéria, Egyesült Államok, Pakisztán, Kongó, Etiópia, Egyiptom és Tanzánia. Ha a felsorolt országok földrajzi elhelyezkedését nézzük, szembetűnik, hogy a nyolc államból öt az afrikai kontinensen található. Sőt, ha a vizsgálódás fókuszát még inkább kibővítjük, érdemes az ENSZ 2019-ben megjelent World Population Prospects riportját is szemügyre venni, mivel a dokumentum szerzői szerint 2100-ban a bolygó összes lakosának 43,2%-a afrikai lesz – 2019-ben ez az arány csupán 20,5% volt. A különféle számlálókat és valós idejű statisztikákat biztosító Worldometer weboldala szerint Nigériában minden negyedik másodpercben egy születés történik (kb. 21 ezer fő születik naponta) és minden tizenharmadik másodpercben elhuny valaki (kb. 6 500 fő hal meg egy nap).

A statisztikákat látva tehát nem meglepő a korábban említett dinamikus népességbővülés – Nigéria lakossága várhatóan 400 millióra bővül három évtizeden belül.  

A demográfiai trendek és előrejelzések után érdemes áttérni a vallási eredetű kihívásokra és nehézségekre, hiszen nem mindegy, hogy a születési adatok regionálisan miként oszlanak meg. A nigériai állampolgárok körében két vallás tölt be meghatározó szerepet: az iszlám és a kereszténység. A népesség nagyjából egyenlő arányban követi a két könyves vallást: az ország északi területein az iszlám dominál, míg a déli részeken a kereszténység. Fontos tény, hogy szubszaharai Afrikában Nigériában él a legtöbb muszlim. A közösségek jellemzően békésen élnek egymás mellett, azonban a radikális dzsihádista eszmék terjedése, továbbá a nomád fuláni muszlim pásztorok és a letelepedett farmer keresztények között fellángoló küzdelmek mind a vallási ellentétek megnyilvánulásáról tanúskodnak. A társadalmi ellentétek folyamatos ütközése rányomja a bélyegét a politikai élet alakulására is, hiszen, ha például keresztény vezetőt választanak elnöknek, akkor az északon élő muszlimok nem elégedettek, ám ha muzulmán elnök kerül országvezetői pozícióba, akkor sok esetben a keresztény közösségek szenvednek hátrányt bizonyos kérdésekben.

A valláshoz szorosan kapcsolódik az etnikai fragmentáltság is, hiszen legalább 250 etnikum osztozik az ország területén. 

Gazdasági szempontból az olaj a legfontosabb és legjövedelmezőbb exportcikk, amely sajátos módon a déli, olajkitermelő területeket gazdaggá tette, az északi régiókat pedig a nyomor peremén hagyta. Az is jól látható, hogy az észak és dél között fennálló gazdasági szakadékot a mai napig egyik kormányzat sem tudta áthidalni. Az ország lakosságának több mint 60 százaléka mezőgazdasági munkákból tartja fenn magát: döntő többségük a klímaszenzitív agráriparban növénytermesztéssel vagy állattartással foglalkozik. Északon az éghajlat- és környezetváltozás nyomán romló termelési feltételek, a munkahelyek hiánya és a korrupció miatt leginkább a szegénység és a mélyszegénység okoz gondokat. A térséget sújtja a Szahara déli irányú terjeszkedéséből adódó elsivatagosodás folyamata is. A szociális ellátórendszerek és intézmények alig-alig tudják kiszolgálni a helyi közösségek igényeit. 

