Július végén a moldáv parlament  megszavazta a rendkívüli állapot 60 nappal való meghosszabbítását, miután a kormány kijelentette, hogy továbbra is különleges jogosítványokra van szüksége a szomszédos orosz agresszió következményeinek kezelésére. A bőrükön érzik az orosz fenyegetettséget. Nem is csoda, hisz nemrég egy televíziós interjúban  Szergej Lavrov külügyminiszter kemény katonai válaszcsapással fenyegette meg a kisinyovi vezetést, amennyiben nem hagyják békén a Transznisztriai Köztársaságban állomásozó orosz csapatokat. Az ENSZ egyetlen tagállam által sem elismert területen több mint 30 éve állomásoznak orosz „békefenntartók”. A miniszter kifejtette, a Kreml Oroszország elleni erőszaknak fogja fel, ha támadás éri a Dnyeszter bal partján állomásozó csapatait.  Szergej Lavrov szerint: „Maia Sandu elnökasszony az USA és az Európai Unió kottájából játszik, aminek nyomán úgy tűnik, nincs napirenden a párbeszéd a térség problémájának rendezésére.” Nem ez az első eset a nyáron, hogy Moszkvában rámordultak Moldovára, a rezsim szerint az ukrán példához hasonlóan Kisinyov is mindent lenulláz az országában, ami orosz. Lavrov akkor megígérte, hogy a kormányuk mindent megtesz a moldáviai oroszajkúak megsegítése érdekében, illetve támogatja a gagauz kisebbséget is.

Láthatjuk, hogyan használja a Kreml a tömegkommunikáció adta lehetőségeket, hogy üzeneteit közvetítse. A fenti példa egyszerű: egy tévéinterjú. Ez mind egyenes beszéd, tiszta kommunikáció. 

De Moszkva közel sem játszik mindig fair módon. Sőt. 

Minden lehetőséget megragad, hogy a céljai érdekében félretájékoztassa lakosságát és a nyugati közvéleményt. Egy ilyen dezinformációs módszer a „Hahaganda”.

A Hahaganda az öt Kreml-barát megtévesztő narratíva egyike. A narratíva egy átfogó üzenet, amelyet szövegeken, képeken, metaforákon és más eszközökön keresztül közölnek. Például az egyes politikusok többszöri szélhámosként való ábrázolása végül azt a narratívát hozza létre, hogy a politikusok általában korruptak és csalók. A Kreml-barát dezinformációs csatornák olyan narratívákat használnak, amelyek sablonként működnek bizonyos történetekhez, és adaptálhatók a célközönséghez. Különböző történeteket használnak a különböző közönségek számára. Ezen narratívák némelyike több száz éve használatos: „A pusztuló Nyugat” narratívájának változatait már a 19. század óta dokumentálják. A narratívák kombinálhatók és módosíthatók az aktuális események és az uralkodó attitűdök alapján. 

Íme az EUvsDisinfo, az európai dezinformációellenes szervezet szerint az öt leggyakoribb narratíva, amelyek következetesen megjelennek az orosz és a Kreml-barát dezinformációs oldalakon:

