Szent István király felesége, Boldog Gizella, Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya volt. A leghitelesebb források szerint 980 körül született Bad Abbach-ban és egész kisgyermek korától vallásos nevelésben részesült. Többek között ezért is történt, hogy kezdetben apácának akart állni, hogy így szolgálja a Mindenhatót. Azonban amikor Géza fejedelem igényét jelezte, hogy fiának, Istvánnak őt szeretné feleségnek, mégis a frigy mellett döntött. A források szerint e lépés mögött egy igen nemes gondolat húzódik, amelyre Szent Adalbert, Prága püspöke hívta fel a hercegnő figyelmét, miszerint a zárdába vonulásnál hatékonyabb módon is képes építeni Isten országát. Feleségül menni egy leendő királyhoz, kinek népe a kereszténnyé válás útján jár, Istennek jobban tetsző életcél, mint a világtól elzárkózva, apácaként tenni tanúságot hitéről. 996-ban házasodtak meg Scheyernben (Bajorország), ezután pedig a „barbár” múlttal rendelkező új népét, a magyarokat segítette, hogy a kereszténység útján elköteleződjenek.

Boldog Gizella Veszprém városát kapta székhelyéül, az egyik legjelentősebb püspökséget, így nem csoda, hogy elsősorban ebben a városban tevékenykedett. Templomot építtetett, melynek helyén ma a Szent Mihály Székesegyház áll és országszerte több zárda alapítása az ő nevéhez fűződik. Térítő munkája azért is volt kiemelkedően nehéz, mivel Koppány vezér területének egy része (mai Somogy-megye) a Veszprémi püspökséghez tartozott. 

Továbbá királyától azt a feladatot kapta, hogy a magyar területen lévő összes templom miseruhájának meglétéről gondoskodjon. Segítségére voltak udvarhölgyei és az apácák, és saját keze munkáját dicséri például a későbbi koronázási palást is. Óriási munkát láttak el cirka négy évtizeden keresztül, hiszen ez a tevékenység több ezer ruha varrását és szövését jelentette, természetesen akkoriban gépek segítsége nélkül.

A Szent Istvánról szóló nagyobbik legendában ezt olvashatjuk:

"Hogy ő, Gizella, Isten tiszteletének csinosításában miképp viselkedett, az Istennek szolgálók gyülekezetei iránt mely buzgónak s jótevőnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak számos egyház keresztjei, edényei és csodálatos mesterséggel készített vagy szőtt oltári ékességei. Mindenekelőtt pedig a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapkövétől kezdve minden, Isten szolgálatához szükséges arany- és ezüstneművel és sokféle ruhával fölékesített."

Térítő és szolgáló munkássága mellett Gizella példás feleség volt. Kölcsönösen tisztelték és szerették egymást férjével Szent István királlyal. A korra nem jellemző módon számos alkalommal, a királlyal tartott annak országjáró útjain.  Egész élete során alázattal viseltetett az elesettek iránt és lehetőségeihez mérten mindig a legnagyobb mértékben adakozott. 

Talán azt gondolhatjuk, hogy az élet kegyes volt Gizellához, hiszen nélkülözés nélkül, szentéletű emberek között élhetett, nem csak férje és fia, de még testvére is II. Henrik (Szent Henrik király), német-római császár is a szentek sorába került. Azonban a valóság sokkal zordabb képet fest a királyné életéről. Első királyunkat 5 gyermekkel ajándékozta meg, sajnálatos módon csupán két gyermekük érte meg a felnőtt kort: Ágnes hercegnő és Imre herceg. 

Mindvégig méltósággal és erős lélekkel élte meg súlyos veszteségeit anyaként és házastársként egyaránt. Egyetlen felnőtt kort megélt fiának, Imre herceg elvesztésének fájdalma, talán Szűz Máriáéhoz hasonlítható, hiszen mindketten fiatal, életerős gyermeküket veszítették el drámai hirtelenséggel. Imádságos, fáradhatatlan lélekkel férje támasza volt a legnehezebb időkben is. Konklúzióként értelmezhető, számos szent életét tanulmányozva, hogy mártírságuk, hősiességük, megpróbáltatásaik és szenvedéseik elviselésében, sőt mi több, elfogadásában rejlik. Az Istenbe vetett hitük a szenvedés által még erősebbé, még bensőségesebbé válik.

