A bevándorlással és menekültüggyel foglalkozó szervezetek képviselőin túl másokkal is nyílt alkalmunk találkozni. A régiószerte híres taskenti Csorszu Bazár bőséges és színpompás friss és aszalt gyümölcs választékát látva különösen izgalmasnak ígérkezett az ENSZ Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) munkatársaival való megbeszélésünk. A szakértők figyelmünkbe ajánlották Üzbegisztán angol nyelven is elérhető 2020-2030 közötti mezőgazdasági stratégiáját, melynek szemléjét ezúton adjuk közre.
A 2020 és 2030 közötti időszakra vonatkozó mezőgazdasági stratégiát 2019. október 23-án rendeleti úton adták ki. Célja egyfajta reformprogram felvázolása annak érdekében, hogy az évtized végére az üzbegisztáni élelmiszertermelés globálisan versenyképessé váljék. Ehhez a stabil, kiszámítható és átlátható jogi kereteken túl az üzleti klíma javítása, a befektetések és az innováció ösztönzése, az intézmények és a költségvetés reformja szükségeltetik.
A dokumentum visszatekint a közelmúltba. 2017-ben Üzbegisztánban devizaliberalizáció zajlott le. Ezután az agrárszektor növekedése lassulni kezdett: előbb 2%-ra, majd 2018-ban 1%-ra. Ez számtalan tényezőnek volt köszönhető, mint például a gyapot- és búzatermés volumenének csökkenése, kisgazdaságok terméshozamának csökkenése, rossz és megjósolhatatlan időjárási körülmények, valamint növénytermesztő gazdák éttérése az állattenyésztésre. Ezzel párhuzamosan a zöldségek és gyümölcsök aránya a mezőgazdasági exporton belül növekedni kezdett. 2018-ban már elérte a 60%-ot a kivitelen belül, főleg a dél- és kelet-ázsiai piacok növekvő igényeinek köszönhetően. Számtalan lépés történt már annak érdekében, hogy ez a láthatóan egyre nagyobb jelentőséggel bíró ágazat állni képes legyen a versenyt. 2017-ben például megszüntették az UzAgroExport állami vállalat kiviteli monopóliumát és a terményekért kapott kemény valuta negyedének beszolgáltatását, valamint 10 helyett 3 napra csökkentették a vámhatósági ügyintézést. 2018-ban újabb lépések következtek: a terményeket a korábbi vasúti helyett immár bármilyen úton lehet szállítani, újabb „zöld folyosók” nyíltak a határátkelőkön, eltörölték a minimum exportárakat és az UzAgroExport által a szerződésk részévé tett előre fizetési kötelezettséget, valamint megkönnyítették a termelők hitelhez jutását. Az átalakítások a gyapot- és búzatermesztő szektort sem kerülték el.
A jövőre vonatkozóan kilenc célt tűz ki a stratégia, melyek a következők: 1. A népesség élelmiszerbiztonságának megteremtése; 2. Kedvező agrárüzleti környezet és hozzáadottérték-láncok megteremtése; 3. Az állam szerepének csökkentése és a magánbefektetések vonzása; 4. A természeti erőforrások ésszerű kihasználásának és a környezet védelmének biztosítása; 5. Modern közigazgatási rendszerek fejlesztése; 6. A szektorra fordított állami támogatások fokozatos diverzifikálása; 7. Kutatás, fejlesztés, információs és tanácsadási szolgáltatások fejlesztése; 8. Vidékfejlesztés; 9. Transzparens statisztikai szolgáltatások fejlesztése. Ezek közül kettőt érintő kihívásokról szólunk bővebben.
