Az elmúlt időszakban gyakran jelent meg a Revolut neve a magyar médiában, gyakorta az Magyar Nemzeti Bank (MNB) fejezi ki aggodalmait a fintech cég működése kapcsán. Azonban ez nem magyar sajátosság, más szervezetek is fenntatásokkal kezelik a cég terjeszkedését, de pontosan mik is ezek a fenntartások?
A Revolut 2015-ben két Angliában tanuló egyetemista alapította: az orosz Nikolay Storonsky és az ukrán Vlad Yatsenko. Ötletük alapját korábbi banki karrierjük szolgáltatta, ahol azt tapasztalták, hogy a tradicionális banknál túl sok ideig tart egy-egy digitális szolgáltatás fejlesztése és bevezetése. Ez a jelenség különösen a fiatal fogyasztókat érintette, akik egyre inkább a mobiltelefonjukról akarnak elérni minden fontos szolgáltatást, köztük a pénzügyeiket is. Így született meg a Revolut, amely kezdetben a hagyományos bankoktól eltérően leginkább illetékmentes devizaváltással és utalással szerzett foglalkozott és szerzett magának népszerűséget. Olyannyira növekedett az úgynevezett neobank, hogy 2021-re már az Egyesült Királyság legértékesebb startupja lett a maga 33 milliárd dolláros értékével, valamint 14,5 millió felhasználót tudhat magáénak világszerte.
A hatalmas mértékű növekedés és az egyre magasabb kezelt összeg azonban felkeltette a szabályozók figyelmét is és időről időre aggályokat fogalmaztak meg a cég működésével kapcsolatban. Ez a legtöbb diszruptív vállalat esetében előbb vagy utóbb bekövetkezett eddig is, hiszen az alacsonyabb működési költségeknek köszönhetik sokszor a versenyelőnyüket, aminek pedig megvannak az árnyoldalai. A Revolut kapcsán négy ilyen fő terület azonosítható, ahol kételyek merülnek fel, a továbbiakban ezeket szeretném bemutatni:
A fogyasztók számára a banki szolgáltatások kapcsán talán a legkiemelkedőbb kérdéskör a betétbiztosítás megléte. A jelenlegi Európai Uniós szabályozások szerint 100 000 euró összeghatárig köteles a bank székhelyéül bejegyzett ország betétbiztosítója kártalanítani csőd esetén az ügyfeleket. A Revolut jelenleg Litvániában van bejegyezve, miután 2021. decemberében a Brexit következményeként áthelyezte székhelyét Londonból. Jelenleg innen látja el az európai piacok kiszolgálását a vállalat, amelyet az Európai Központi Bank is jóváhagyott. Mivel Vilniusban kapta meg a licenszét a neobank, így csőd vagy egy komoly pénzügyi válság esetén a litván betétbiztosítónak kellene az összes érintett kártérítését kifizetnie. Az MNB álláspontja szerint azonban a vilniusi betétbiztosító vagyona jelentősen alacsonyabb, mint az Országos Betétbiztosító Alapé, ez pedig veszélyezteti a magyar emberek pénzügyi stabilitását. Fontos azonban kiemelni, hogy ezen érvelés némileg hibás, ugyanis a hatályos szabályozások szerint, amennyiben a betétbiztosító kimeríti az összes forrást, akkor az adott állam kötelezettsége a további károsultak kifizetése, ha más módon nem tud a betétbiztosító pénzhez jutni, például kötvények kibocsátásával.
Az ügyfelek szempontjából talán a második legfontosabb kérdés a fogyasztóvédelem. Mivel a Revolut gyakorlatilag határokon átívelő módon működik, nem üzemeltet az európai országokban leányvállalatokat helyi banki licensszel, így a jegybankok nem tudják felügyelni az üzemelésüket, ugyanis erre jogosítványa csak azon jegybanknak van, ahol a licenszét magkapta a bank. Egyedül akkor tud intézkedni a helyi jegybank, ha súlyosan veszélybe kerül a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitása vagy az ügyfelek érdekei jelentős mértékben sérülnek. Így történhetett meg az, hogy az MNB 2021. áprilisában szabálysértést állapított meg, mivel a Hitelintézeti törvény által tiltott egyoldalú díjemelést követett el a Revolut az ATM-ekből való pénzfelvétel, valamint a tranzakciós díjak emelése kapcsán. Azonban az értelemszerűen elérhető szerződéseken felül az MNB-nek például nincsenek arról semmilyen adatai, hogy hány felhasználója van hazánkban a Revolutnak és mekkora összeget helyeztek el a bankban. Ami talán a fogyasztóvédelem szempontjából még fontosabb, hogy nem látják a jegybankban, hogy milyen panaszokkal keresik fel a Revolutot a fogyasztók és milyen arányban oldják meg ezen felmerülő problémákat a cég munkatársai, így lényegében nem tud az MNB fogyasztóvédelmi tevékenységet végezni. Ez a probléma különösen annak fényében kényes, hogy a Revolut ma már részvényvásárlási és kriptopiaci kereskedést is biztosít, viszont nem minden országban érthető el anyanyelvű hívó központ vagy írásos segítség, holott egy befektetési döntés előtt vagy a befektetést követően számos olyan szituáció adódhat, ahol szükséges lenne a személyes segítségre. Tehát összességében a Revolut az európai piacokon a legtöbb országban úgy tud tevékenykedni, hogy a hagyományos bankoktól eltérően sokkal kevésbé világíthatóak át az adott ország jegybankja által, csupán a litván jegybanknak vannak erre jogosítványai.
