A gépi tanulás közelmúltbeli térhódításával párhuzamosan azonban a nagy technológiai vállalatok és kormányzati ügynökségek - főként az Egyesült Államokban és Kínában - dollármilliárdokat költöttek arra, hogy ezeket az álmokat valóra váltsák. Az arcfelismerő kameráktól és drónoktól kezdve az OpenAI GPT3-as modelljén át a Fintech-ig. Az mesterséges intelligencia üzletág szereplői egyöntetűen egy algoritmusok által formált földi digitális paradicsomot ígérnek.
Kétségtelen, hogy az MI forradalmi technológia, amely potenciálisan újraértelmezheti és átalakíthatja az emberiséget. A Google vezérigazgatója, Sundar Pichai szerint az mesterséges intelligencia mélyrehatóbban fogja megváltozatni a világot, mint a tűz vagy az elektromosság, a néhai brit fizikus, Stephen Hawking pedig azt mondta, hogy a mesterséges intelligencia „a legjobb, vagy a legrosszabb dolog, ami valaha is történt az emberiséggel". Elon Musk osztja Hawking aggodalmait, és arra figyelmeztetett, hogy megfelelő szabályozás és felügyelet nélkül a mesterséges intelligencia egzisztenciális fenyegetést jelenthet az emberi faj számára. Ezeket a véleményeket nem szabad félvállról venni, különösen olyan időkben, amikor az algoritmusok fokozatosan, de elkerülhetetlenül emberek millióit szorítják ki a munkahelyükről. Az önvezető teherautók például sofőrök ezreinek helyét fogják hamarosan átvenni, míg az orvosoknak a betegségek diagnosztizálásakor, vagy a műtétek elvégzésekor algoritmikus társukkal kell majd együttműködniük. Ez már nem pusztán arról szól, hogy a Netflix filmeket ajánl nekünk, hanem a globális munkaerőpiacokon a kreatív pusztítás - mások szerint a destruktív teremtés - fájdalmas folyamata által felszínre hozott, emberek és gépek közötti döntéshozatali hatalmi harc kezeléséről.
Például, hogy mi, a Homo sapiens milyen mértékben vagyunk hajlandóak átengedni döntéshozatali jogköröket az "intelligens" gépeknek? Vegyük példának a szabad piac koncepcióját. Amikor Friedrich von Hayek azzal érvelt, hogy a központi tervgazdaságok az információ és a tudás áramlásának szűk keresztmetszete miatt vannak bukásra ítélve, még nem léteztek olyan technológiák, amelyekkel le lehetett volna küzdeni ezeket a korlátokat. Mivel azonban napjaink globális gazdasága a fizikai gazdaságból egyre inkább digitálisba megy át, a mobiltelefonok, a big data és az 5G hálózatok kombinációja az egyének milliárdjai adatainak valós idejű, folyamatos begyűjtése révén megoldhatja az információs problémát. A begyűjtött adatok nem korlátozódnak a gazdasági tranzakciókra, hanem magában foglalja a politikai és kulturális preferenciákat, valamint a termelési és fogyasztási módokhoz kapcsolódó személyes érzelmeket is. Ennek eredményeként sokkal részletesebb és átfogóbb egyéni és - big data néven ismert - összesített adathalmazok állnak rendelkezésre. A tudás problémáját is meg lehet oldani nagy teljesítményű algoritmusokkal, mivel természeténél fogva csak az ember kognitív képességei korlátozottak. A felügyelt, felügyelet nélküli és megerősített tanulás révén az algoritmusok képesek rendkívül nagy mennyiségű adathalmazt feldolgozni és értelmezni az által, hogy trendeket és mintákat azonosítanak, amelyek végül autonóm gazdasági döntésekhez vezetnek. Ezért a szabad piacok megszűnnének szabadnak lenni, mivel a bevásárlás egy üzletben szuboptimális alternatívát jelentene; elméletileg az algoritmusok sokkal hatékonyabban és eredményesebben tudnák elosztani a szűkös erőforrásokat. Ugyanez az elv alkalmazható a piacokon kívüli személyes döntésekre is, így fennáll a veszélye annak, hogy passzív, a gépek döntéseitől függő alanyokká válunk.
Végső soron a mesterséges intelligencia rendkívül hasznos lehet, addig, amíg az emberek szükségleteit szolgálja. Ha azonban ez a viszony megfordul, akkor garantálható a disztópikus jövő. Az etikai vitáknak ezen a területen nem szabad a megfigyelés, a magánélet védelme vagy az elfogultság kérdéseire korlátozódniuk, hanem a mesterséges és az emberi cselekvőképesség dilemmáját kell a nyilvános viták középpontjába állítani. Ha a haladás nevében lemondunk szabadságainkról, az egyáltalán nem jelent előrelépést.
