A 2008–2009-es gazdasági világválság, a 2015–2016-os – legfőképp Európát sújtó – migrációs krízis, a 2019-ben kirobbant koronavírus-járvány, majd a 2022 februárjában kitört ukrajnai háború mind hozzájárult ahhoz, hogy a migrációs folyamatok ne csillapodjanak. Elemzésünkben azt vizsgáljuk, hogy az elvándorlás kérdéskörével foglalkozó nemzetközi szervezetek, kutatóközpontok milyen előrejelzéseket adnak a jövő migrációs trendjeivel kapcsolatban, továbbá, hogy a világban lezajló strukturális változások – gazdasági, politikai, katonai, környezeti, társadalmi – miként hatnak a vándorlási folyamatokra napjainkban.
Klímamigránsok
A "klímamenekült" kifejezést 1985-ben használta először az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egyik szakértője. Essam El-Hinnawi a következőként definiálta a szót: a klímamenekültek – vagy környezeti menekültek – olyan emberek, akik hagyományos élőhelyük elhagyására kényszerültek, ideiglenesen vagy véglegesen, a környezet jelentős károsodása miatt. Fontos megjegyezni, hogy 2018 márciusában az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa megállapította, hogy az éghajlatváltozás hatásai miatt otthonukból elűzött emberek közül sokan nem sorolhatók az 1951-es Genfi Egyezményben foglalt "menekült" kategóriába, és "a világ elfeledett áldozatainak" nevezte őket. Ez azt jelenti, hogy az érintettek nem folyamodhatnak nemzetközi védelemért a klímaváltozás negatív hatásaira hivatkozva. A nemzetközi jog tehát a klímamenekült kategóriát nem ismeri, továbbá nagyon sokan vitatják a fogalom jogosságát, használhatóságát, a jogalap bizonyíthatóságát. A következőkben a téma kapcsán olyan releváns tanulmányokról, prognózisokról lesz szó, amelyek nemrégiben jelentek meg.
A Világbank 2021 szeptemberében adta ki a klímamigránsok várható számára vonatkozó előrejelzését. Dél-Ázsia, Latin-Amerika, szubszaharai Afrika, Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség, Észak-Afrika, valamint Kelet-Európa és Közép-Ázsia kapcsán megállapítja a jelentés, hogy akár
A Világbank szerint tehát a globális éghajlatváltozás aktív mozgatórugója a vándorlási folyamatoknak. A Világbank tanulmánya tényként kezeli, hogy a vizsgált régiók országain belül az elvándorlási hajlam – kényszerű és önkéntes okok miatt egyaránt – növekedni fog. Az éghajlatváltozás hatásai a legszegényebb és legsebezhetőbb régiókat fogják a legsúlyosabban érinteni, és azzal fenyegetnek, hogy visszavetik az elmúlt évtizedekben globális szinten tapasztalt fejlődést. Egyes helyeken a lakhatóság alapjában kérdőjeleződik majd meg. A jövőbeli forgatókönyvek feltárása és a potenciális "hotspotok" mintáinak azonosítása – mind a be-, mind a kivándorlás szempontjából – kulcsfontosságú lépések az éghajlat, a migráció és a fejlődés kapcsolatának jobb megértése során. 2050-re a szubszaharai Afrikában 86 millió, Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 49 millió, Dél-Ázsiában 40 millió, Észak-Afrikában 19 millió, Latin-Amerikában 17 millió, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában pedig 5 millió belső klímamigráns élhet majd.
Ha a Világbank-jelentés számadatai meghökkentőek lettek volna, érdemes kitérni az Institute for Economics and Peace (IEP) nemzetközi kutatóintézet által prognosztizált adatokra is.
A jelentés főbb megállapításai:
- több mint egymilliárd ember él 31 olyan országban, ahol az állam ellenálló képessége 2050-re valószínűleg nem lesz elégséges a pusztító ökológiai események hatásaival szemben – ez hozzájárul a helyi közösségek tömeges elvándorlásához;
- 2040-re összesen 5,4 milliárd ember – a világ várható népességének több mint fele – fog élni a jelentős vagy extrém vízhiánnyal küzdő 59 országban, köztük Indiában és Kínában;
- az élelmezés-bizonytalanság kapcsán a riport kifejti, hogy 2020-ban nagyjából 2 milliárd főt érintett a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez való hozzáférés hiánya, és ez a szám 2050-re eléri majd a 3,5 milliárd főt; jelenleg a szubszaharai Afrikában a legsúlyosabb a helyzet, mivel a lakosság 58 százaléka él élelmezés-bizonytalanságban.
A klímaváltozás és a migráció összefonódása kapcsán az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által 2022. február 28-án publikált hatodik értékelő jelentés második fejezetét is meg kell említeni. A szakértők szerint a globális éghajlatváltozáshoz köthető időjárási anomáliák és a humán környezetkárosítás sokszor olyan környezeti feltételeket teremt, amelyek a jövőben rontják bizonyos térségek népességmegtartó-képességét, ezzel is erősítve a tömeges elvándorlást. A klimatikus, időjárási és környezeti mintázatok megváltozása miatt bizonyos közösségek arra kényszerülnek, hogy elhagyják eredeti lakhelyüket, és olyan helyekre vándoroljanak, ahol kedvezőbbek a feltételek. A kiadvány szerzői szerint egyre többen fognak majd a vidéki településekről városokba költözni, ami jelentősen gyorsítja majd az urbanizáció folyamatát. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy az erőszakos konfliktusok és a migrációs mintázatok jövőbeli alakulását sokkal inkább a gazdasági-társadalmi és politikai események fogják formálni, mint a klímaváltozás. Az alacsony szintű adaptációs képességek, illetve az ellenállóságot növelő technológiák és technikák hiánya miatt tömegek sodródhatnak létbizonytalanságba. 2040-ig – minden felvázolt forgatókönyv szerint –
A hirtelen bekövetkező természeti katasztrófákra adott humán reakciók merőben eltérnek, mint a lassú folyamatként elhúzódó komplex klimatikus változásokra adott válaszok. Míg például az árvizek, viharok, tornádók, erdőtüzek elmúltával az emberek jelentős többsége visszatér otthonába, addig a nagy éghajlati változások olyan strukturális problémákat okozhatnak (aszályok, extrém átlaghőmérséklet, csapadékmennyiség drasztikus visszaesése), amelyek teljes mértékben ellehetetlenítik az érintett térségben való maradást.
Lakóhelyüket kényszerből elhagyók
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2022. június 16-án tette közzé a legfrissebb Global Trends jelentését, amelyben a 2021. januártól 2021. decemberig tartó időszak vonatkozásában azt vizsgálta, hányan kényszerültek lakhelyüket elhagyni. Megállapításuk szerint
Ezen belül 27,1 millióan menekültek, 53,2 millióan belső menekültek, 4,6 millióan menedékkérők és 4,4 millióan külföldre kényszerült venezuelaiak. A jelentés főbb megállapításai:
- Törökország közel 3,8 millió menekültnek ad otthont – a legnagyobb befogadó a világon; Kolumbia volt a második 1,8 millió fővel, majd Uganda 1,5 millióval.
- a menekültek és a külföldre kényszerült venezuelaiak 72%-a a származási ország melletti szomszédos államban talált menedéket;
- az Amerikai Egyesült Államokban nyújtották be a legtöbb első alkalommal beadott menedékkérelmet (188 900), második helyen Németország szerepel (148 200), a harmadikon pedig Mexikó (132 700);
- a menedékkérők és a külföldre kényszerült venezuelaiak több mint kétharmada (69%) mindössze öt országból származott: Szíria (6,8 millió fő), Venezuela (4,6 millió fő), Afganisztán (2,7 millió fő), Dél-Szudán (2,4 millió fő).
Ha az országokon belüli vándorlások nagy trendjeit szükséges elemezni, akkor megkerülhetetlen az államhatárokon belüli migrációs folyamatokat figyelő, genfi székhelyű nemzetközi központ, az Internal Displacement Monitoring Centre (IDMC) legfrissebb jelentése. A 2022-es kiadványban az olvasható, hogy világszerte minden eddiginél több, rekordmennyiségű, 59,1 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására 2021 végéig – ebből 53,2 millióan konfliktus vagy erőszak miatt hagyták hátra otthonukat, míg 5,9 millióan környezeti katasztrófák miatt váltak belső menekültté. A legtöbb belső menekülttel rendelkező országok (konfliktus vagy erőszak miatt): Szíria (6,7 millió fő), Kongó (5,3 millió fő), Kolumbia (5,2 millió fő), Afganisztán (4,3 millió fő). 2021-ben a világ összes konfliktus és erőszak által generált belső elvándorlásának több mint 46%-a (27,2 millió fő) a Szaharától délre fekvő afrikai térségekben történt.
Irreguláris bevándorlók
A világban zajló konfliktusok, környezeti kihívások és gazdasági törésvonalak mentén kirajzolódó migrációs mintázatok közvetlenül határozzák meg Európa jelenét és jövőjét. A tágabb perspektíva után érdemes ráfókuszálni az öreg kontinens biztonsági helyzetére, hisz Magyarország egyik kiemelt szereplője az illegális határátlépések elleni harcnak. Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) naprakész adatbázist vezet arról, hogy az EU külső határainál hányszor követtek el jogszerűtlen határátlépést, valamint, hogy az elkövetők milyen nemzetiségűek. Az aktuális adatok alapján elmondható, hogy 2022 első hét hónapjában 155 090 ilyen esetet rögzített a szervezet. Ez a szám illeszkedik abba a trendbe, amely a COVID-19 járvány okozta lezárások utáni irreguláris népességmozgások erősödését tükrözi. Ha az esetszámok ilyen mértékben bővülnek tovább, arra is van esély, hogy még a 2017-es adatokat is felülmúlják majd a 2022-es számok.
1. ábra Illegális határsértések az Európai Unió külső határainál (saját szerk.) Forrás: Frontex
Összefoglalás
Az erőforrás-kockázat (étel, víz, szántóföld) és a természeti csapások (áradások, ciklonok, szárazságok, növekvő átlaghőmérséklet) intenzitása jellemzően azokat az országokat sokkolja leginkább, amelyek amúgy is alacsony mértékű rezilienciával, azaz ellenálló-képességgel rendelkeznek. Ezek a külső folyamatok aztán annyira destabilizálják az adott térséget, hogy sokkal valószínűbb a különféle konfliktusok kialakulása mind a társadalmi, mind a politikai színtéren, mint a bolygó más részein. Az amúgy is rohamosan fogyó erőforrásokért folytatott harc végső soron egy ördögi kör, hiszen a versengés az erőforrások további kimerítéséhez vezet.
a latin-amerikai térségből az Egyesült Államok és Kanada felé; Afrika szubszaharai részeiből Európa felé, valamint a Közel-Keletről és Dél-Ázsia régióiból szintén Európa felé fognak milliók elindulni a közeli és távoli jövőben.