A harmadik terület, amely inkább a banki struktúrákhoz kapcsolódik, a háttérszolgáltatások hiánya. Ez a probléma leginkább ott merült fel az elmúlt évben, hogy a Revolut a Brexit után be akart újra lépni az angol piacra, akik azonban egyelőre megállították a terjeszkedést. A britek a döntést azzal igazolták, hogy szerintük a Revolutnak nincsenek megfelelő kockázatkezelő és compliance erőforrásai. Ezek ahhoz kellenének, hogy a vállalat képes legyen elkerülni egy nagy pénzügyi botlást, amely ilyen magas számú ügyfélállománynál már komoly károkat okozna a brit gazdaságnak. Ezt igazolja, hogy a nagy bankok milliárdokat költenek ezen tevékenységekre, viszont a Revolutnak mindösszesen 300 alkalmazottja monitorozta a tranzakciókat 2021-ben, amely problémákat vet fel akár az illegális tranzakciók kérdésében. Emellett aggodalomra ad okot a londoni banki szakembereknek, hogy a neobank kriptovaluta kereskedelemmel is foglalkozik, amely megfelelő belső ellenőrzés nélkül könnyen segítheti a pénzmosást vagy a terrorizmus finanszírozását. Értelemszerűen a vállalat állítja, hogy elsőosztályú rendszereik vannak mindenféle törvénybe ütköző tevékenység kiszűrésére, azonban ezt a briteknek még nem sikerült igazolniuk.
A negyedik fontos aspektus politikai eredetű, ugyanis felmerül az alapítók kapcsán az orosz politikai befolyás gyanúja. Ennek az oka, hogy az egyik alapító, Storonsky édesapja a legnagyobb orosz cégnek és fölgázkitermelőnek, a Gazpromnak igazgatója. Az angolokban is megfogalmazódott ennek kapcsán idén a kétség, hogy a Kreml-nek befolyása lehet a Revolut irányítására vagy a felhasználók adataira. A vállalat azzal védekezik ezen vádak ellen, hogy a litván engedélyeztetési folyamat során alaposan átvilágították őket és nem találtak semmilyen bizonyítékot arra, hogy bármiféle befolyás vagy kapcsolat lenne az orosz vezetés és a működésük között. A Revolut az orosz-ukrán konfliktus kapcsán is erősen elhatárolódott az orosz államtól.
A négy terület megmutatja, hogy a hiányosságok oka elsősorban a költségek minimalizálása, ami lehetővé tette a Revolut számára, hogy ilyen nagy felhasználói bázist hozzon létre. Értelemszerűen, ha minden országban kiterjedt leányvállalatai lennének Europában, saját híváskezelő központokkal, és hasonló méretű apparátussal, akkor nem tudna ilyen mértékben növekedni. Ezt igazolja, hogy az MNB felajánlotta már a banklicensz-szerzés lehetőségét a vállalat előtt, azonban eddig még nem élt ezzel és kielégítőnek találta, hogy Litvániában vannak a licenszei és onnan látja többek között a magyar piacot is.
A fő kérdésre visszatérve, a Revolut főként azért került az MNB és más jegybankok, pénzügyi szabályozók figyelmébe, mivel hatalmas bázist szerezett magának, szemben mondjuk a versenytársaival, például a Wise-al. Így sokkal nagyobb veszélyt jelent egy adott ország vagy a pénzügyi rendszer stabilitására, amely a nemzeti bankok egyik fontos feladata, tehát több figyelmet is kap.
