Ahogyan nem egy esetben nemzeti bírósági eljárásnak, ítéletnek is van nemzetközi vonatkozása, úgy fontos határon átnyúló hatásokkal rendelkezik a választottbírósági ítélkezés is. Ezt szabályozandó jött létre többet között az Egyesült Nemzetek Szövetségének 1985-ben megalkotott (2006-ban módosításokkal ellátott) UNCITRAL Modelltörvénye, amelyet számos állam törvény formájában átültetett saját jogalkotásába az egység megteremtése érdekében. Minthogy a Modelltörvény nem kötelező érvényű és fenntartások nélkül átültetendő szabályzat, az azt alkalmazó államok jogalkotásában módosításokkal jelenik meg az eredeti szöveg – az alábbiakban a Modelltörvény és a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) összehasonlítását végzi el a szerző a territorialitás kérdéseinek fényében.

A törvény hatálya - territorialitás

            A Vbt. 1. § (1) bekezdése szerint a törvény alkalmazandó, amennyiben a választottbíráskodás helye Magyarországon van. A rendelkezés ezzel alkalmazza az UNCITRAL-harmonizált országokban tipikusan uralkodó territorialitás elvét a Vbt.-ben, megszorítva ezzel a magánautonóm cselekvés lehetőségeit: a felek csak a választottbíráskodás helyét határozhatják meg szabadon, az irányadó eljárásjogot (Magyarország esetén a Vbt.) a választottbíráskodás helye vonja maga után. Hiába alapszik a választottbírósági eljárás kikötése a felek privátautonómiáján, maga a privátautonóm rendelkezés, illetve a választottbírósági út megnyitása bizonyos jogviták előtt végső soron mindig egy állam nemzeti jogszabályain alapszik. 

            A törvény 1. § (1) bekezdése nemcsak azt jelenti, hogy amennyiben Magyarország a választottbírósági eljárás helyszíne (fóruma), annyiban általánosságban a fórum joga (lex fori arbitrationis vagy lex loci arbitri) alkalmazandó, hanem hogy a felek kötelesek annak alávetni magukat, ugyanis a magyar jog – egyes államokkal ellentétben – a strikt territorialitás elvét alkalmazza: amennyiben tehát a választottbírósági eljárás helye Magyarország, a felek nem térhetnek el a magyar választottbírósági törvény, azaz a Vbt. rendelkezéseitől. A felek privátautonómiája tehát nem önmagában és keretek nélkül értendő, hanem az a választottbírósági eljárás helyéül választott állam jogával összhangban értelmezendő. 

            A territorialitás elvének nemcsak olyan, a gyakorlatban is nagy jelentőségű vetületei vannak, mint a választottbírósági eljárás jogának meghatározása – a fórum joga határozza meg ugyanis a választottbírósági ítélet „nemzetiségét” is, amelynek egyrészt a nemzetközi elismerés terén van kiemelt jelentősége, másrészt fontos kérdés a jogorvoslati lehetőségek körében is, hiszen maga a Vbt. kiemeli, hogy a 47. §-ban rendelkezésre álló érvénytelenítési kereset kizárólag magyar választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indítható meg.

            A Vbt. főszabály szerint akkor alkalmazható, ha a választottbírósági eljárás fóruma (helye) Magyarország, azonban egyes kivételes esetekben extraterritoriális hatállyal is rendelkezik. Ezek a tág értelemben vett jogsegély eseteit jelentik, ugyanis ahogyan az állami igazságszolgáltatásban, úgy az alternatív vitarendezés során is fontos mind a gazdaság szereplői számára, mind maguknak az államoknak, hogy kölcsönös kapcsolatok kiépítésével átláthatóvá és kiszámíthatóvá tegyék a vitarendezés kereteit minden fél számára. A Vbt. 2018 augusztusában hatályba lépett módosítása sajnálatos módon éppen ezt a rendelkezést üresíti ki azzal, hogy a „magyarországi székhelyű állandó választottbíróság eljárása esetén” fordulatot beiktatta, ugyanis ezen rendelkezés értelmében semmilyen magyar állami bírósági közreműködésnek nem lehet helye külföldi választottbírósági eljárás esetén (ideértve az állami bíróság előtt érvényes választottbírósági kikötés esetén történő eljárásmegszüntetést, ideiglenes jogvédelem alkalmazását vagy éppen a bizonyításfelvétel körében nyújtott jogsegélyt).

