Az-e, hogy profitot termeljen, és árukkal és szolgáltatásokkal szolgálja ki a társadalmat? Vagy a közjó szolgálata? Vagyis a társadalmak valódi szükségleteinek és igényeinek kielégítése, és az ahhoz való hozzájárulás, hogy az emberi lét kiteljesedhessen, az emberek és közösségeik boldogulhassanak? A vagyoni egyenlőtlenségek egyik fő okának a jelenleg uralkodó profitorientáltságot tekintik, ahol a társadalmi költségek megfizetése az adófizetőkre hárul, miközben a részvényeseket szolgálja, és a kis- és középvállalkozások helyett a nagyvállalatokat részesíti előnyben. A közjót szem előtt tartó megközelítésről úgy vélekednek, hogy a vállalatok számára túl költséges, talán kevésbé hatékony, lassabban hoz eredményeket, és a részvényesi osztalék csökkenésével jár. Úgy tűnhet, hogy a profitorientált illetve a közjó orientált megközelítés nem fér meg egymással, de vajon így van-e? Ha az üzleti világ szerepét a katolikus társadalmi tanítás és a keresztény társadalmi érékek szemszögéből vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy a profit és a közjó fedik egymást. Hogyan is működik ez?

*

Bruno Bobone úr egy tengeri fuvarozási szolgáltatásokkal és szállítmányozással foglalkozó portugál piacvezető családi vállalkozás, a Pinto Basto Group elnöke. A Pinto Basto 250 éve, azaz több mint 10 generáció óta működő cég, és még mindig nagyon sikeres. Bobone úr a keresztény társadalmi értékek, valamint a katolikus társadalmi tanítás által inspirált vállalatot vezet, emellett az UNIAPAC (Üzleti Vezetők Nemzetközi Keresztény Uniója) vezetőségi tagja. Ez a szervezet a keresztény társadalmi elvek és a katolikus társadalmi tanítás érvényesülését kívánja elősegíteni a ma üzleti világában és a társadalomban. Betöltötte már az UNIAPAC európai elnöki illetve a nemzetközi UNIAPAC alelnöki tisztét is. 

Nemrégiben találkoztam Bruno Bobone úrral, és felkértem, hogy egy interjú keretében ossza meg gondolatait arról, hogy ma miként érvényesülnek a keresztény társadalmi értékek és a katolikus társadalmi tanítás az üzleti világban, illetve a profit és a közjó között fennálló ellentétről. Először is arra kértem, hogy magyarázza el, mi is a keresztény társadalmi tanítás és a keresztény társadalmi elvek lényege? „Alapvetően az emberről való gondoskodásról van szó - mondja Bobone úr, - arról, hogy az emberi személyt és az ember fejlődésének útját helyezzük a középpontba. Ez az emberi személy szolgálatát, az osztozást és a gondoskodást jelenti. Az emberi élet értékeiben való osztozást.”

Mit jelent ez üzleti szempontból? Milyen kihívásokat jelent az embereket a középpontba állítani? Bobone úr világosan fogalmaz: „Általában tartunk a helyes döntések meghozatalától. De ha munkánkban a keresztény társadalmi elveket követjük, akkor jobb eredményeket érünk el. Az embereknek egyetlen célja van az életben: a boldogság. Ha lehetőségünk van arra, hogy hozzájáruljunk a boldogsághoz vezető út megtalálásához, akkor az emberek motiváltabbak lesznek. A motivált emberek pedig produktívabbak. Ha az emberek úgy érzik, hogy a vállalat, ahol dolgoznak, megvédi őket, lehetőséget ad nekik a megfelelő élet kialakítására, az azt jelenti, hogy boldogok lesznek a vállalatnál. Meg fogják védeni a vállalatot, támogatni fogják és sikeresebbé teszik a vállalatot. Ez azt fogja jelenteni, hogy több az osztozni való is. Sok vállalat azonban nem ezt az utat járja, mivel félnek a kompromisszumoktól. Tudjuk, hogy ez sok vállalatvezetésről szóló könyvben is le van írva, de sok vállalat nem így jár el, mert attól tartanak, hogy esetleg veszítenek ahelyett, hogy nyernének.

Van egy alapvetésünk, és II. János Pál pápa volt az első, aki ezt kimondta: ne féljetek. Mert a félelem korlátozza a képességedet, hogy jót cselekedj."

Ezután szembesítettem Bobone urat azzal a kérdéssel, hogy a mai üzleti világban feszültség mutatkozik a pénzügyi haszon és a társadalmi haszon között. Kíváncsi voltam, ezzel kapcsolatban Bobone úr milyen tapasztalatokra tett szert a Pinto Basto Csoport elnökeként.

