Szexualitás és intimitás – két fogalom, amely meghatározó módon jelen van társas kapcsolatainkban, de elsősorban párkapcsolatainkban. Ez a kettő olyan szorosan egymáshoz kapcsolódik, hogy egyes esetekben nehéz is különbséget tenni; és mégis, bár nagyon sok az átfedés, a pszichológia határozottan megkülönbözteti a kettőt. Létezik intimitás szexualitás nélkül, és meg tudjuk élni a szexualitásunkat intimitás nélkül. Mit is jelent pontosan a két fogalom, és mi lenne az ideális viszony szexualitás és intimitás között egy párkapcsolatban?
Az intimitás elsősorban a bizalomhoz és az ismerethez kötődik. Egyfajta közelség, kötödés érzése, amely a másik mély megértéséből és ismeretéből fakad – éppen ezért az intimitás általában bizonyos idő alatt épül ki két személy között. Az Amerikai Pszichológusok Szövetségének definíciója szerint az intimitás olyan interperszonális közelséggel jár, amely keretei közt bármelyik fél beléphet a másik fél személyes terébe, anélkül, hogy az kényelmetlenséget okozna. Egy párkapcsolat esetén az intimitás és intim kapcsolat magába foglalja a tetszést/vonzódást, a romantikát, a szexuális kapcsolatot, valamint a párok közötti érzelmi vagy személyes támogatást.
Innen is látható, hogy intimitás és szexualitás között nagy az átfedés, azonban a szexualitás ennél többet jelent. A Lexicon der Erotik meghatározása szerint a szexualitás minden olyan testi és lelki folyamatot magában foglal, amely közvetlenül vagy közvetve a nemiség egyéni és társadalmi vonatkozásaival függ össze.
A pszichológia egyik népszerű elmélete szerint a szerelem három komponensből tevődik össze: intimitásból, szenvedélyből és elköteleződésből. Kutatások kimutatták, hogy döntően azok a párok maradtak együtt elégedett hosszútávú kapcsolatban, akiknél ez a három összetevő egyensúlyban, egymást kiegészítve jelent meg. Azok a kapcsolatok, ahol az egyik elem túlságosan nagy hangsúlyt kapott, vagy ellenkezőleg, szinte teljesen eltűnt, hosszútávon nem voltak képesek olyan sikeresen fennmaradni.
A jól működő intim kapcsolat számos pozitív élettani hatással is jár: azok, akik ilyen kapcsolatban élnek, jobb fizikai és mentális egészséggel rendelkeznek, mint egyedülálló vagy nem jól egyensúlyozott intim kapcsolatban lévő társaik: átlagosan hosszabb élettartam és pozitív érzelmi működés jellemzi őket.
Az intimitás és szexualitás a párkapcsolat folyamán egymással folyamatosan kölcsönhatásban álló, dinamikus kapcsolatban marad: a párok közötti szexuális dinamika működése jó indikátora kapcsolatuk egyéb, nem szexuális jellegű aspektusainak is, azokat tükrözi. A szexualitás önmagában nem tud megtartani egy kapcsolatot, annak jó működéséhez elengedhetetlen az intimitás. Ugyanakkor a szexuális érintkezés során olyan hormonok és neuropeptidek szabadulnak fel, amelyek növelik a bizalom érzését, és így segíthetik az intimitás építését.
Ez a folyamat fordítottan még hangsúlyosabb a másik irányba: a magasabb intimitás növeli a szexuális vonzalmat és vágyat. Az intimitás növelésének számos, nem szexuális módja van, amelyek segítenek stabil, bizalmi alapot adni egy kapcsolatnak, s növelik a két fél kötődését. A megnövekedett intimitás pedig kihat a kapcsolat egyéb részeire is, így a szexualitásra.
A Szentírás rendkívül egyszerű formában fejezi ki a szexualitás és intimitás egymáshoz tartozását: az a héber szó, amelyet a szexuális aktus jelölésére használnak, elsődlegesen annyit jelent, hogy „tud, ismer”. Ezt a legelső magyar fordításokban még tetten érhetjük: „azután ismeré Ádám az ő feleségét, Évát, aki fogan vala méhében, és szüli vala Kaint…” (1Móz 4:1 – Károli Gáspár fordítása). A bibliai világképben elképzelhetetlen, hogy a szexuális aktust elválasszák az intimitástól – attól, hogy a másikat megismerjem, megtudjam, hogy kicsoda ő, ismerjem és bízzak benne –, hiszen a kettőnek együtt van helye. A szexualitásnak az intimitással együtt van létjogosultsága, és az intimitás a párkapcsolatban természetes módon vezet a szexualitáshoz.
Sajnálatos módon a Biblia és az egyház sokak szemében valamiféle prűd, szexualitást ellenző és lenéző intézmény – ez azonban távol áll a valóságtól. Az ember teremtésétől kezdve azt a feladatot kapta, hogy „szaporodjon és sokasodjon” (1Móz 1:28), maga Pál apostol is bíztatja a házasokat a szexuális élet élésére (1Kor 7:3-5), és a Szentírás egyik könyve, az ún. Énekek éneke egy nászdal, amelyben számos szexuálisan fűtött utalást és leírást találhatunk (pl. Én 7:7-10).
Azonban a Biblia mindemellett figyelmeztet arra, hogy a szexualitásnak adott helye van, amelyet nem érdemes áthágni: „A test azonban nem a paráznaságért (=szexuális erkölcstelenségért) van…” (1Kor 6:13). A szexualitás önmagáért, az intimitás kontextusán kívül megélve nem tölti be azt a szerepet, amelyet Isten szánt neki az ember életében. A szexualitás elválaszthatatlanul kötődik az intimitáshoz – a másik benőséges ismeretéhez, kölcsönös bizalomhoz és megnyíláshoz –, ez pedig keretet ad és határokat szab a szexualitásnak.
A pszichológia eredményei összhangot mutatnak a bibliai iránymutatással: egy kapcsolat akkor tud ideális módon működni, amikor az intimitás és szexualitás egymással együttműködnek, és erősítik egymást.
