A Biden-adminisztráció az atomalku helyreállítása érdekében 2021-ben többoldalú tárgyalásokat kezdett meg Bécsben, nem sok sikerrel. Teherán az amerikai szankciókra külön utakon keresi a megoldást, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tagjaként küzdené le a gazdasági elszigeteltséget.

2015. július 15-én Irán, az USA, az ENSZ BT tagjai (Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország), valamint Németország Bécsben aláírta az Iráni nukleáris megállapodás néven létrejött dokumentumot, amelyben kijelentik a felek, hogy feloldják az Iránnal szemben alkalmazott szankciókat, amennyiben az visszafogja atomprogramját. Az egyezmény továbbá lehetővé tette, hogy a nagyhatalmak ellenőrei felkeressék az atomlétesítményeket Irán beleegyezésével, valamint elhalaszthatja a látogatások időpontját. Mind az iráni, mind az amerikai fél egyetértett abban, hogy a megállapodás történelmi jelentőségű, és hatalmas előrelépést jelent.

2018-ban Donald Trump felmondta a nemzetközi megállapodást, arra hivatkozva, hogy Irán titokban mégiscsak folytatja nukleáris programját. Ezt követően 2020. január 3-án USA egyik dróntámadása a Bagdadi Nemzetközi Repülőtér mellett célba vette és megölte a Forradalmi Gárda vezérőrnagyát, Kászem Szolejmánit. Ezután Irán fokozatosan felmondta az atomalkuban lefektetett kötelezettségvállalásait, és fokozni kezdte az urán dúsítását. 2022 nyarán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) jelentésében élesen bírálta az országot amiatt, hogy nem működik érdemben együtt.

Ennek egyik leglátványosabb jele, hogy Irán eltávolította a NAÜ 27 biztonsági kameráját az urándúsító centrifugák közeléből, valamint három nem várt helyszínen is uránrészecskékre utaló nyomokat találtak.

Az USA 2021-ben kísérletet tett az atomalku helyreállítására. A tárgyalássorozatok 2022 nyaráig húzódtak, eredmény nélkül. Szakértők szerint lehetséges, hogy Irán ma sokkal közelebb van ahhoz, hogy nukleáris hatalom legyen, mint 2015-ben, az előző megállapodás idején. Ez a közelség konkrétan három-négy hetet jelent, ennyi idő alatt lennének képesek egy atombombához elegendő mennyiségű, 90 százalékra dúsított uránt előállítani. Khamenei Ajatollah egyik vezető tanácsadója pár hete az al-Dzsazírában beszélt arról, hogy néhány nap alatt képesek 60 százalékra dúsított uránt előállítani, és technikailag minden adott ahhoz, hogy atombombát készítsenek. A megállapodás újraélesztését leginkább Izrael ellenezte, arra hivatkozva, hogy Irán a szankciók feloldásával az újból hozzáfért pénzekkel a nemzetközi terrorizmust finanszírozná, valamint folytatná a nukleáris fegyverkezést. Az atomalku megújítása azért is lett volna fontos, mert Európának égetően szükséges lett volna visszahozni a világpiacra az iráni gázt, ezáltal lehetősége lett volna pótolni a kieső orosz gázt, még ha ehhez negatívan is jönnének ki az atomalku megállapodásból.

Irán azonban a jelek szerint talált egy másik megoldást a nyugati hatalmak által életben tartott szankciók okozta gazdasági visszaesésre, hiszen az elmúlt napokban írta alá a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) állandó tagjává válásáról szóló kötelezettségvállalási nyilatkozatot. A Sanghaji Együttműködési Szervezet, az SCO egy olyan kormányközi szervezet, amelyet 2001-ben alapítottak, tagjai között tudhatja Kínát, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Oroszországot, Tádzsikisztánt, Üzbegisztánt és Indiát.

 Az iráni külpolitika elsősorban Kínával és Oroszországgal szeretne szoros gazdasági és katonai kapcsolatot kialakítani. Ennek egyik formája volt, hogy drónok szállításával segítette Oroszországot az Ukrajna elleni invázióban. Az SCO úgynevezett “NATO-ellenes” tömbként van számon tartva, a gyakorlatban azonban a szervezet inkább a megbeszélések és az elkötelezettség fórumaként funkcionál, mintsem a NATO-hoz vagy az Európai Unióhoz hasonló formális regionális szövetségként. Az SCO célja a béke, a biztonság és a stabilitás fenntartása az eurázsiai térségben, és az együttműködés súlypontjai egyebek között a biztonságpolitika és a terrorizmus elleni harc. Ez azt jelenti, hogy Iránnak teljesítenie kell az előfeltételeket, mégpedig csatlakoznia kell a szervezet alapító okiratához és a terrorizmus, a szélsőségesség és a szeparatizmus elleni küzdelemről szóló egyezményéhez. Amint teljesíti ezeket az előfeltételeket, Teherán jóváhagyásra benyújtja a csatlakozási okmányokat az SCO pekingi titkárságának. Bár Irán várhatóan 2023 nyarán válik csak teljes jogú taggá, iráni tisztviselők már jelezték, hogy a csatlakozási folyamat máris megerősítette országuk gazdasági helyzetét. A vámhivatal szóvivője, Ruhollah Latifi kijelentette, hogy Irán olajon kívüli exportja az SCO-országokba 20 százalékkal nőtt 2022 második negyedévében, vagyis összesen 5,5 milliárd dollárt tett ki. Teherán több olyan eseménynek is otthont adott, amelyek az SCO-tagság kereskedelmi előnyeiről szóltak.

Tekintettel arra, hogy a Nyugattal való tárgyalások zsákutcába jutottak, az iráni tisztviselők a kormány keletre néző politikáját az SCO-ban való részvétellel próbálják megindokolni.

A Szamarkandban tartott SCO-csúcstalálkozón a teheráni kormány felkérte a többi tagot, hogy segítsenek kialakítani egy olyan mechanizmust, amellyel megkerülhetők a Nyugat által a vitatott nukleáris program miatt bevezetett szankciók. „Az Egyesült Államok által szankcionált országok, mint például Irán, Oroszország vagy más országok közötti kapcsolat számos problémát és kérdést leküzdhet, és megerősítheti azokat” – mondta Ebrahim Raiszi iráni elnök orosz kollégájának, Vlagyimir Putyinnak, továbbá hozzátette, hogy "az amerikaiak azt gondolják, hogy bármelyik ország ellen szankciókat szabnak ki, azt leállítják, téves a felfogásuk." 

A most aláírt csatlakozási kérelem benyújtásával az atomalku felélesztésének valószínűsége a minimálisra csökkent, Irán az SCO segítségével anélkül tud kilábalni az országban dúló gazdasági visszaesésből és inflációból, hogy korlátozná atomprogramját.