Az alkotmánybírák fölkerekedtek tehát, és a Konzulátusi Palotát elhagyva iskolákban és börtönökben hirdették az alkotmány értékeit. A látogatásokon kívül, az intézményről készült film, saját applikáció, podcastok, aktív Instagram, Twitter és Youtube csatorna üzemeltetése mind azt mutatja, hogy az olasz alkotmánybíróság tevékenysége nem merül ki puszta alkotmányos ítélkezésben.
Az „Utazás Olaszországban: az Alkotmánybíróság a börtönökben” című dokumentumfilm a testület egy különleges, új arcát tárja a nézők elé. Szinte bizarr az a látvány, amikor az alkotmánybíróság Róma szívében található fényűző székhelyéről érkezett büntetőjogász professzor és alkotmánybíró, Francesco Viganò belép a börtönbe, ahol rabok kapaszkodnak fel a rácsokon, hogy lássák azt az embert, aki tagja annak a tizenöttagú elit testületnek, amely országos szinten a legnagyobb befolyással lehet az emberi jogok érvényesülésére. Az alkotmány, és ezáltal a benne foglalt alapjogok első számú biztosítéka néz farkasszemet itt azzal a jelenséggel, ahol a legszembetűnőbb és legnagyobb mértékű az alapjogokba való beavatkozás. Azon a helyen, ahol talán a legkevésbé vannak tisztában vele a jogalanyok, hirdeti, hogy az alkotmány védelme a fogvatartottakra is kiterjed.
De vajon mi vezette rá az alkotmánybíróságot erre a korábban soha nem látott kezdeményezésre? Az intézmény helyzete az utóbbi 15 évben jelentősen megingott. Ez annak a következménye, hogy a közvéleménynek az alkotmányba vetett hite kérdőjeleződött meg. Az alkotmánybíróság legitimitásának hagyományos forrásai már nem tűntek elegendőnek, ezt pedig a testület számos módon próbálta orvosolni. Egyrészt látványosak voltak azok a törekvések, amelyek a testület politikai színtéren betöltött szerepét igyekeztek csökkenteni. Többek között ez az oka annak, hogy az olasz gyakorlat az európai modellnél nagyobb mértékben vonja be a rendes bírókat az alkotmánybíráskodásba, így például a másodlagos jogforrások alkotmányosságának vizsgálatára a rendes bíróságok az illetékesek. Az alkotmánybíróság egyfajta ultima ratio szeretett volna lenni. A testület döntései legitimációjának megerősítése céljából gyakran nyúl segítségként szupranacionális esetjoghoz is, így az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata több alkalommal bukkan fel határozataiban.
A fent említett törekvések azonban csupán az alkotmánybíróság helyzetét voltak hivatottak megerősíteni, de nem foglalkoztak azzal a problémával, hogy miként lehetne az állampolgárok alkotmányba vetett hitét feltámasztani. Az alkotmánybíróság a kihívásra válaszul egy sor új kezdeményezésbe fogott bele, ezek közül az egyik volt a Viaggio in Italia elnevezésű programsorozat, amelynek keretében Milánótól kezdve egészen Palermoig járták be az országot. A fő célkitűzés az alkotmányos kultúra terjesztése, az alkotmányba foglalt értékek ismertetése és az alkotmány által az állampolgárok számára biztosított védelemről való ismeretterjesztés volt. A diákok és a foglyok megismerhették az alkotmány létrejöttének körülményeit, hogy azt a világháború és a fasiszta korszak romjai között kellett megalkotni. A látogatások során szó esett arról is, hogy kik voltak az alapító atyák és mik voltak célkitűzéseik. Az alkotmánybírák kihangsúlyozták azt is, hogy az alkotmány a nemzet fejlődésének meghatározó eleme, ami gyakran az alkotmánybíróság munkáján keresztül nyer érvényt. Arra a kérdésre, hogy az iskolák mellett miért pont börtönökbe tettek látogatásokat, az alkotmánybíróság akkori elnöke, Giorgio Lattanzi az alkotmánybíróság 2018. évi munkásságáról szóló jelentésében kiemelte, hogy az alkotmány mindenkié, az mindenki számára védelmet nyújt, még a szabadságvesztést töltő embereknek is, ezt az üzenetet pedig szerették volna átadni a fogvatartottaknak. Ugyanakkor az alkotmány nem csak jogokat biztosít, hanem előír bizonyos kötelezettségeket is, ezek viselésében pedig szintén minden egyes állampolgárnak részt kell vennie.
Elmondható, hogy a kezdeményezés nem csak a hallgatóságra, hanem az alkotmánybírákra is igen jelentős hatással bírt. Lattanzit különösen megérintette az a mozzanat, amikor a rabok állva zengték az olasz himnuszt, egyesek a kezüket a szívükön nyugtatva. A látogatás hatását jól tükrözi, hogy egy román fogvatartott nő nem élt a börtönből való eltávozási lehetőségével csupán azért, hogy találkozhasson a börtönbe visszatérő alkotmánybíróval és elmondhassa neki, hogy bár eddig nem tudták, de a látogatásnak köszönhetően most már értik, hogy az alkotmány számukra is pajzsként nyújt védelmet.
A látogatásokon kívüli egyéb kezdeményezések, így például az alkotmánybíróság applikációja, Instagram oldala, de „A bíróság arca” című fotókiállítás, vagy a diákok számára látogatható tárgyalások is mind az alkotmányos kultúra terjesztését szolgálják. Lattenzi elmondta, hogy nem elég, ha a szokott módon kihirdetik az alkotmánybírósági határozatokat, hiszen ez csak a szakértők számára látható át. A döntéseket viszont át kell adni a nemzetnek és elérni azokat az embereket, akik életére az alkotmánybíróság határozataival alapvető befolyással van. Az olasz testület felismerte azt, hogy el kell hagynia a székhelyét és találkoznia kell az állampolgárokkal, hogy megértse őket és megértesse velük az alkotmánybírák szerepét.
