Koszovó a szerb (és a magyar) történelemben is kitüntetett helyet foglal el. A nagyszerb narratíva és nemzettudat szimbolikus tartománya nemcsak a rigómezei csaták miatt bír kiemelt szereppel, de a középkori szerb államiság és egyház, valamint a szerb etnogenezis bölcsője is e területhez nyúlik vissza. Ahogy néhányan fogalmaznak, Koszovó a szerbségnek olyan, mint Jeruzsálem Izraelnek vagy a Plymouth Rock az amerikaiaknak. Bár egyesek számára másodlagos, de a társadalom egy része számára meghatározó kérdés marad a szimbolikus helyek hovatartozása. A szerbség számára ilyen terület Koszovó.
A válasz a rigómezei csatában keresendő. A csata, amely a szerb és ortodox hitvilágban a jó és rossz összecsapásán kívül a szerb elbukás és újjászületés jelképeként jelenik meg. A szerb legenda szerint az 1389-es végzetes rigómezei csata előestéjén Lázár szerb cárt választás elé állította egy őt meglátogató angyal. A cár előtt két választás volt: ha a földi királyságot választja, akkor döntő győzedelmet arat a török hadak felett. Amennyiben a mennyei királyságot választja, akkor a török hadak győzedelmeskednek a másnapi csatában, de az uralkodónak kiemelt helye lesz Isten királyságában. A legenda szerint a cár a mennyei királyságot választotta, amely számára és a szerb hadsereg számára végzetes kimenetelű összecsapást jelentett a rigómező síkján. A szerbség olvasatában Lázár és a szerb hadsereg áldozatával örökös jogot szerzett Koszovó birtoklására.
Az ötszáz éves oszmán–török uralmat követően egészen a 20. század elejéig, 1912-ig kellett várnia a szerbségnek, hogy a nemzettudat szempontjából kiemelt régiót újra birtokába vegye. Azonban a török megszállás egyik következményeként a szerbség nem csak elvesztette demográfiai többségét, de a 20. század derekára már a koszovói albánság került kétharmados többségbe.
A délszláv állam 1974-es alkotmánya bár a koszovói kérdést időlegesen enyhítette, de a Milošević-i központosító politika az 1980-as években újra kiélezte a helyi albánság és szerbség ellentétét, amely az UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) megalakításához, majd a koszovói háborúhoz vezetett. A koszovói háború lezárása és a KFOR bevonulását követően elkerülhetetlenné vált Koszovó helyzetének a rendezése, mind a nemzetközi közösség, mind a szerbség, valamint a koszovói albánság szempontjából.
A koszovói parlament 2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, így megszületett Európa legfiatalabb állama, amely napjainkban is viták, kiváltképp és a szerb bel-és külpolitika központjában áll. Az országot azonban máig nem ismerte el számos olyan állam, amelynek területén jelentős nemzeti kisebbségek élnek. Közéjük tartozik Oroszország és a Kínai Népköztársaság is, de a régiós országok közül Bosznia–Hercegovina, Szerbia, valamint Görögország sem ismerik el a független koszovói államot.
2008 óta számos olyan konfliktus merült fel Szerbia és Koszovó között, amelyek azt bizonyítják, hogy Koszovó kérdése a mai napig nincs lezárva.
2022 legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye a hatósági jelvényekhez, a rendszámtáblákhoz kötődik. A konfliktus forrása az volt, hogy a Koszovó területén élő szerb kisebbség a mai napig a Szerbia által kiadott rendszámtáblákat használja. Mindez azt jelenti, hogy a rendszám nem egy puszta közlekedési azonosító, hanem az összetartozás szimbolikus jelképe is a koszovói szerbség számára. A szerb rendszámtábla feladása – amelyet a koszovói kormányzat különböző eszközökkel el akart érni – a helyi szerbség szemében az önidentitás feladásával lenne egyenlő. Az 1999 előtt kiadott rendszámtáblák lecserélést Pristina igyekezett különböző bírságokkal is előmozdítani, így a szerb rendszámtáblát használók akár 150 eurós pénzbírságra is számíthattak. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy november elejére a szerb hadsereg harckészültségét egy esetlegesen kirobbanó konfliktus miatt megnövelte Aleksandar Vučić, míg a szerb köztisztségviselők tiltakozásuk jeléül kivonultak Koszovóból, helyüket a lengyel és olasz rendőrök vették át. A rendszámtáblák kérdését – az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének közbenjárásával – november végére bár rendezni tudta a két államfő, a szerb–koszovói konfliktus újabb táptalajra talált a katari rendezésű labdarúgó-világbajnokságon.
A világbajnokság első fordulója után járta körbe a nemzetközi sajtót az a fotó, amelyen a szerb válogatott öltözőjében egy szerb színekbe öltöztetett Koszovót formáló zászló volt látható, rajta a „Nema predaje”, azaz „Nem adjuk fel!” felirattal. Hajrulla Çeku, Koszovó kulturális, ifjúsági és sportminiszterének a tiltakozására a FIFA jelezte, hogy kivizsgálják az esetet. Nem meglepő, hogy a szerb sajtó rögtön védelmébe vette a válogatott tagjait, hiszen az ő olvasatukban egy Szerbiához tartozó régióról van szó továbbra is. Az eset külön pikantériája, hogy a világbajnokságon december 2-án, pénteken Szerbia azzal a Svájccal találkozik, amelynek soraiban több albán származású játékost találhatunk. Ők négy évvel ezelőtt, az oroszországi világbajnokság alatt sem rejtették véka alá identitásukat, amikor a szerb válogatott ellen szerzett góljaikat követően kezükkel a nemzeti jelképnek számító albán sast formázták meg. A világbajnokságon ez a két csapat ismét találkozik és egészen biztosak lehetünk benne, hogy néhány játékosnak ez a mérkőzés sokkal több lesz, mint egy meccs, ami pusztán a továbbjutásról dönt.
