A tagállamok közti jogviták megoldására azonban veszélyt jelentenek a párhuzamos eljárások, amelyek során ugyanazt a jogvitát, ugyanazok a felek, különböző tagállamok bíróságai előtt indítják meg. A párhuzamos eljárások több szempontból is számos nehézséget és jogi akadályt vethetnek fel. Az ilyen jellegű többszöri pereskedés nagy mértékben pazarló, jelentős anyagi terheket ró a felekre, hiszen egyidejűleg két helyen kell ugyanazt az eljárást lefolytatni. Ezek az eljárások ezen felül következetlen döntésekhez és kiszámíthatatlan joggyakorlat kialakulásához vezetnek.
A párhuzamos eljárások okozta nehézséget az „ahol először megindították” („first-to-file”) szabály bevezetésével kísérelték meg megoldani. Ez a kontinentális jogrendszerekben is ismert és alkalmazott automatikus mechanizmus, amelynek értelmében amennyiben egy bíróság előtt megindult egy eljárás, más bíróság köteles ezt tiszteletben tartani és nem indíthatja meg az eljárást, ha az a jogvita ugyanabból a jogviszonyból ered és ugyanazok a peres felek. A célt, azaz a párhuzamos eljárások és ennek következtében ellentmondó döntések születését, ezzel a szabállyal el is lehet érni, akadnak azonban nem várt egyéb következmények, amelyek visszaélésre adnak lehetőséget.
Ez a merev és automatikus szabályozás lehetővé tette, hogy az a fél, akinek érdekében állt az eljárás elhúzása, az illetékes bíróság késleltetése érdekében először egy olyan tagállam bíróságához forduljon, amely nem rendelkezik joghatósággal, és ahol a polgári ügyekkel kapcsolatos eljárások köztudottan lassúak, így a joghatóság megállapítása és annak kimondása, hogy az adott bíróság nem járhat el, akár évekbe is telhet.
Az elnevezés az olasz bíróságok híresen lassú működésére utal, ahol a joghatóság kérdésének eldöntése akár két évig is eltarthat. Korábbi évek adatai alapján, az olasz polgári bíróságok (2012-ben) az egyik legmagasabb arányt mutatták az EU tagállamai között a polgári és kereskedelmi jogviták elsőfokú rendezéséhez szükséges idő tekintetében. Ezen felül a tagállamok közül az olasz polgári bíróságokon volt a legmagasabb a függőben lévő polgári és kereskedelmi ügyek aránya. Ezek a körülmények pedig lehetőséget biztosítottak a visszaélésekre, amelyekre sokszor sor is került.
Az uniós jogalkotók az olasz torpedós eljárásokkal szemben új megoldást alkottak meg a Brüsszel Ia rendeletben, amely lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben a felek korábban megállapodtak egy bíróságban a jogvitájuk eldöntésére, ez a bíróság akkor is eljárhasson, ha egy másik bíróság előtt már korábban megindították egy ugyanolyan eljárást. A rendelet értelmében amennyiben van a felek által kikötött bíróság, más tagállam bármely bíróságának fel kell függesztenie az eljárását mindaddig, amíg a felek által kikötött bíróság meg nem állapítja, hogy nem rendelkezik joghatósággal. A szakvélemény szerint ez a megoldás jó eszköz lehet arra, hogy gátat vessen az olasz torpedós eljárások által megvalósított visszaéléseknek és hatékonyabbá tegye a tagállamok gazdasági szereplői közti jogviták megoldását.
Források:
Deactivating the Italian Torpedo – Semi-Final C: International Judicial Cooperation in Civil Matters – Giulia Bisello, Camilla Cognetti, Francesco Lo Gerfo, 2015
The application of Brussels I (Recast) in the legal practice of EU Member States https://www.asser.nl/media/5018/m-5797-ec-justice-the-application-of-brussels-1-09-outputs-synthesis-report.pdf
