Az érvénytelenítés fogalma
Az érvénytelenítési per az eljárás végén megszülető bírói ítélettel a választottbírósági ítélethez kötött jogi hatályok eltörlését célozza. Fontos elhatárolni az érvénytelenítést az érvénytelenségtől, utóbbi ugyanis bírói döntéstől függetlenül, de iure áll be, míg előbbi folyamat nem az érvénytelenség megállapítását jelenti, hanem a választottbírósági ítélethez kapcsolódó polgári hatály megszüntetését. Az érvénytelenítési per egyfajta „felülvizsgálati” lehetőség a felek számára, akiknek – lévén a választottbírósági út egyfokú – nem lenne módjuk másként jogorvoslatra. Az érvénytelenítési perben az állami bíróság nem dönthet a felek közötti jogvita anyagi jogi kérdéseiben, kizárólag a 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról (a továbbiakban: Vbt.) keretein belül taxatíve felsorolt érvénytelenítési okok vizsgálatára terjedhet ki mérlegelése.
Érvénytelenítési per
A 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (a továbbiakban: Pp.) a választottbírósági ítélet elleni érvénytelenítési perre kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Törvényszéket jelöli meg, amely keresetet az ítélet átvételét követő hatvan napon belül kell megindítani – a keresetlevélnek ezen jogvesztő határidőn belül kell a bíróságra megérkeznie. A fentiekben már említettekkel összhangban ismét fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a rendes bíróság ilyen esetben nem mint másodfokú bíróság jár el, ugyanis anyagi jogi kérdésekben nem dönthet. Az állami bíróság kizárólagos feladata ilyenkor a választottbírósági eljárás, mint alaki jogviszony ellenőrzése, felülvizsgálata – ebből következik, hogy a felek közötti választottbírósági kikötés nem veszíti el hatályát, ugyanakkor a felek és a választottbíróság között fennálló jogviszonyt lényegesen átalakítja.
Az állami bíróság érvénytelenítési eljárásban hozott döntése tehát nem vonhatja maga után a választottbírósági ítélet érvénytelenségét, abban az esetben sem, ha maga az ítélet hibás – ekkor is a törvényes igazság kinyilvánításaként kell elfogadni. Az érvénytelenség ugyanis alapvetően anyagi jogi tény, és mint ilyen, az állami bíróság nem állapíthatja meg azt a választottbíróság ítéletével kapcsolatban, hiszen ekkor ellenőrző fórumként működne, ami a választottbírósági testület autonóm működését rengetné meg alapjaiban.
Az érvénytelenítés kereset annak a megállapítása az erre irányuló érvénytelenítési perben, hogy a választottbíróság és a felek között létrejött alaki jogi jogviszony meg nem engedett módon keletkezett, vagy az alaki jogviszony tartalmában rejlő oknál fogva az abból származó ítélet nem válthatja ki a hozzá fűzött joghatásokat, mert valamely hibában szenved. Az érvénytelenítési eljárásban a választottbírósági eljárásban résztvevők szerepelnek félként, méghozzá az egyik fél indít keresetet a másik ellen. Mivel lehetőség van az ítélet részbeni érvénytelenítésére is, nem szükségképpeni minden, a választottbírósági eljárásban félként résztvevő szereplő jelenléte, azonban ha a teljes ítélet érvénytelenítésére indít keresetet az egyik fél, úgy minden, az eredeti jogviszonyban szereplő jogalany perben állása kötelező.
Érvénytelenítés okai
A Vbt. 47. § (1) kimondja, hogy: „A választottbírósági ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. A választottbírósági ítélet rendes bírói úton csak a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perben vizsgálható felül.” A polgári perjog egyik alapelve, a jogorvoslathoz való jog is átalakul a felek privátautonómiájának gyakorlásával: azzal, hogy mintegy „kiszerződnek” az állami igazságszolgáltatás (vagyis a rendes bírósági út) alól, vállalják azt is, hogy a rendes bírósági úton egyébként járó fellebbezés jogáról lemondanak, azt választottbíróság ítélete ellen nem vehetik igénybe, helyett csak a törvényben meghatározott esetekben indíthatnak érvénytelenítési keresetet.