Férje 1038-as halálát követően visszavonultan élt, egészen Istennek szentelte az életét. 1044-ig Magyarországon maradt, azonban királyi özvegyként töltött évei az üldöztetés évei voltak. Orseolo Péter és Aba Sámuel is méltatlanul bánt Gizellával. Drasztikus módon korlátozták bevételeit és fogságban is tartották, arra hivatkozva, hogy mértéktelen, már-már pazarló adományai, beszámíthatatlanságára utalnak. A fogságból kiszabadulva végül visszatért Bajorországba, ahol a passaui bencés nővérek rendjébe lépett. Érdekesség, hogy a zárdát testvére, Szent Henrik alapította. Néhány évvel később apátnőként szolgálta a rendet, amelyről részletes feljegyzések nem állnak rendelkezésre. Ellenben a fellelhető források is megjegyzik, hogy élete példaértékű, önzetlen és szeretetteljes volt. Idős korában is szerény, hitében szilárd, böjtölő életet élt. 

Halálának időpontját illetően kétségek merülnek fel, mivel Passauban a niedernburgi templomban ahol örök nyugalomra helyezték, sírkövén a következő, eredetileg latin nyelvű szöveg olvasható:

„Az Úrnak 1095-ik esztendejében, május havának 7-ik napján hunyt el a tiszteletreméltó Gizella, Szent Henrik császár leány testvére, István magyar király felesége, e zárda fejedelemasszonya, aki itt van eltemetve.”

A szövegben megjelölt dátum helyességével szemben két meggyőző érv áll, miszerint akkoriban egy fűtetlen kolostorban nem igen volt lehetséges ilyen nagy kort megélni, a másik, hogy férjét és fiát 1083-ban avatták szentté. Elképzelhetetlen, hogy ezen a ceremónián ne vett volna részt, legalább egy képviselő által. Így hát arra a következtetésre hagyatkozhatunk, hogy a kőfaragó figyelmetlenségből felcserélte az évszám utolsó két számjegyét, mivel a kőlap, amin a felirat látható, csak századokkal később, 1420-ban került a sírra.

Boldog Gizella halála pontos dátumától osztályokkal fontosabb egész életének üzenete, példaértéke és hagyatéka. Gizella személyisége méltó volt arra, hogy első Szent királyunk társa legyen egy életen át, anyai szeretete és tanítása pedig bizonyára szerepet játszott abban, hogy fiatalon elhunyt gyermekük is a szentek közösségébe tartozhasson. Említést érdemel, hogy Gizellát a hivatalos boldoggá avatás keretein belül nem avatták boldoggá. Igaz, 1975-ben a passaui püspökség megkereste a Szentszéket, hogy emléknapján május 7-én az őt nagy becsben tartók hozzá fohászkodhassanak. A Rítuskongregáció elnöke az engedélyt megadta, sőt az erről kiállított okmányban „Sancta Gisela”-ként említi őt.

Boldog Gizella neve a mai napig jól ismert a Németországban élő magyarok és külföldi zarándokok előtt. Sírja búcsújáró hely, személyét szentként tisztelik. Magyarországon 2011 óta kereshetjük fel a királyi szent család ereklyéit Székesfehérváron, ahol Gizella ereklyéje mellett fellelhető Szent István fejereklyéje és Szent Imre ujjának csonkereklyéje is.

Végezetül, ha választ kell adni arra a kérdésre, hogy Szent István király életében ki volt az a női alak, aki segítette, támogatta, erősítette őt, bátran mondhatjuk, hogy Boldog Gizella ez a személy, a magyar kereszténység alapjain fáradhatatlanul munkálkodó királyné. Sorsa, küldetése olyannyira meghatározó a magyar kereszténység megerősödésében, hogy 1000 éves távlatból visszatekintve, meggyőződésem, hogy Szent Adalbert javaslata, Szent Istvánnal való házasságát illetően isteni sugallat volt. Hála érte.