Rendkívül kiegyenlített küzdelem után a szavazatok 50,49%-át megszerző William Ruto veszi át az eladósodott ország vezetését. A választást kivizsgáló jogi procedúra után azonban Rutonak szembe kell néznie hangoztatott ígéreteinek reális kivitelezhetőségével és a több mint 50 milliós ország problémáival.
Egy fiatal demokrácia kihívásai
Az 1963 óta független ország történetében ez az 5. elnökválasztás. Eddig nem volt példa a véres etnikai konfliktusok elmaradására. Kenya választási rendszere ciklusról ciklusra változik a fiatal demokrácia fejlődésével. Legutóbb a 2007-es választások keltettek nagy visszhangot, ugyanis ekkor több mint 1000 ember vesztette életét a zavargásokban. A 2022-es ehhez képest „nyugodtabb” volt, ha nem is teljesen eseménymentes.
Kenyában jelenleg az amerikaihoz hasonló elnöki rendszer van érvényben, így az elnök a választópolgároktól közvetlen legitimáció útján jut jelentős politikai hatalomhoz. A 2010-es alkotmánymódosítás óta a választás két körből áll: az első körben való győzelemhez a szavazatok minimum 50%-át szükséges megszerezni; amennyiben ez nem sikerül, egy második körben lehet szavazni a két legtöbb szavazatot szerző jelöltre.
A csirkeárus fenegyerek és az örök ellenzéki harca
A verseny valójában William Ruto, a korábbi alelnök és Raila Odinga, az „örök ellenzéki” között élesedett ki ráadásul, egyikük sem mentes a korábbi botrányoktól. Ruto a konzervatív, nacionalista pártokat tömörítő Jubileum (Jubilee) koalíció képviseletében indult, azonban a választás előtt éles nézeteltérés alakult ki közötte és az eddigi elnök, Jomo Kenyatta között, aki így teljes mértékben megvonta támogatását tőle. Az új elnök ráadásul pályája kezdetén többször is korrupciós ügyekben volt érintett.
Ruto, kampánya során, előnyére fordította szegény származását, és kialakított egy „utcai fenegyerek” képet magáról, ugyanis utcai csirkeárusként kezdte pályáját. Ezen húzásával képes volt az elnökválasztás kérdését a tradicionális politikai dinasztiákkal – mint az Odinga és Kenyatta családdal – való leszámolás kérdésével összekapcsolni. Mélyen vallásos politikusként pedig az ország 85%-át kitevő katolikus közösséget is sikerült megszólítania – ebből, várhatóan következik, hogy az egyházi személyek szerezhetnek magas politikai tisztségeket a jövőben.
Raila Odinga 2008-2013 között volt Kenya miniszterelnöke, azóta pedig minden elnökválasztáson indult, azonban egyszer sem sikerült megszereznie a pozíciót. A jelenlegi kampány érdekessége, hogy korábbi örök ellenfel, Kenyatta is támogatta őt alelnöke ellenében. Odinga a liberális, szociáldemokrata Nemzeti Szuperszövetség (NASA) koalíció képviseletében eddig többször is megtámadta a választások eredményeit csalásokra hivatkozva. Többek között 2007-ben sikerült elérnie a választások megismétlését. Azonban állandó harcával a szabadság és a demokrácia egyik „élharcosává” vált, és hatására ciklusról ciklusra pontosították a választás jogi kereteit.
Átlagos afrikai kampányok és néhány érdekes ígéret
emellett a mélyen vallásos politikus a hitre és a gazdaság beindítására is nagy hangsúlyt fektetett. Érdekesség: a harmadik jelölt, George Wajackoyah (Root Party) a kutyahús-export és a marihuána legalizálásával tervezte Kenya gazdaságát erősíteni.