Bobone úr válaszáben kifejtette: "Egyáltalán nincs feszültség a pénzügyi és a társadalmi haszon között. A probléma az idővel van. Ha egy vállalat azonnali döntést és eredményt akar, akkor az a vállalat megfeledkezik a fontos dolgokról. És manapság ez az, ami az üzletet és valószínűleg az életünket is meghatározza. Túlságosan a holnapra koncentrálunk. Pedig hosszabb távra, egy évre, két évre, öt évre kellene figyelnünk és összpontosítanunk. Az életünk nem holnap ér véget. Hosszú távon kell gondolkodnunk, és akkor látni fogjuk, hogy a pénzügyi és a társadalmi vonatkozású döntések és az eredményesség  fedik egymást. Mindkettő ugyanannak a jó eredménynek a része. A feszültség tehát nem a pénzügyi és a társadalmi szempont között van, hanem a holnap és az öt év között". 

Bobone úr elmagyarázza, hogy cége, a Pinto Basto Csoport már 250 éves, és ha körbenézünk a mai tőzsdén, akkor nehéz lesz 200 évnél nagyobb múltra visszatekintő céget találni, mert ott ilyenek nincsenek ott. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalatoknak a rövid táv helyett hosszú távon kell gondolkodniuk. Bobone úr szerint az idő a legnagyobb gond. A pénzügyi és a társadalmi szempontok végsősoron ugyanannak a jónak a részei.

"Emberekről beszélünk – teszi hozzá Bobone úr, az embereknek pedig csak egy életük van, és megérdemlik az emberhez méltó életet. Tehát hosszú távon kell gondolkodni, és meg kell próbálni abban segíteni őket, hogy képesek legyenek a boldogság felé vezető saját útjuk megtalálására. Ez azt jelenti, hogy öt év távlatában kell gondolkodni, nem pedig csak a holnapban".

A vállalatoknak gondoskodniuk kell a körülöttük lévő emberekről, mert ha probléma adódik vagy válság idején ők lesznek azok, akik megvédik a vállalatot. Ha a vállalatok nem ezt teszik, akkor el fognak tűnni. Bobone úr véleménye szerint valószínűleg ez az oka annak, hogy nehéz 200 éve működő vállalatokat találni.

Lehet, hogy holnap nem te leszel a leggazdagabb, de hosszú távon szépen fogsz gyarapodni” –tette hozzá. 

A beszélgetés folytatásában az UNIAPAC-ról kérdeztem Bobone urat. Az Üzleti Vezetők Nemzetközi Keresztény Uniója (UNIAPAC), amelynek Bobone úr elnökségi tagja és korábbi alelnöke, azt a célt tűzte ki, hogy világszerte segítse a keresztény társadalmi tanítás és értékek terjesztését az üzleti világban. Megkérdeztem tőle, hogy az UNIAPAC mennyire tudja ennek megnyerni az új, fiatal vállalati vezetőket?

Bobone úr válaszában kifejtette: "Egyre könnyebb a fiatalabb generációt megnyerni, mert ez a generáció nagyon is törődik az üzleti élet társadalmi vetületével, nagyon is törődik a saját életével. Leküzdve a vagyonnal kapcsolatos aggodalmakat, a fiatal generáció tagjai látják, hogy a vagyon lehetőséget ad az emberek fejlődésére. Az új, fiatal generáció tagjai világszerte csatlakoznak a tagszövetséghez és ez mára elentős mozgalommá vált a vállalatok körében. Ferenc pápa is nagyon erős támogatást nyújt számunkra, hiszen azt mondja, hogy változatnunk kell a gazdaságok működtetésének múltbéli gyakorlatán. És igaza van, hiszen a múltban arra törekedtünk, hogy olyan gazdagok legyünk, amennyire csak lehet. És kiderült, hogy ez nem jó a társadalmaknak. Nagy különbség alakult ki a nagyon gazdagok és a normális, átlagos emberek között. Nem azért, mert elítélendő lenne gazdagnak lenni, hanem mert olyan társadalmakra van szükség, ahol vannak kapcsolatok. Ha nagy szakadék keletkezik a két valóság között, akkor nem lesznek kapcsolatok. És épp ez történik most. A társadalmak szétszakadnak, az emberek nem találkoznak középen. Ez azt jelenti, hogy változtatnunk kell a társadalmakon, és ebben a gazdaságnak kulcsfontosságú szerepe van. Sokat kell befektetnünk annak érdekében, hogy osztozni is jobban tudjuki."

Ezután arra a kérdésre tereltem a beszélgetést, hogy mi a különbség a keresztény értékek mentén működő és a nem ezek mentén működő vállalatok között. Hogyan néz ki ez gyakorlatban? Bobone úr szerint: "Itt visszatérünk a hosszú távú kontra. rövid távú gondolkodás kérdéshez – kezdte válaszát Bobone úr. Mi a legjobb a részvényeseink számára? A lehető legjobb eredmény holnap vagy öt év múlva? Ha egy vállalat holnap akarja elérni a legjobb eredményt és nem sokkal később csődbe megy, nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb a részvényesek számára. Valójában biztos vagyok benne, hogy nem az. Akkor mi a baj? Az, hogy az emberek csak az első oldalt lapozzák fel, és nem olvassák el az egész könyvet.

A feszültség, ismétlem, nem a részvényesek és az emberek között, hanem a rövid és a hosszú távú célok között van. A részvényes számára nem az a legjobb, ha holnap gyors nyereséget érnek el, hanem az, ha a vállalat tovább növekszik. Vannak részvényesek, akik a tőzsdén próbálnak játszani, ők szerencsejátékosok, és ez természetesen azt jelenti, hogy rövid távon érdekeltek. És sokszor látjuk, hogy a vezetők is igyekeznek azonnali eredményt felmutatni a részvényeseknek. Ezt el kell kerülnünk. mert nem szolgálja a vállalat hosszú távú fennmaradását. Öt év múlva kell részvényeseinkkel megosztanunk a vállalatuk valódi értékét. És akkor majd eldöntik, hogy mi a megfelelő út a folytatáshoz. És mondjuk el az igazságot. Általában csak a holnapi és a holnaputáni eredményről hallunk, de a hosszú távú hatásokról nem.

Azt látjuk, hogy sokszor az emberek nyilatkozatok és szabályok szintjén próbálják kialakítani a megfelelő vállalati értékrendet. De ez nem működik. A 2008-as válság idején azt láttuk, hogy a legtöbb csődbe ment vállalat irányítása a maguk szempontjai szerint volt felépítve, és a rövid távú részvényesi értékre összpontosított. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy higgyenek abban,  amit mondanak, hogy aszerint éljenek, amit mondanak. Ehhez időre van szükség, az idő a legfontosabb dolog. És ehhez bátorság kell!

Bátorság, hogy úgy döntsünk, nem ma akarjuk kivenni a profitot, hanem látni szeretnénk a vállalkozásunk valódi működését.

Arra a kérdésre, hogy Bobone úr hogyan jutott arra a meggyőződésre, hogy ez a helyes út, amit a saját vállalkozásában, a Pinto Basto-ban is követnie kell, a következő választ kaptam: "Ez már a kezdetektől fogva így volt. Van egy mondásunk a cégnél: ahhoz, hogy Pinto Basto legyél, nem kell ebbe a cégbe születni, elég egy órát itt dolgozni. Nálunk az emberek a fontosak. Ha számíthatsz az emberekre, akkor túl fogod élni, ha számíthatsz az emberekre, akkor a cégednek van jövője. Ahhoz, hogy ezt elérd, gondolnod kell rájuk, megfelelően kell bánnod velük, és családtaggá kell váljanak. Csak így lehet előrelépni."

Üzenete nem biztos, hogy elér az üzleti iskolákig, az egyetemek gazdálkodási és menedzsment, illetve közgazdasági képzéseiig, de megkérdeztem, nekik mit tanácsolna Bobone úr. Válaszában a portugál üzletember kiemelte: "Eddig féltünk megszólalni. Egyértelmű, hogy ma a profitmaximalizálás a lényeg. De én ezzel nem értek egyet. Az értékek a legfontosabbak, egy vállalatot az értékek visznek előre. Bátornak kell lennünk, beszélnünk kell, és elmondani az igazságot arról, hogy mi a sikeres vállalkozás mozgatórugója."

Utolsó kérdésként megkérdeztem Bobone urat, hogyan látja az üzleti élet jövőjét a COVID utáni világban, valamint a jelenlegi ukrajnai háború fényében? „A COVID-pandémia rámutatott, hogy az emberek fontosabbak, mint az üzlet. És most tanulnunk kell ebből. A jelenlegi szörnyű ukrajnai válság pedig azt mutatta meg, hogy a vállalatok készek és sokkal nyitottabbak arra a gondolatra, hogy embereket az üzleti megfontolások elé helyezzék. Helyes döntéseket hoznak, ezért úgy gondolom, hogy most ez jó alkalom, hogy megváltoztassuk az eddigi gondolkodásunk. Láttuk, hogy az alacsony árak gazdasága nem jó, mert ez azt jelenti, hogy a vállalatok olyan helyeken működnek, ahol nincs szociális biztonság, az emberek nem kapnak megfelelő fizetést, rossz körülmények között dolgoznak. A vállalatok Így tudnak alacsony árakat elérni, de ez nem jó az embereknek. 

Az ukrán emberek bátran viselkednek. Nekünk is erre van szükségünk. Bátorságra és arra, hogy az vállalataink az embert állítsák a középpontba, és hogy többet osztozzunk.

A probléma persze az, hogy az emlékezetünk nagyon rövid, de legyünk bizakodóak és dolgozzunk ezen.”