Az érvénytelenítési okok két csoportban jelennek meg a Vbt.-ben: a törvény 47. § (2) bekezdésében a) pontjában felsorolt okok a választottbírósági eljárás keretein belül jelentkező hiba vagy kötelezettségszegés esetén biztosítják az érvénytelenítési kereset megindításának jogalapját, míg ugyanezen bekezdés b) pontjában a törvény az állam rendelkezési jogának sérelme esetén ad lehetőséget keresetindításra.
Az a) pontban felsorolt hibák a következők: „[…] az érvénytelenítés iránt indított per felperese bizonyítja, hogy:
aa) a választottbírósági szerződést kötő felek egyikének nem volt jogképessége vagy cselekvőképessége; vagy a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen alávetés hiányában pedig a magyar jog szerint nem érvényes; vagy ab) a fél a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbírósági tanács eljárásáról nem volt szabályosan értesítve, vagy egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni; vagy
ac) a választottbírósági ítélet a választottbíráskodásnak való alávetésben figyelembe nem vett, vagy azon kívül eső vitára terjed ki, illetve az ilyen alávetés terjedelmén túli döntést tartalmaz, azzal, hogy amennyiben az alá- és alá nem vetett ügyek egymástól elválaszthatók, a választottbírósági ítélet érvénytelenítése csak az alávetésen kívüli részben hozott döntés tekintetében kérhető; vagy
ad) a választottbírósági tanács összetétele vagy a választottbírósági eljárás nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek […].”
A 47. § (2) bekezdésének b) pontja alatt az állami rendelkezési jog sérelmével kapcsolatos okok állnak, vagyis, ha „[…] a bíróság úgy ítéli meg, hogy
ba) a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozhat, vagy
bb) a választottbírósági ítélet a magyar közrendbe ütközik.”
Mi történik az érvénytelenítés után?
Az érvénytelenített választottbírósági ítélet elveszíti hatályát, vagyis az azzal elbírált jogokra hivatkozni, azokat kikényszeríteni vagy azokra többé nem vitatható követeléseket alapítani nem lehet, az ítélet, amelyet a választottbíróság hozott, immár hatálytalan, ezáltal jogkövetkezmények nélküli. Amennyiben kiküszöbölhető a rendes bíróság által megállapított érvénytelenítési ok, úgy a felek kifejezett kérésére a választottbíróság köteles ugyan új ítéletet hozni, hivatalból azonban nem teheti ezt meg.
Minthogy az érvénytelenítési kereset és az érvénytelenített választottbírósági ítélet sem a választottbírósági eljárás, sem a választottbírósági kikötés érvénytelenségét nem vonja maga után, a felek kérésére a választottbíróság abszolút hatályú érvénytelenségi ok esetén is köteles ítéletet hozni ismét, amelyben az érvénytelenítési per nem ad és nem adhat a választottbírósági testület számára iránymutatást – az állami bíróság sem tanáccsal, sem utalással nem láthatja el a választottbírósági testületet a jogvita elbírálására nézve, hiszen nem működhet a felek „őrangyalaként”: szorosan kapcsolódik a jogorvoslathoz való jog alóli kiszerződéshez, hogy a felek maguk viselik privátautonómiájuk, e konkrét esetben a választottbírósági út melletti döntésük összes következményét, legyenek ezek negatív vagy pozitív kimenetelek.
Az érvénytelenített választottbírósági ítéletet követően a felek akarata esetén eljárhat a választottbíróság ismét, lévén, hogy az eljárás nem befejezett, hiszen nem született hatályos ítélet a végén, illetve az érvénytelenítés folyamataként a meghozott ítélet hatályát vesztette. A felek szabadon dönthetnek új választottbírák jelöléséről, de amennyiben nem kívánnak az ismételt jelölés lehetőségével élni, úgy az eredeti testület is eljárhat.
Forrásjegyzék
- A Polgári Perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. Szerkesztő: Varga István. HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2018.
- 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról
- 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról
