Az elmúlt évtizedekben a román-magyar politikai kapcsolat meglehetősen változó volt. Néha úgy tűnt, hogy sikerül felülemelkedni az évszázados ellentéteken, ám mindig történt valami, ami az addigi eredmények nagyrészét megsemmisítette. A 2010 utáni időszak is ennek az ún. körforgásnak a jegyében telt: a nemes igyekezet, hogy a viszony rendeződik, egyelőre kudarcot vallott. A fel-fellángoló román ellenszenv az Erdélyben élő magyar és székely kisebbség ellen irányult. Az erdélyi magyarságot sorra érték az atrocitások és diszkrimináció hol az állam, hol a román szélsőséges csoportosulások részéről. Ezek azonban nem igazán keltették fel sem a román hatóságok (ez érthető is, hiszen bizonyos esetekben maga az állam lépett fel a magyar kisebbség ellen), sem az Európai Unió hivatalos szerveinek a figyelmét. Az egyik legismertebb példája ezeknek a cselekedeteknek a ,,székely terrorper” néven elhíresültbírósági eljárás, amely nagy port kavart az erdélyi, a román és a magyar médiában egyaránt.
Az egész ügy 2015. december 1-én indult, amikor a román belügyminisztériumhoz tartozó DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Ügyészség, románul Direcţia de Investigare a Infracţiunilor de CriminalitateOrganizată şi Terorism) őrizetbe vette Beke István Attila román és magyar állampolgárt. Beke múltjáról azt kell tudni, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi elnöke. A román hatóságok hajnalban vették őrizetbe Bekét, és 24 órára előzetes letartóztatásba helyezték, amelyet később harminc napra hosszabbította a fellebbviteli bíróság. Az eredeti DIICOT jelentés az ügy szempontjából kulcsfontosságú, így röviden ismertetném a tartalmát. Az indok, hogy a vádlott megszegte a robbanóanyagokra vonatkozó előírásokat és megsértette Romániaalkotmányát. Ez burkoltan és szépen van megfogalmazva, azonban a közleményből az is kiderül, hogy Bekét olyan robbanóanyag készítésével gyanúsítják, amely emberekben is képes kárt tenni. A DIICOT közleménye beszámol az akcióról és annak körülményeiről, amelyekről a továbbiakban is lesz szó. Eszerint az akcióban segítséget nyújtott a Román Hírszerző Szolgálat (románul Serviciul Român de Informații, SRI), ez az ügy szempontjából még fontos lesz. A közlemény végén szerepel még az is, hogy a vádlottat az ítélethirdetésig megilleti az ártatlanság vélelme.
Beke István Attila előzetes őrizetbe helyezésének a híre szélsebesen terjedt el a hazai sajtóban, majd a magyarországi lapok is felkapták a témát. A DIICOT közleményére hivatkozva a következő szalagcímek voltak olvashatók a legnagyobb magyarországi hírportálokon: ,,Román ügyészség: Robbantani akart a Hatvannégy Vármegye Erdélyben” , ,,Pokolgépet robbantott volna a Hatvannégy Vármegye egyik vezetője?” Az ügy azért is kavart nagy port a hangzatos címeken túl , mert a hatóságok pont december 1-én, a legnagyobb román nemzeti ünnepen vették őrizetbe Bekét, így az amúgy is felfokozott hangulatban ez az akció csak olaj volt a tűzre. A HVIM egy Facebook-közleményben tiltakozott a vádak ellen, kiemelve, hogy a házkutatás során csak legálisan birtokolható tárgyakat találhattak a hatóságok. Ugyan az ügy elég homályos volt, a közvéleményt, különösen az erdélyi közvéleményt igencsak megosztotta. A legnagyobb romániai magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor a hírekre reagálva úgy nyilatkozott, hogy ,,az RMDSZ elítél minden erőszakos cselekedetet, és elhatárolódik minden olyan szélsőséges megnyilvánulástól, ami feszültséget kelt a közösségek között”. Ugyancsak aznap adott ki nyilatkozatot a KDNP is az MTI-nek, elítélve minden erőszakos cselekedetet. Látható tehát, hogy az ügy igen nagy port kavart 2015. decemberében, román és magyar körökben egyaránt. Bár az újságok és hírügynökségek igyekeztek a feltételes módot használni, a hivatalos szervek bejelentését látva a legtöbb emberben felmerülhetett annak a megalapozott lehetősége, hogy az érintett személy és a HVIM tényleg terrorcselekményre készült. A sajtó viszont meglepően megosztott volt: akadtak olyan újságírók, akik megkérdőjelezték a DIICOT jelentésben leírtakat, illetve azt, hogy a hatóságok megfelelően jártak el és megfelelően kommunikáltak. Természetesen, mivel a román nemzeti ünnepen történt mindez, akadtak szép számban olyan újságírók és cikkek, akik a magyar közösséget tették felelőssé, elfogadva tényként a terrorizmus tényét. Az egyik legnagyobb román hírportál, a DIGI24 szintén tényként tüntette fel a terrorizmust, és a témáról szóló szalagcímekben az esetek túlnyomó többségében megjelent az ,,extremiști’’ kifejezés, amely magyarul szélsőségeseket jelent.
