A brit The Guardian című napilap szerint például Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy kisebbségeket elnyomó, korrupt diktátor. A The Economist Magyarországot választott diktatúrának tartja! A holland fősodratú hírportálok szinte mindig meglehetősen negatívan írnak Magyarországról, ahol veszélyben van a demokrácia.
Az igazság azonban a következő: Magyarország teljes értékű demokrácia. Az EU, valamint civil és egyéb szervezetek fognak több ezer megfigyelőt küldeni és figyelemmel kísérni a közelgő, április 3-i választásokat. Valószínűleg ez lesz az EU legjobban megfigyelt választása! A magyarok egy népszavazás keretében szavaznak majd a nyugat-európai sajtóban széles körben melegellenesnek bélyegzett törvényről is. Szinte egyetlen sajtóorgánum sem volt hajlandó mélységéig megvizsgálni ezt a kérdést, figyelmesen elolvasni a törvényt, vagy megpróbálni megérteni az összefüggéseket. Nem! Ez egy melegellenes, az LHBTI-kisebbség elnyomását célzó törvény. A legtöbb nyugati fősodratú hírcsatorna számára nem volt fontos az az alapvető kérdés, hogy a szexuális identitást érintő nevelésről az iskola helyett talán a szülőknek kellene dönteniük. Pedig ez egy nagyon is releváns kérdés, tekintve, hogy a különböző tudományágak szakértői által erősen vitatott, a társadalom gondos odafigyelését igénylő ügyről van szó. Talán a nyugat-európai országokban is népszavazást kellene tartani erről. Ki merné ezt felvállalni?
Magyarországon valóban létezik a népszavazás intézménye, mint a közvetlen demokratikus hatalomgyakorlás eszköze. A politikailag korrekt mainstream által nagyon demokratikusnak tartott Hollandiának például nincs ilyen eszköze. Bár néhány éve bevezették, de többször is a kormánypártok számára kedvezőtlen eredményt hozott, ezért eltörölték. A hollandok jelentős többsége például 2016-ban az Ukrajnával kötendő uniós társulási szerződés ellen szavazott. Még az 1966-ban a demokratikus megújulás jegyében létrehozott D(emokraták)'66 elnevezésű szociálliberális párt is a népszavazás intézményének eltörlése mellett volt.
Hely szűke miatt most nem térnék itt ki a magyar választási rendszer részletes ismertetésére, de talán a legegyszerűbben úgy lehet megérteni, ha azt mondom, hogy a brit rendszerhez áll a legközelebb. A szavazáson aratott kis többségű győzelem nagy többségű parlamenti mandátumot eredményezhet. A klasszikus demokrácia szempontjából egy ilyen rendszer lehetővé teszi, hogy a győztes párt stabil kormányt alakítson, amely képes megvalósítani azt a programot, amiért megválasztották. A következő választáson aztán a választók vagy a folytatásra, vagy az ellenzékre szavazhatnak. Ez a rendszer az oka annak, hogy Boris Johnson még mindig miniszterelnök. A botrányok ellenére a saját pártja még mindig a nyeregben tartja. Boris Johnsont nevezhetnénk akár diktátornak is, aki teljesen figyelmen kívül hagyta a britek többségének véleményét, akik szerint már régen le kellett volna mondania. Talán bölcs dolog lenne, ha a következő brit választást – amelyet a kormánypárt (öt éves mandátumának lejárta előtt) a megfelelő pillanatban maga is kiírhat – néhány ezer nemzetközi megfigyelő is figyelemmel kísérné.
Jelenleg az EU parlamentje visszatartja Magyarországtól az uniós helyreállítási alapból fizetendő pénzeket, mivel az EU Bizottsága szerint Magyarországnak többet kellene tennie a korrupció ellen. A korrupció elleni küzdelem nehéz feladat. Ha megnézzük a Transparency International korrupciós indexét, nem látunk javulást például a lista 42. helyen álló uniós tagország Olaszországban. (Az index első helyezettje a legkevésbé korrupt ország.) Ezek szerint az EU-bizottságnak végre cselekednie kellene, és mielőtt uniós helyreállítási pénzeket kaphatna Olaszország, rá kellene kényszerítenie a korrupció visszaszorítására?
A Fidesz előtti korszakban, amikor Magyarországon a szociáldemokraták kormányoztak, mindenütt jelen volt a korrupció. A jelenlegi Orbán-kormány megpróbált ez ellen tenni, de ehhez idő kell. A szociáldemokraták alatt a közbeszerzés egyáltalán nem volt nyílt és tisztességes rendszer, hanem afféle urambátyám rendszer működöt. Lehet, hogy ez még mindig így van, de ez akkor is legalább ennyire így volt. Most ugyanezek a szociáldemokraták részei a Fideszt megbuktatni próbáló ellenzéki koalíciónak, és azt mondják, hogy a korrupció ellen akarnak küzdeni. Még egy korábbi antiszemita párt, a Jobbik is része ennek az ellenzéki koalíciónak. Oké, mindenki megérdemel egy második esélyt, nem igaz?
