Az élelmiszerárak tartós növekedése már jóval a háború kirobbanása előtt elkezdődött. A folyamatot a 2020 elején kitörő koronavírus-járvány indította még el, mivel a pandémia következtében fennakadások voltak a globális ellátási láncokban, emellett az energiaárak növekedése és egyes helyeken a kedvezőtlen terméshozamok is tovább rontottak a helyzeten. A FAO élelmiszerár indexe már tavaly februárban tíz éve nem látott drágulást mért, azóta még tovább emelkedtek az árak.
A gabona világpiaci ára már a hosszúra nyúlt háborús előkészületek miatt is növekedésnek indult. Ez főleg januártól kezdve volt megfigyelhető, amikoris az USA-Oroszország csúcstalálkozók zátonyra futottak, az orosz katonai jelenlét pedig egyre fenyegetőbbé vált az ukrán határon. Azt már a háború előtt is jelezték a szakértők, hogy a harcok kitörése esetén a gabonaárak még inkább elszabadulhatnak.
A háború kitörésének napján, február 24-én a Világélelmezési Program ki is adott egy közleményt, amiben felhívták a figyelmet az élelmiszerinfláció növekedésére és a gabonahiány veszélyére, ami a világ legelmaradottabb területeit fenyegeti. Ezt mutatja az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet jelentése is, ami szerint 44, főleg harmadik világbeli ország szorul külső segítségre az élelmiszerek tekintetében, ezt pedig a magas gabonaárak még inkább megnehezítik. Az árrobbanás nem is maradt el: a háború kitörésének napján a Chicagói tőzsdén a búza árfolyama több, mint 5%-kal emelkedett.
Ráadásul a háború miatt az exportra szánt kínálat is megcsappant. Március 9-én az ukrán kormány rendeletben megtiltotta a gabonafélék és egyéb alapvető élelmiszerek kivitelét az országból. Emellett az orosz hadihajók sem engedik továbbhaladni a fekete-tengeri gabonaszállító teherhajókat, ez pedig tovább rontja a közel-keleti és az afrikai országok ellátását. Továbbá a háború következményeként Ukrajnában a tavaszi búzával bevetett terület 39%-kal csökken a tavalyihoz képest.
Tovább nehezíti a gabonahiány mérséklését, hogy a termesztéséhez szükséges műtrágyából is hiány alakult ki a piacon, miután az előállításához szükséges hamuzsír legnagyobb exportőre Oroszország és Fehéroroszország, akik a termék globális kivitelének 40%-át adják, jelenleg azonban a két országot érintő szankciók ellehetetlenítik a termék exportját. Emellett a földgáz árának növekedése is hozzájárul a műtrágya előállításának nehézségéhez.
Azonban a legnagyobb károk akkor következnének be a gabonakereskedelemben, hogyha a harcok elhúzódnának az aratás idejéig is. Ebben az esetben egyrészt lehetetlen lenne learatni a tavaszi termést, így Ukrajna globális szinten 9%-ot kitevő búzakivitele egy az egyben eltűnne a világpiacról. Másrészt a learatott gabona szállítása is jelentős akadályokba ütközne, mivel a szükséges infrastruktúrák, vasútvonalak, kikötők, repülőterek jelentős része megsemmisült. Ezt mutatja, hogy Ukrajna három legjelentősebb fekete-tengeri kikötővárosa, Odessza, Herszon és Mikolajiv közül kettő is súlyos károkat szenvedett a harcok során. Bár az orosz gabonatermést elvileg nem érinti a háború, annak kivitelét nagyban megnehezítik az Oroszországra kivetett pénzügyi és gazdasági szankciók.
Ez a mértékű gabonakiesés pedig különösen nagy probléma annak fényében, hogy Oroszország a világ legnagyobb, Ukrajna pedig az 5. legnagyobb búzaexportőre, ráadásul utóbbi a kukorica kivitelében is 4. helyen áll globálisan. Az orosz búza legnagyobb felvásárlói Egyiptom, Törökország, Nigéria, Banglades és Pakisztán, míg az ukrán búza legnagyobb felvásárlói Egyiptom mellett Indonézia, Pakisztán, Banglades és Libanon.
Ennek a legjobb példája Egyiptom. A nílusmenti ország a világ legnagyobb búzaimportőre, több, mint 10%-os részesedéssel a világ összes búzabehozatalából. Ezt a hatalmas importmennyiséget ráadásul 85%-ban a két hadviselő fél elégíti ki. Nincs sokkal jobb helyzetben Törökország sem: a világ 3. legnagyobb importőre összbehozatalának 76%-a történik Oroszországból és Ukrajnából.
Ilyen nagy kiesést teljesen lehetetlen rövid időn belül pótolni. Ezen országokban a búzatermesztés nem megoldható, mivel hiányzik a megfelelő éghajlat, és a búzatermesztéshez szükséges csernozjom talaj (e talajfajta a világon nagyon ritka, jelentős része Ukrajna és Oroszország területén található), és az importszerkezet átalakítása évekbe is kerülhet. Az sem jó előjel ezen országoknak, hogy a Világbank elnöke szerint a gabonaválság akár a következő évig is eltarthat.
A gabona és az abból készült termékek hiánya a Közel-Keleten és Észak-Afrikában könnyen az arab tavaszhoz hasonló lázadássorozatot indíthat el. Ennek már egyes jelei is látszódnak: Szudánban a kormányellenes tüntetések új erőre kaptak a kenyér árának ugrásszerű növekedésének hatására, emellett Líbiában is növekszik az elégedetlenség a magas árakkal szemben.
