A brit The Guardian című napilap szerint például Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy kisebbségeket elnyomó, korrupt diktátor. A The Economist Magyarországot választott diktatúrának tartja! A holland fősodratú hírportálok szinte mindig meglehetősen negatívan írnak Magyarországról, ahol veszélyben van a demokrácia.

Az igazság azonban a következő: Magyarország teljes értékű demokrácia. Az EU, valamint civil és egyéb szervezetek fognak több ezer megfigyelőt küldeni és figyelemmel kísérni a közelgő, április 3-i választásokat. Valószínűleg ez lesz az EU legjobban megfigyelt választása! A magyarok egy népszavazás keretében szavaznak majd a nyugat-európai sajtóban széles körben melegellenesnek bélyegzett törvényről is. Szinte egyetlen sajtóorgánum sem volt hajlandó mélységéig megvizsgálni ezt a kérdést, figyelmesen elolvasni a törvényt, vagy megpróbálni megérteni az összefüggéseket. Nem! Ez egy melegellenes, az LHBTI-kisebbség elnyomását célzó törvény. A legtöbb nyugati fősodratú hírcsatorna számára nem volt fontos az az alapvető kérdés, hogy a szexuális identitást érintő nevelésről az iskola helyett talán a szülőknek kellene dönteniük. Pedig ez egy nagyon is releváns kérdés, tekintve, hogy a különböző tudományágak szakértői által erősen vitatott, a társadalom gondos odafigyelését igénylő ügyről van szó. Talán a nyugat-európai országokban is népszavazást kellene tartani erről. Ki merné ezt felvállalni? 

Magyarországon valóban létezik a népszavazás intézménye, mint a közvetlen demokratikus hatalomgyakorlás eszköze. A politikailag korrekt mainstream által nagyon demokratikusnak tartott Hollandiának például nincs ilyen eszköze. Bár néhány éve bevezették, de többször is a kormánypártok számára kedvezőtlen eredményt hozott, ezért eltörölték. A hollandok jelentős többsége például 2016-ban az Ukrajnával kötendő uniós társulási szerződés ellen szavazott. Még az 1966-ban a demokratikus megújulás jegyében létrehozott D(emokraták)'66 elnevezésű szociálliberális párt is a népszavazás intézményének eltörlése mellett volt. 

Hely szűke miatt most nem térnék itt ki a magyar választási rendszer részletes ismertetésére, de talán a legegyszerűbben úgy lehet megérteni, ha azt mondom, hogy a brit rendszerhez áll a legközelebb. A szavazáson aratott kis többségű győzelem nagy többségű parlamenti mandátumot eredményezhet. A klasszikus demokrácia szempontjából egy ilyen rendszer lehetővé teszi, hogy a győztes párt stabil kormányt alakítson, amely képes megvalósítani azt a programot, amiért megválasztották. A következő választáson aztán a választók vagy a folytatásra, vagy az ellenzékre szavazhatnak. Ez a rendszer az oka annak, hogy Boris Johnson még mindig miniszterelnök. A botrányok ellenére a saját pártja még mindig a nyeregben tartja. Boris Johnsont nevezhetnénk akár diktátornak is, aki teljesen figyelmen kívül hagyta a britek többségének véleményét, akik szerint már régen le kellett volna mondania. Talán bölcs dolog lenne, ha a következő brit választást – amelyet a kormánypárt (öt éves mandátumának lejárta előtt) a megfelelő pillanatban maga is kiírhat – néhány ezer nemzetközi megfigyelő is figyelemmel kísérné.

Jelenleg az EU parlamentje visszatartja Magyarországtól az uniós helyreállítási alapból fizetendő pénzeket, mivel az EU Bizottsága szerint Magyarországnak többet kellene tennie a korrupció ellen. A korrupció elleni küzdelem nehéz feladat. Ha megnézzük a Transparency International korrupciós indexét, nem látunk javulást például a lista 42. helyen álló uniós tagország Olaszországban. (Az index első helyezettje a legkevésbé korrupt ország.) Ezek szerint az EU-bizottságnak végre cselekednie kellene, és mielőtt uniós helyreállítási pénzeket kaphatna Olaszország, rá kellene kényszerítenie a korrupció visszaszorítására?

A Fidesz előtti korszakban, amikor Magyarországon a szociáldemokraták kormányoztak, mindenütt jelen volt a korrupció. A jelenlegi Orbán-kormány megpróbált ez ellen tenni, de ehhez idő kell. A szociáldemokraták alatt a közbeszerzés egyáltalán nem volt nyílt és tisztességes rendszer, hanem afféle urambátyám rendszer működöt. Lehet, hogy ez még mindig így van, de ez akkor is legalább ennyire így volt. Most ugyanezek a szociáldemokraták részei a Fideszt megbuktatni próbáló ellenzéki koalíciónak, és azt mondják, hogy a korrupció ellen akarnak küzdeni. Még egy korábbi antiszemita párt, a Jobbik is része ennek az ellenzéki koalíciónak. Oké, mindenki megérdemel egy második esélyt, nem igaz?

A választás és a pártfinanszírozás egy másik vitás kérdés Magyarország és a Nyugat, illetve az EU Bizottsága között. Szerintem jogosan, de megint csak idő kell a helyzet javításához. A Fidesz pártfinanszírozása nem rosszabb (az összeférhetetlenség és a vállalati szponzoráció szempontjából), mint az ellenzéki koalícióé.

A közelgő választás lehet, hogy szoros küzdelem lesz a Fidesz és ez ellenzéki koalíció között, de tisztességes lesz. És igen, az ellenzéki koalíció azt állítja, hogy a jelenlegi rendszer a Fidesznek kedvez. De a választási rendszer (2012-es) reformja előtt a rendszer a szociáldemokratáknak kedvezett. A szociáldemokraták szűk választói többséget szereztek, de ennek következtében nagy lett a parlamenti többsége. Akkoriban egyetlen nyugat-európai ország sem panaszkodott, hogy a rendszer ilyen torz parlamentet eredményezett. 

Magyarország elmarasztalása helyett talán érdemesebb lenne megérteni a magyar társadalom fejlődését, hogy hogyan vált egy szovjet uralom alatt álló országból stabil demokráciává. Orbán Viktor nem nevezi liberális demokráciának, és nyilván meg van az oka, hogy miért. A liberális demokrácia kifejezés a Szovjetunió bukását követő évek káoszához kötődik. A nyugat-európai országok akkor úgy gondolták, hogy a liberális célok megvalósítása lenne a legjobb megoldás. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy néhány okos ember, köztük volt kommunisták, gyorsan meggazdagodott, míg a neoliberális kapitalizmus szabályait még nem ismerő magyarok többségének csak a bizonytalanság és a magasabb árak jutottak. Ráadásul az 1990-es évek elején a nyugat-európai dominanciájú EU is ezeket a szociálliberális célokat szorgalmazta. A közép- és kelet-európai országok nem voltak annyira járatosak a szociálliberalizmusban. De a liberális demokráciához kapcsolt negatív képzetek más, volt szovjet uralom alatt álló országokban is megvannak. Nyugat-európaiként persze fölényesen az gondolhatnám, hogy Magyarországon és a többi volt szocialista országban a csalódottság nyilvánul meg. De mint kíváncsi, a világra nyitott kutató és a politika iránt érdeklődő tudós, tudom, hogy ez nézet teljesen helytelen lenne. Magyarország és a jelenlegi Fidesz-kormány tudja, hogy a magyar gazdaság fejlesztése előtt még hosszú út áll. De azt is tudja, hogy a tömeges bevándorlás támogatása helyett fontosabb a nemzeti identitás erősítése, a társadalmi kohézió fejlesztése, a családbarát politika. 

A jelenlegi Fidesz-kormány olyan ügyekbe fektet, amelyek a nyugat-európai társadalmakat látszólag nem nagyon érdeklik. Ilyen a nemzeti kultúra, az identitás, a történelem, a szuverenitás, a középosztály és a család. Számos nyugat-európai országban mindeket a dolgokat "veszélyesnek", jobboldalinak, szélsőségesnek, "régimódinak" tartják. A Fidesz abba fektet, hogy a magyarok büszkék legyenek arra, hogy magyarok – persze nem szélsőségesen, hanem az ésszerű határok között. Abba fektet, hogy a magyar fiatalok inkább maradni akarjanak, mint elvándorolni. Miért nem ismerjük el, hogy az EU liberális programja a posztszovjet országok számára agyelszívást hozott? Miért nem ismerjük el, hogy az EU liberális cselekvési terve azt eredményezte, hogy a posztszovjet országokban nyugat-európai cégek vették át az irányítást, ahelyett, hogy előbb megerősítették volna a nemzeti kis- és középvállalkozásokat? Miért nem ismerjük el, hogy az EU liberális programjának keresztülvitele a közép-európai országok társadalmi-kulturális normáinak és értékeinek többé-kevésbé erőltetett figyelmen kívül hagyását jelentette? Miért nem ismerjük el, hogy az EU "egyesülve a sokféleségben" jelmondata akkor teljesül a legjobban, ha elismerjük az elkövetett hibákat, és azt, hogy a liberális demokrácia mellett létezik valami olyasmi, mint konzervatív demokrácia? És hogy ez talán iránymutatás lehetne a nyugat-európai országok számára is? 

A magyarok tudják, mit jelent a diktatúra, saját bőrükön tapasztalták meg. Ha a magyarok úgy gondolnák, hogy az országuk ismét diktatúrává változott, biztos vagyok benne, hogy az utcára fognak menni.

Addig is Magyarország talán nagyon hasznos hídként szolgálhat Nyugat és Kelet között. Magyarország kész arra, hogy megtanulja, hogyan lehet gazdaságilag fejlődni, talán a Nyugatnak is nyitottnak kellene lennie arra, hogy megtanulja, hogyan alakítsa "felbomlóban" lévő, szélsőségesen individualista társadalmait.

A cikk eredeti, angol verziója 2022. április 1-jén jelent meg, ide kattintva olvasható