  1. Az elit vs. az egyszerű ember. Ez a narratíva azon az elgondoláson alapul, hogy a „gonosz elitek” nincsenek kapcsolatban a „nép” szükségleteivel. Sokszor láthattuk már: egy párt vagy jelölt, aki a „nép hangjának” vagy „a néma többségnek” mondja magát, ezzel a narratívával támadja a politikai berendezkedést, és egyszerű megoldásokat kínál a választóknak összetett problémákra. Ez a narratíva nagyon sikeres lehet, mivel bűnbakot szolgál a célközönség számára, aki hibáztatható bármilyen sérelemért, ezek lehetnek bankárok, nagyvállalatok, zsidók, oligarchák. A választási folyamat legitimitásának megkérdőjelezése is egy jellemzője ennek a narratívának. 
  2. Fenyegetett értékek. Ez a narratíva jellemzően a nők, etnikai, szexuális és vallási kisebbségek jogaival kapcsolatos progresszív nyugati attitűdök megkérdőjelezésére szolgál. E narratíva szerint a Nyugat elnőiesedett, míg Oroszország a hagyományos apai értékeket testesíti meg. Az értékalapú dezinformációs narratívák általában olyan fenyegetett fogalmakra összpontosítanak, mint a „hagyomány”, „tisztesség” és „józan ész” – olyan kifejezések, amelyek mindegyike pozitív jelentéssel bír, de ritkán vannak egyértelműen meghatározva.
  3. Elveszett szuverenitás vagy veszélyeztett nemzeti identitás. Orosz- és Kreml-barát dezinformációs források előszeretettel állítják, hogy bizonyos országok már nem igazán szuverének. Mindezt szándékosan, feladva szabadságuk vagy egyszerűen hozzá nem értésből. Majd a célközönség eldöntheti, hogy melyik magyarázat a rosszabb: az alkalmatlanság vagy a rosszindulatú szándék.
  4. Azonnali összeomlás. Oroszország jóval több mint egy évszázada előrevetítette Európa küszöbön álló összeomlását. 2019-ben éppúgy működik, mint 1919-ben. Ez a narratíva különösen jól működik a valódi politikai kihívások időszakában, mint például a 2015 őszi migrációs válság idején.
  5. Végül a Hahganda. A dezinformáció legvégső eszköze, ha meggyőző bizonyítékokkal vagy megdönthetetlen érvekkel szembesül, viccet csinál a témából, vagy nevetségessé teszi azt. A választásokkal kapcsolatban ez a módszer magában foglalja a különböző becsmérlő szavak használatát a demokrácia, a demokratikus eljárások és a jelöltek lekicsinylésének érdekében. Az ilyen típusú propaganda elleni küzdelem egyáltalán nem egyszerű. A szatíra, a humor és a paródia a közbeszéd szerves része. A politikusok gúnyolódásának vagy a bürokratákról való viccelődéshez való jog minden demokrácia életképességéhez fontos. Ironikus tehát, hogy az orosz és a Kreml-barát dezinformációs csatornák Nyugat-ellenes megtévesztéseiket gyakran a szatíra fátyla mögé akarják elrejteni, azt állítva, hogy ez beletartozik a szólásszabadsághoz való jogukon, miközben odahaza agresszíven lépnek fel mindennemű szatíra ellen. A hahaganda groteszk jellemzője, hogy nagyon nehéz védekezni ellene. Értelme sincs tiltakoznia a kipécézettnek. A viccnek nem is kell konkrét információkat közölnie. A hahaganda célja nem az, hogy meggyőzze a hallgatóságot egy adott vicc igazságáról, hanem az, hogy gúnyolással és megaláztatással aláássák egy adott célpont, például egy személy vagy egy intézmény hitelességét. 

A hahaganda szívesen használja eszközként a mémeket, melyek elterjedésük után hamar a propagandisztikus tartalmak is megjelentek. Az internetes mémek több lett, mint egy buta vicc. Egy tanulmány felsorolja azt a 22 technikát, amelyet a közösségi média felfegyverezésére használnak, mint például a félelemre/előítéletekre való apellálás, a whataboutizmus, a ködösítés, stb. A kutatás szerint gyakran automatizált folyamatokat használnak téves információk meghatározott célú terjesztésére. A mémek különösen hatékony eszköznek bizonyultak a számítástechnikai propagandisták számára, lehetővé téve számukra, hogy minimális erőfeszítéssel összetett gondolatokat közvetítsenek, éppen ez teszi őket annyira veszélyessé.

Napjainkban nem csak a technológia fejlődik, hanem a propaganda eszközei is. A propaganda maga egyidős az emberiséggel, de az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően sokkal gyorsabban terjed, mint régen a nyomtatott szövegek formájában, ezért nehezebben is lehet harcolni ellene.