            A UNCITRAL Modelltörvény 16. cikkének (1) bekezdésében rögzíti, hogy a választottbírósági testület jogosult saját joghatóságának meghatározására – ez a jogirodalomban Kompetenz-kompetenz doktrínának nevezett szabály, amely széles mozgásteret biztosít a testület számára. A szabály magához a választottbírósági testülethez telepíti annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a jogvita eldöntése egyáltalán alternatív úton eldönthető-e, és amennyiben igen, adott testület jogosult-e eldönteni azt. A szövegezés tehát nagy szabadságot ad mind a választottbírósági testületeknek, mind a szabályozást átültető államoknak – ezért is teheti meg a magyar szabályozás keretében a Vbt., hogy kimondja saját kötelező alkalmazását, amennyiben az eljárás helye Magyarország. Maga a magyar szabályozás azonban éppen fordítva, leszűkíti a kompetenz-kompetenz doktrína által biztosított nagyfokú autonómiát, hiszen egy Magyarországon működő választottbíróság a magyar jog és magyar választottbírósági jog szerint fog saját joghatóságáról dönteni, nem választhat ezen kérdés elbírálásához más jogot.

UNCITRAL Modelltörvény és a Vbt.

            A Vbt. 3. § (3) bekezdésében a törvény utal az UNCITRAL Modelltörvényre, amikor kijelenti, hogy a magyar választottbírósági törvényt a az UNCITRAL által kiadott azon magyarázataira figyelemmel kel értelmezni, amelyek magyar fordítását a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbírósság honlapján közzétettek. Ez a magyar fordításra való leszűkítés azonban felesleges, hiszen az UNCITRAL Modelltörvényhez fűzött magyarázatokat (explanatory notes) az ENSZ hat hivatalos nyelvén teszi közzé, a Vbt. pedig semmilyen iránymutatást nem ad ezen magyarázatok fordítására nézve, holott a magyarázatok legalább akkora jelentőséggel rendelkeznek, mint maga a Modelltörvény szabályai. A Modelltörvény magyar fordításának kikötése szintúgy indokolatlan, hiszen maguk az eljáró választottbírák minden kétséget kizáróan ismerik a hivatalos nyelvek valamelyikén kiadott változatot és ezzel dolgoznak, abban az esetben is, ha az eljárás nyelve magyar lenne. A magyar nyelvű változat kötelező alkalmazandósága magában rejti a félrefordítás veszélyeit is, amely ellentmondásokat eredményezhet, végső soron magát a jogbiztonságot sértve. 

            Összességében tehát a választottbírósági eljárás jellegéből adódóan, illetve a választottbírák szakmai felkészültségéből fakadóan egy magyar fordításból való kiindulás nemcsak felesleges rendelkezésnek tűnik, de egyenesen kontraproduktívnak. Érdemes kiemelni, hogy a választottbírósági eljárásokban az esetek túlnyomó részében fellelhetőek nemzetközi elemek, így maga az eljárás is a felek mindegyike számára ismert nyelven zajlik, amely ritkán jelenti a magyar nyelvet. Amennyiben mégis a magyar lenne az eljárás nyelve, úgy az egyértelműbb megértés és a szükségtelen félreértelmezések elkerülése végett is Modelltörvény és magyarázatainak egyik hivatalos verziójának használata a legcélravezetőbb megoldás.

Összegzés

            A felek magánautonómiájára alapított alternatív vitarendezés, a választottbírósági eljárás számos előnyt biztosít a feleknek, azonban éppen az ő érdekükben szükséges szabályozni is ezen utat. Ezt teszi meg az ENSZ Modelltörvénye, amelyet számos állam átvéve törvényi erőre emelt nemzeti jogalkotásában. Maga a magyar szabályozás is enged mozgásteret a feleknek, azonban jelzi, mely részei értelmezendőek kógens normaként. Ilyen például az a fent részletezett kikötés, miszerint a magyar választottbírósági törvény a strikt territorialitás talaján áll, vagyis magyarországi székhelyű választottbíróság kikötése esetén minden esetben a lex loci arbitri, vagyis a választottbírósági eljárás helyének joga (magyar viszonylatban a Vbt.) alkalmazandó, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A Vbt. nem kíván minden aspektust kimerítően szabályozni, utal háttérszabályként az UNCITRAL Modelltörvényre és annak magyarázataira, amelyeket a felek érdekeit szolgáló jogbiztonság legteljesebb érvényesülése érdekében az ENSZ által a hat hivatalos nyelv egyikén kiadott verzió alapulvételével érdemes figyelembe venni.

Forrásjegyzék

A Polgári Perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. Szerkesztő: Varga István. HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2018.