Ezzel szemben délen és a nyugati part menti régiókban kialakultak a pezsgő kereskedelmi központok: ebben a térségben található Nigéria pénzügyi és kereskedelmi központja (Lagos), továbbá az olajkitermelés nagy része is itt valósul meg – a világgazdaság vérkeringésébe becsatlakozást biztosító forgalmas kikötők (Tin Can, Calabar, Delta, Onne) éjjel-nappal működnek, hogy az olajszállító tankerhajók minél sűrűbben válthassák egymást. A térség városaiban megfelelő körülmények között élnek a lakosok, a szociális és egészségügyi háló viszonylag optimálisan funkcionál. Nigéria kapcsán külön ki kell térni a városiasodás folyamatára. Az urbanizáció kapcsán fontos megemlíteni a Világbank 2019-es statisztikáját, miszerint rohamos mértékben csökken a vidéken élő nigériaiak száma és robbanásszerűen szélesedik azok köre, akik inkább városokba költöznek: míg 1960-ban a lakosság mintegy 84,6%-a lakott vidéken, 2019-re ez a százalékszám 48,8-ra csökkent. Felmerülhet a kérdés, hogy miért ekkora a fluktuáció a vidéki-városi települések között? Okként lehet említeni egyrészt a jobb munkalehetőségeket, másrészt az ideálisabb gazdasági és szociális helyzetet. E két adottság miatt egyre többen döntenek úgy, hogy – vidéki rokonaikat hátrahagyva – városokban próbálnak szerencsét és hazautalások révén segítik a nehezebb sorsú, otthonmaradt családtagjaikat. Ezt a trendet igazolja a fejlesztési tevékenységekkel és fenntartható városfejlesztéssel foglalkozó Urbanet digitális blog adatai is: 2020-ban közel fele-fele arányban oszlottak meg a városban és vidéken lakók száma, azonban az előrejelzések szerint 2050-re már közel 280 millió nigériai fog városokban élni és 120 millió fő fog vidéken. Ez nagy terhet ró majd a városi szociális intézményekre és ellátórendszerekre, valamint a közbiztonság garantálása is egyre nagyobb kihívás lesz – azon milliókat, akik nem találnak munkát, illetve

a városok peremterületein élő szegény közösségek tagjait hamar behálózhatják a különféle bűnbandák.

Nigéria kapcsán fontos elmondani, hogy a klímaváltozás és a környezet pusztulása, valamint az extrém időjárási körülmények egyfajta veszélymultiplikátorként hatnak a már amúgy is mélyen gyökerező társadalmi, gazdasági, politikai törésvonalakra. Az ország a Szahara déli lábától a termékenyebb, zöld, part menti területekig nyújtózik. Éles kontraszt, hogy míg északon a sivatag folyamatosan olvasztja magába a szántóföldeket (ez azért roppant aggályos, mert a régióban élők 70-80%-a mezőgazdaságból tartja fenn magát), a délebbi területeken jól megművelhető, termékeny zöld felületekkel lehet találkozni. A klímaváltozás mellett a nem fenntartható földművelési és öntözési technikák alkalmazása, a korszerűtlen termelést segítő eszközök használata, illetve a szándékos környezetpusztítás (pl. erdőirtások, talaj felégetése, vizek szennyezése) ugyanúgy hozzájárul bizonyos országrészek hosszabb távú hanyatlásához. A földért és a vízkészletekért ma már komoly harcok folynak, illetve a klímaváltozás tüzeli a már meglévő konfliktusokat. Ebben az értelemben az éghajlatváltozás „kockázati multiplikátor", „törékenység-erősítő" vagy „konfliktuskatalizátor".  

Nigériában, ahol a kockázatok már most is összeadódnak, az éghajlatváltozás bizonytalanságot és még intenzívebb erőszakot idézhet elő.

A fenti problémák elemzése és a kihívások vizsgálata során az összekapcsoltságot kell mindenképp figyelembe venni. A felsorolt tényezők egymásra közvetlenül hatnak, önmagukban nem értelmezhetők. A társadalmi adottságok és dinamikus változások folyamatos kihívások elé állítják a nigériai kormányzatot. Gazdasági szempontból például roppant nehéz lépést tartani a rohamos léptékű népességbővüléssel – évente nagyságrendekkel több munkahelyet kellene teremteni ahhoz, hogy a felnövekvő generációkat felszippantsa az ország munkaerőpiaca. Sokan gondolják úgy, hogy Nigéria nem nyújt biztos jövőképet, illetve a reményvesztettség miatt kiemelkedően sok azok száma, akik vagy a legális, vagy az illegális csatornákon keresztül a szomszédos országokba, Európába vagy Észak-Amerika országaiba vándorolnak egy jobb jövő reményében. Nigéria Afrika egyik legmeghatározóbb állama, emiatt mind gazdasági, mind társadalmi szempontból égető fontosságú lesz, hogyan alakul az ország sorsa.