Az afrikai választások során emellett még fontos döntő tényező az etnikum. Kenyában jelenleg 35 kisebb-nagyobb népcsoport él, így az ő megszólításukon is nagy hangsúly volt. Mivel idén egyik elnökjelölt sem került ki Kenya legnagyobb népcsoportjából, a kikujuk (kikuyu) közül, így a küzdelmet végül az dönthette el, hogy kinek mennyire sikerült őket magukhoz állítania. A tavasz folyamán a két fél retorikájával felerősítette a törzsi ellentéteket, azonban később bocsánatot kértek a „lázító” attitűd miatt és megegyeztek a választások békés levezetésében.
A matek sajnos nem jött ki
Az idei választások átláthatóságát több afrikai ország is dicsérte – sőt, Tanzánia egyenesen példamutatónak titulálta, annak ellenére, hogy Odinga a „hagyományhoz híven” idén is a Legfelsőbb Bíróságtól kért felülvizsgálatot. A választásokkal két fő probléma volt. Ebben az évben került bevezetésre egy elektronikus azonosító rendszer, ami sokakat nem tudott azonosítani, így őket kizárta a választásból. A nagyobb baj a Független Választási Bizottság elnökének, Wafula Chebukatinak eredményhirdetése volt, mivel a töredékszavazatok teljes beszámítása előtt, továbbá kerekítési pontatlansággal (összeszámolva matematikailag 100.01% jött ki) osztotta meg a végső szituációt. Erre hivatkozva a Választási Bizottság hét tagjából négyen nem voltak hajlandóak elfogadni az eredményeket, és néhány kérdéssel fordultak a Legfelsőbb Bírósághoz: amennyiben a szavazás során visszásságokkal szembesülnek, szavazhatnak-e a választás érvényességéről; illetve, a bizottság elnökének feladata-e az eredmények kihirdetése. A Legfelsőbb Bíróság szeptember elején szabályosnak ítélte a választásokat, így Ruto 2022. szeptember 13-án hivatalosan is Kenya elnöke lett.
Vajon az elnök felül tud kerekedni az ország kihívásain, vagy azok temetik maguk alá?
Kérdéses, hogy az új elnök ezután hogyan tud megküzdeni Kenya egyre égetőbb problémáival. Kampánya során főképp az ország szegényebb rétegeit próbálta megszólítani, és többek között ígéretet tett az oktatási rendszer megreformálására és a munkanélküliség csökkentésére (a kenyai társadalom 3/4-e 35 év alatti fiatal, akiknek 1/5-e kiesik az oktatási rendszerből az évek során). Ezen kívül nehéz dolga lesz a több mint 72,8 milliárd dolláros államadósság kezelésével jövő januártól. Ennek törlesztőrészlete az ország éves GDP-jének közel 68%-át teszi ki. Az elmúlt fél évben pedig az alapélelmiszerek inflációja rekord méreteket öltött, közel 23%-os volt, továbbá az eddig államilag támogatott olajárat sem tudják a végtelenségig fenntartani.
Diplomáciai szinten is lesz tennivalója Rutonak a Washington és Peking közötti manőverezéssel. Míg Kenya katonailag az USA stratégiai partnere, Kenyatta ideje alatt rengeteg kínai infrastrukturális befektetés történt, és a jövőben Kína is szeretne szorosabb katonai együttműködést kialakítani az országgal. Az első kihívás, amely megoldásra vár a mombasai kikötő építése során felvett hitelek törlesztése. Ruto kampányában megígérte a kooperáció részleteinek nyilvánosságra hozatalát, ugyanis kérdéses: vajon Kína – fizetésképtelenség esetén – milyen jogot formálhat majd a kikötőre az együttműködés alapján? Egyelőre úgy tűnik, Ruto nem tudja tartani korábbi ígéretét, a szerződésben foglaltak nem teszik lehetővé a nyilvánosságra hozatalt.
Ruto egyelőre örülhet a választási győzelmének, azonban Kenya számos problémájának megoldásába könnyen belebukhat. Az ország eddig is törékeny békéje még instabilabbá válhat a közelgő gazdasági válság hatására, a kiegyenlített választási küzdelem pedig kiválóan reprezentálja a végletekig megosztott politikai helyzetet az országban.