A közelgő választás lehet, hogy szoros küzdelem lesz a Fidesz és ez ellenzéki koalíció között, de tisztességes lesz. És igen, az ellenzéki koalíció azt állítja, hogy a jelenlegi rendszer a Fidesznek kedvez. De a választási rendszer (2012-es) reformja előtt a rendszer a szociáldemokratáknak kedvezett. A szociáldemokraták szűk választói többséget szereztek, de ennek következtében nagy lett a parlamenti többsége. Akkoriban egyetlen nyugat-európai ország sem panaszkodott, hogy a rendszer ilyen torz parlamentet eredményezett.
Magyarország elmarasztalása helyett talán érdemesebb lenne megérteni a magyar társadalom fejlődését, hogy hogyan vált egy szovjet uralom alatt álló országból stabil demokráciává. Orbán Viktor nem nevezi liberális demokráciának, és nyilván meg van az oka, hogy miért. A liberális demokrácia kifejezés a Szovjetunió bukását követő évek káoszához kötődik. A nyugat-európai országok akkor úgy gondolták, hogy a liberális célok megvalósítása lenne a legjobb megoldás. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy néhány okos ember, köztük volt kommunisták, gyorsan meggazdagodott, míg a neoliberális kapitalizmus szabályait még nem ismerő magyarok többségének csak a bizonytalanság és a magasabb árak jutottak. Ráadásul az 1990-es évek elején a nyugat-európai dominanciájú EU is ezeket a szociálliberális célokat szorgalmazta. A közép- és kelet-európai országok nem voltak annyira járatosak a szociálliberalizmusban. De a liberális demokráciához kapcsolt negatív képzetek más, volt szovjet uralom alatt álló országokban is megvannak. Nyugat-európaiként persze fölényesen az gondolhatnám, hogy Magyarországon és a többi volt szocialista országban a csalódottság nyilvánul meg. De mint kíváncsi, a világra nyitott kutató és a politika iránt érdeklődő tudós, tudom, hogy ez nézet teljesen helytelen lenne. Magyarország és a jelenlegi Fidesz-kormány tudja, hogy a magyar gazdaság fejlesztése előtt még hosszú út áll. De azt is tudja, hogy a tömeges bevándorlás támogatása helyett fontosabb a nemzeti identitás erősítése, a társadalmi kohézió fejlesztése, a családbarát politika.
A jelenlegi Fidesz-kormány olyan ügyekbe fektet, amelyek a nyugat-európai társadalmakat látszólag nem nagyon érdeklik. Ilyen a nemzeti kultúra, az identitás, a történelem, a szuverenitás, a középosztály és a család. Számos nyugat-európai országban mindeket a dolgokat "veszélyesnek", jobboldalinak, szélsőségesnek, "régimódinak" tartják. A Fidesz abba fektet, hogy a magyarok büszkék legyenek arra, hogy magyarok – persze nem szélsőségesen, hanem az ésszerű határok között. Abba fektet, hogy a magyar fiatalok inkább maradni akarjanak, mint elvándorolni. Miért nem ismerjük el, hogy az EU liberális programja a posztszovjet országok számára agyelszívást hozott? Miért nem ismerjük el, hogy az EU liberális cselekvési terve azt eredményezte, hogy a posztszovjet országokban nyugat-európai cégek vették át az irányítást, ahelyett, hogy előbb megerősítették volna a nemzeti kis- és középvállalkozásokat? Miért nem ismerjük el, hogy az EU liberális programjának keresztülvitele a közép-európai országok társadalmi-kulturális normáinak és értékeinek többé-kevésbé erőltetett figyelmen kívül hagyását jelentette? Miért nem ismerjük el, hogy az EU "egyesülve a sokféleségben" jelmondata akkor teljesül a legjobban, ha elismerjük az elkövetett hibákat, és azt, hogy a liberális demokrácia mellett létezik valami olyasmi, mint konzervatív demokrácia? És hogy ez talán iránymutatás lehetne a nyugat-európai országok számára is?
Addig is Magyarország talán nagyon hasznos hídként szolgálhat Nyugat és Kelet között. Magyarország kész arra, hogy megtanulja, hogyan lehet gazdaságilag fejlődni, talán a Nyugatnak is nyitottnak kellene lennie arra, hogy megtanulja, hogyan alakítsa "felbomlóban" lévő, szélsőségesen individualista társadalmait.
A cikk eredeti, angol verziója 2022. április 1-jén jelent meg, ide kattintva olvasható
