A közel-keleti országban nem számítanak szokatlannak a nagyobb tüntetések, szakértők szerint a mostani megmozdulások mégis fejtörést okozhatnak az ország vezetésének. A folyamatos gazdasági problémák, és a halmozódó társadalmi feszültségek kirobbanásához végül a 22 éves Mahsa Amini halála vezetett.
A szeptemberi megmozdulások azután vették kezdetüket, hogy kiderült, Mahsa Amini életét vesztette rendőrségi fogva-tartása során. A fiatal nőt szeptember 13-án Teheránban tartóztatta le az erkölcsrendészet, mert állításuk szerint nem viselte megfelelően a nők számára kötelező fejkendőt, a hidzsábot. Letartóztatása után három napig kómában feküdt, majd életét vesztette. Az ok máig tisztázatlan. Az iráni hatóságok egészségügyi problémára, pontosabban szívrohamra hivatkoznak, míg a nő családja úgy véli, lányuk halálát bántalmazás okozta. Az eset híre gyorsan elterjedt az országban és rengetegen vonultak utcára kifejezni szolidaritásukat, illetve tiltakozni a rezsim számos fennálló korlátozása ellen. A médiában rengeteg képsort láthatunk, ahogyan iráni nők égetik el kendőiket és vágják le a hajukat ezzel küzdve az elnyomás ellen. A tüntetések egyik jelmondata: „Nők, élet, szabadság”. Ez arra enged következtetni, hogy
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a jelenlegi tüntetések okai sokkal korábbra nyúlnak vissza, így a kirobbanó megmozdulások számos különböző problémát és nehézséget hoznak most a felszínre. Irán évek óta súlyos szociális és gazdasági válsággal küzd, ezért az emberek megelégelték a gyenge gazdaságot, a szegénységet, a korrupciót, a politikai elnyomást és a társadalmi korlátokat. A rendszer problémái miatt hibáztatják a tüntetők az „inkompetens” teheráni vezetést, aki nem képes feloldani a többségében a hatalom elnyomó jellegéből eredő társadalmi frusztrációkat. Ez a feszültség leginkább annak tulajdonítható, hogy mérsékelt elődjével ellentétben, az ország új elnöke, Ebrahim Raiszi ultrakonzervatív nézeteivel és szigorú, vallás alapú szabályok bevezetésével elidegenítette a társadalom bizonyos rétegeit az ország vezetésétől. Különösen igaz a rezsim-ellenes közhangulat a fiatalok körében, akik a „nincs vesztenivaló” elv alapján vonulnak most az utcákon. Arról a generációról beszélünk, akinek már lehetősége volt tájékozódni az interneten, így most hallathatja hangját: kiharcolhat magának egy jobb, biztosabb és szabadabb jövőt.
Nem mehetünk el szó nélkül a gazdasági problémák mellett sem, hiszen mióta az Egyesült Államok 2018-ban felmondta az iráni atomalkut, az ország gazdaságát folyamatosan gyengítik a szankciók. Ugyan folynak tárgyalások arról, hogy újra megkössék ezt az egyezményt, mivel a két országnak nem sikerül gyorsan egyezségre jutnia, ezért az Iránt gyengítő szankciók is érvényben maradnak. Szeptemberben Irán formalizálta felvételi kérelmét a Sanghaji Együttműködési Szervezetbe, ez fontos változás lehet. Úgy tűnik, a teheráni rezsim egyre szorosabb kapcsolatokat alakít ki Oroszországgal és Kínával – talán ezzel próbálva megkerülni a nyugati szankciókat. Azonban ez egy hosszabb folyamatnak tűnik, emiatt az iráni emberek realitása ugyanolyan szürke marad: a hétköznapokat a szinte állandósult üzemanyaghiány, az ivóvízhasználati korlátozások, az élelmiszer-ellátás akadozása és az infláció jellemzi. Ezek a mindennapi nehézségek pedig éppen elég okot szolgáltatnak arra, hogy az emberek tüntessenek, és akár még a jelenlegi vezetés leváltását is követeljék.
Az események nem érték az országot teljes meglepetésként, hiszen Iránban az elmúlt években és évtizedekben számos hasonló példa ismert a kormányellenes tüntetéssorozatokra. A 2009-ben zajló rezsim-ellenes megmozdulások fő oka az elnökválasztási csalás volt, ami miatt több millióan vonultak az utcára. 2019-ben pedig az üzemanyagárak nagymértékű emelkedése, valamint egyéb gazdasági problémák vezettek a zavargások kibontakozásához. A jelenlegi tüntetésekről nagyon nehéz naprakész és valódi információkhoz jutni, hiszen Irán vezetése internet-korlátozásokat vezettet be annak érdekében, hogy a tüntetők ne tudjanak se egymással, se pedig a külvilággal érdemben kommunikálni. Hírforrások szerint a tüntetők és a rendőrök közötti összecsapásoknak már több tucat halálos áldozata van, míg a letartóztatottak száma már eléri a több százat is.
Felmerül tehát a kérdés: milyen végkimenetellel zárul majd a jelenlegi tüntetéshullám? Szakértők szerint évtizedek óta a mostani tüntetés lehet az első, amely valóban veszélyt jelenthet a rezsim számára, hiszen sok esetben a tüntetők már önmagában a muszlim teokrácia fennállását kérdőjelezik meg. Ezen felül egy eddig még nem látott társadalmi egységről beszélhetünk Iránban, hiszen nők, férfiak, fiatalok és idősek az ország különböző kis- és nagyvárosaiban mind együtt követelik a sérelmeik enyhítését, és egy szabadabb országot. A legtöbben azonban úgy vélik: a mostani tüntetéssorozat sem lesz elegendő a hatalom megdöntéséhez. A legvalószínűbb végkimenetel szerint a rezsim vezetői – ahogyan most is – akár hosszútávon is erőszakhoz folyamodnak majd a tüntetések elfojtása érdekében. Ez az opció azért is valószínű, mert híresztelések szerint az ország legfelső vezetője, Ali Hámenei ajatollah rossz egészségügyi állapotban van, így a rezsim most egyáltalán nem engedheti meg magának a „gyengeséget”. A vezetés álláspontját és véleményét remekül képviseli Hossein Amir-Abdollahian, az iráni külügyminiszter nyilatkozata, melyben a tüntetőkkel szimpatizáló nemzetközi közösségnek is üzent: „Nem lesz rezsimváltás Iránban. Ne játszanak az iráni emberek érzelmeivel”.
Bármit is nyilatkozik a teheráni vezetés, az iráni társadalom egy jelentős része megelégelte az országban fennálló különböző problémákat, mind a megélhetés, mind pedig a társadalmi korlátozások terén. Ebből adódóan valószínűsíthető, hogy a fiatal nő halálát okozó erkölcsrendészeti túlkapás miatt kirobbant megmozdulások sokkal hosszabbra nyúlnak majd, újabb problémák és követelések kerülhetnek a felszínre. A tüntetéshullám végkimenetelét mégis lehetetlen megjósolni, hiszen ez egyszerre múlik az emberek kitartásán, illetve az iráni hatalom reakcióján. Amennyiben a rezsim most is az erőszak és az elnyomás eszközét választja, azzal hosszútávon nem tudja majd megoldani a társadalmi feszültségeket, így ebben az esetben a jövőben újabb tüntetésekre számíthatunk Iránban.