Az élelmiszerbiztonságot befolyásoló tényezők közül az anyag a népesség növekedését, az alacsony jövedelmeket, a növekvő föld-, víz- és energiaigényt és a klímaváltozás egyre jobban érezhető hatásait (aszály, áradások, stb.) említi. Bár az elmúlt években sok fontos lépés történt az élelmiszerbiztonság fokozása érdekében, melyeknek eredményeként a Globális Éhségindexben 119 ország közül az 52. helyen áll. Ugyanakkor jócskán maradtak feladatok: a sérülékeny csoportok élelmiszerellátásának megoldása, az alacsony jövedelmű háztartások vásárlóerejének növelése, az árak és hozamok éles fluktuációjának mérséklése.
A természeti erőforrások racionális használata négy szegmenst is érint:
1. A termőföld esetében nehézséget jelent, hogy a kisgazdák jogai nincsenek megfelelően biztosítva. Tisztázatlan és átláthatatlan a parcellákhoz jutás mechanizmusa. Nem lehet továbbá földet törvényesen haszonbérbe adni, így a legnagyobb igénnyel és potenciállal rendelkezők nem tudnak bekapcsolódni a művelésbe.
2. A víz és öntözés tekintetében beszédes adat, hogy jelenleg a 20 millió hektár földterület mindössze 20%-át öntözik, ugyanakkor a mezőgazdaság – különösen a mind gyakoribb szárazság miatt – nagyban függ az öntözéstől. Az utóbbi 15 évben az 1 főre jutó öntözött terület nagysága 24%-kal csökkent, s az előrejelzések szerint a következő 30 évben újabb 20-25%-kal csökkenhet. Az ország vizeinek négyötödét a környező országokból kapja. Komoly probléma, hogy az eleve hatékonytalan árasztásos öntözés (a hatékony csepegtetés aránya mindössze 1,7%) a szigeteletlen csatornák és az elöregedett szivattyúállomások miatt még nagyobb pazarlást eredményez: akár 70%-a is elszivárog a víznek, míg eljut a célzott termőterületre. Előrejelzések szerint 2040-re Üzbegisztán azon 33 ország közé tartozhat a világon, melyek komoly vízhiánnyal fognak küszködni. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek, ha nem sikerül gyökeresen megreformálni a vízgazdálkodást. Tervben van a 2000/60-as európai uniós irányelvvel összhangban álló, korszerű szabályozás kidolgozása.
3. Az erdőgazdálkodás tekintetében komoly eredményekről lehet beszámolni. Az ország területének 11%-a erdő, míg további 3%-a erdősített. 2017-ben Állami Erdőgazdálkodási Bizottság alakult, azóta pedig a telepített területek pedig 2,3 millió hektárral nőttek. Számtalan előremutató tervet dolgoztak ki és igyekeznek megvalósítani, így például az Aral-tó kiszáradt medrének fásítását. Céljuk a megkezdett utat folytatni, a klímaváltozás és a természet erőforrásainak hibás használata okozta károk enyhítése.
4. Az agrárkörnyezetvédelem szintje az elavult technológiák alkalmazása miatt alacsony szintű.
A mezőgazdasági miniszter előszavával, hibátlan angolsággal publikált dokumentum olvastán valósággal megütközhetünk azon, hogy az milyen őszintén néz szembe a több évtizedes Karimov-rezsim alatt felgyűlt problémahalmazzal. Fontos látni, hogy immáron lassan hetedik éve új szelek fújnak a 43 milliós közép-ázsiai köztársaságban. Taskentben a mecsetek egyre nagyobb látogatottsága az iszlám reneszánsz – a külföldi számára is csalhatatlan – jele. De említhetnénk biztató jelként a motorizációba belefulladó metropolisznak az EBESZ-szel közös, lassan haladó, de kétségtelenül progresszív kerékpárút-projektjét is. Hogy a mezőgazdaságban sikerül-e a kívánt eredményeket elérni? Megjósolhatatlan, ám a gondok azonosítása és az azok leküzdésére irányuló szándék megléte nem csak az üzbégek, hanem nekünk, a barátaiknak tekintett, a Keletre (is) odafigyelő magyarok számára is pozitív fejlemény.
