Az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa – Helena Dalli – javaslatai alapján az ünnepi időszakra újkommunikációs irányelvek lépnének életbe. A belső, munkavállalók közötti nyelvezet, szerinte jelenlegi formájában nincs tekintettel a Bizottság munkatársainak sokszínűségére. Számos olyan szófordulat terheli a jelenlegi közbeszédet, mely kirekeszti az ott dolgozók egy részét. A nem keresztény vallásúak vagy a magukat nem „bináris” (férfi vagy nő) alapon meghatározókkal szemben nagyobb érzékenységet kell tanúsítani szervezeti szinten. Ebben az írásban arra igyekszünk rámutatni, hogy miért önellentmondásos, végső soron pedig kontraproduktív ez az érvelés. Meglátásunk szerint, mely egyben tételmondatunk is, „a karácsony szó használata nem rekeszt ki senkit.”
Az uniós biztos által kiadott dokumentum célként tűzi ki, hogy mindenki hasonló elismerésben és tiszteletben részesüljön nemtől, származástól, kortól, vallástól, meggyőződéstől, szexuális orientációtól függetlenül, kiemelt figyelemmel az LMBTQ-közösség tagjaira. A javaslat szerint, érdemes odafigyelni arra, hogy előzetes egyeztetés nélkül, ne feltételezzük senkiről nemi hovatartozását. Különösen fontos az olyan szavaktól való tartózkodás, mint az Mr. és Mrs. előtagok, elvégre ezek használatával akaratlanul is megsérthetünk másokat. A cél, hogy ne zárják ki az interszexuális vagy genderqueer személyeket olyan nyelvezet használatával, ami csupán két nemre utal. Ennek megfelelően, a „hölgyeim és uraim” megszólítás, helyett a semlegesebb „tisztelt jelenlévők” megszólítást javasolja a szöveg. A felekezeti különbségek áthidalása érdekében a „keresztnév” helyett az „első név” vagy a „kapott név” használata merült fel javaslatként. Hasonlóképpen érdemes kerülni a karácsonyra vonatkozó kifejezéseket és jókívánságokat, hiszen sértő lehet azt feltételezni, hogy mindenki ünnepel az adott időszakban.
Miért problematikus, ha a kirekesztőnek béllyegezzük a bevett szókészletünket, és azt elkezdjük altervatív (állítólag semleges) kifejezésekkel helyettesíteni? A karácsonyi ünnepek helyett, téli szünet, Mária helyett Malika, hölgyek és urak helyett pedig „megjelentek”. Az első (és kisebb) gond, hogy egyszerűen összezavarjuk a hétköznapi értelemben vett beszédünket és elbizonytalanítjuk magunkat azok jelentését illetően. Feleslegesen sok, potenciálisan abszurd helyzetnek tesszük ki magunkat így. Képzeljük csak el a szituációt, hogy az idei év utolsó munkanapján „Boldog Karácsonyt!” kifejezéssel köszönünk el kollégánktól, aki ezt pejoratív értelemben veszi magára és panaszt tesz, hiszen ezzel előfeltételeztük róla, hogy ő is keresztény és megtartja a karácsonyt. Ebben az esetben a hivatali ajánlásokkal szembemenve, rosszhiszeműnek és ezáltal provokatívnak gondolhatnak minket, miközben mi csupán elköszöntünk az év utolsó munkanapján. A hétköznapi beszélgetések organikussága ezzel elvész és átadja helyét egy ideológiailag elfogult nyelvrendszernek.
A második (sokkal jelentősebb) probléma, hogy elinflálódik a kirekesztés fogalma. Mert mit is értünk kirekesztés alatt? Biztos, hogy kirekesztünk embereket azáltal, hogy hagyományos módon köszöntjük őket? Meglátásunk szerint senkinek nem sérül semmilyen joga azáltal, hogy kulturálisan bevett szófordulatokat használunk. Ugyanúgy lehetősége lesz élni állampolgári és alkotmányos jogaival és senki nem fogja kitaszítani vagy megbélyegezni a munkahelyén ezzel. Ha elfogadjuk, hogy a „nem megfelelő” szóhasználat kirekesztésnek számít, akkor ezzel saját éleslátásunkat tompítjuk el, és megfosztjuk magunkat a képességtől, hogy felismerjük a valóban kirekesztő tendenciákat. Közép-kelet Európában különösen fontos, hogy levonjuk azokat a történelmi tanulságokat amik erre mutatnak rá, és megértsük mit jelent a kirekesztés.
A Helena Dalli uniós biztos álláspontja szerint, az olyan megfogalmazásokat kell előnyben részesíteni, amik nem tartalmaznak semmilyen utalást a vallási és szexuális hovatartozásra, mellyel még inklúzívabb és befogadóbb légkört lehet teremteni a munkatársak részére. A probléma ezzel csak az, hogy a szándékokkal ellentétben ez nem értéksemlegesség, hanem nagyon is értékválasztás. Méghozzá egy negatív, tagadó jellegű értékválasztás, ahol a beágyazott, mélyen gyökerező keresztény és európai hagyományainkat tagadjuk meg, az olyan kisebbségek javára, akik sok esetben nem is kérik ezt. Bár a szándék, a jóindulat elvével bőséggel élve, nemes – tehát, hogy fogadjuk el egymást – az eredmény mégis ezzel ellentétes. Nem gondoljuk, hogy Helena Dalli szánt szándékkal bárkinek is ártani akarna a megfogalmazott irányelvekkel. Azt azonban látni kell, hogy az felvázolt célok súlyos tévedésen alapulnak. A vallási és szexuális kisebbségekre éppen az ilyen „ajánló” jellegű intézkedések irányítják rá a figyelmet és nem ritkán az általános haragot is, aminek az elkerülése lett volna a cél. Az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa ezek alapján tényleg értéksemleges. Olyannyira, hogy az olyan értékektől is függetleníteni látszik magát, mint a gondolat és a szólás szabadsága. Ott ahol, a kereszténynek „nem javasolják”, hogy boldog karácsonyt kívánjon vagy a zsidónak, hogy „kellemes hanukával” üdvözölje a többieket, érzésünk szerint biztosan nem a sokszínűségbe vetett hit diadalmaskodik.
Ehelyett éppen egy ezt tagadó, magát „semlegesnek” tituláló konformista irány nyer teret, ahol senkinek „nem ajánlott” vállania a nézeteit. A régi, a hagyományos és a konzervatív értékek általános elvetése, egy olyan Európát eredményez ez által, ahol az egyetlen érték a progresszió lesz. Ebben a megközelítésben a gyökerek csak olyan legyőzendő akadályok, amik a földhöz és röghöz kötnek minket, és nem hagyják hogy „szárnyaljunk” a jövő felé, ezért a legjobb ha elvágjuk azokat és megszabadulunk tőlük. A gyökerektől (vallástól, kultúrától, hagyományoktól) való megszabadulás - számos baloldali szerint - előfeltétele valami újnak és valójában minden ami megőrzi a régit, az csak akadályozza ezt. Konzervatívként azonban tisztában vagyunk vele, hogy gyökerek nélkül nincs táptalajunk amiből erőt meríthetünk. A gyökerekhez mindig vissza lehet térni, és általuk nőhetünk magasra. A szóbanforgó javaslatok nem csak a hagyományokat nem tisztelik, de a már elért – jobb sorsra érdemes – klasszikus liberalizmus eredményeit is felrúgják. Olyan alapvető társadalmi eredményeink kérdőjeleződnek meg itt, mint a fogalmazás (vagy akár a gondolat) szabadsága. A keresztényi moralitás fenntartásaival, de mégis érdemes belátni, hogy addig terjed a személyes szabadságunk, amíg a másik személyé nem sérül. Ez pedig a használt szavainkra is igaz. De legalábbis semmiképp sem vet jó fényt Dalli biztos demokrácia felfogására az, hogy kézikönyvet készít az ideológiailag helyes fogalmazáshoz.
Antonio Tajani, az Európai Parlament volt elnöke hívta fel a figyelmet arra, hogy a kisebbségek érzékenységének figyelembevétele mellett, érdemes lenne úgy módosítani az indítványt, hogy az összhangban legyen a többségi társadalom keresztény értékrendjével.