Az indoklás Szőcs esetében is hasonló volt, mint Beke Istvánnál: a robbanóanyagokra vonatkozó előírások megsértésére való felbujtás és az alkotmány megsértésére való felbujtás. Szőcs letartóztatásakor Beke még előzetes letartóztatásban volt, így a két HVIM vezető együtt várta a további fejleményeket. Bár az érintettek kérték, hogy szabadlábon védekezhessenek, a kérelmük elutasításra került. 2016. január 26-án további 30 nappal hosszabbították meg az előzetes letartóztatásuk. 2016. május 19-én állították bíróság elé, és bár konkrét információk nem láttak napvilágot, a két férfit a Bukaresti Táblabíróság 2016. július 2-án kiengedte a börtönből. Így szabadlábon védekezhettek, mert az ellenük felhozott vádakat nem ejtették. A magyar hírportálokon rövid időn belül elterjedt a hír, azonban a román sajtó meglehetősen hallgatag volt. Már ekkor sokakban felmerült a kérdés, hogy a bíróság miért nem tudta előzetes letartóztatásban tartani a két HVIM-tagot. Ami azonban ennél is nagyobb furcsább, semmilyen bizonyíték nem látott napvilágot bárminemű bombáról. A sajtó által felkapott ,,terroristaügy” tehát igen ingatag lábakon állt, tekintve a tárgyi bizonyítékok hiányát.
Ebben a bekezdésben a román sajtóban kiszivárgott vádiratot fogom elemezni, mivel erre épült az egész ügy. A vádirat első része (2-20. oldal) egy összefoglaló a HVIM-ről és annak történetéről, kiemelve a mozgalom irredenta és szeparatista ,,irányvonalát” és annak veszélyességét. Az összefoglalóban olyan nevek szerepelnek, mint Toroczkai László, Sebestyén Teleki István. A gazdag képanyag Nagy-Magyarország zászlókat, címereket és egyéb, a magyar nemzeti mozgalmakhoz köthető szimbólumot tartalmaz, azonban sok helyen messze eltér a tárgytól és a konkrét ügyhöz nem kapcsolódó információkat is felhoz. A második részben (21-28. oldal) a szlogeneket és a főbb üzeneteket ,,elemzi” a dokumentum, itt is gazdagon illusztrálva a szöveget a magyar revíziós mozgalmakhoz köthető képekkel. Külön hangsúlyt kap, hogy a mozgalom és a vádlottak Székelyföld elcsatolását szeretnék elérni. Itt már megjelenik és kimondottan egy létező régióra vonatkozik a Ținutul Secuiesc (Székelyföld) kifejezés, míg a legelső DIICOT-jelentésben csak ,,așa-zis Ținutul Secuiesc” (magyarra fordítva:,, úgynevezett” Székelyföld) kifejezés szerepel. A vádiratban több helyen is megjelenik a Székelyföld nem Románia! felkiáltás, az ügyészség nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Beke és Szőcs is ezt az irányvonalat követték és követték. A következő rész (29-42. oldal) már ténylegesen az esettel foglalkozik. Több képet is bemutat a gyanúsítottról, miközben a ,,bombát” készítette. A képeken ugyan semmilyen bomba nem található, csupán elektronikai eszközök, melyek mellé párszavas magyarázatok vannak írva. A képek hitelességét még jobban aláássa a tény, hogy sem a képek készítője, sem az időpont nincs feltüntetve, illetve semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatnak arra, hogy egy bomba készítéséről lenne szó. A vádirat kiemeli, hogy Beke végzettségét tekintve tisztában kellett legyen azzal, hogy egy ilyen szerkezet milyen károkat képes okozni. Bár ez kétségkívül így van, ez még mindig nem bizonyíték semmire. A továbbiakban szerepel még pár kép Beke petárdáiról, majd Beke és Szőcs beszélgetése van leírva román nyelven. A beszélgetés valóban igazolhatná a vádakat, de mivel nincs feltüntetve a hivatalos fordító neve, és a SRI által biztosított hanganyagok titkosítottak, így a rekonstruált beszélgetés csak akkor tekinthető bizonyítéknak, ha maradéktalanul elfogadjuk az ügyészség álláspontját. Ugyanakkor a védelem részéről felmerült a gyanú, hogy a telefonbeszélgetés során elhangzottakat nem pontos fordításban közölték a bírósággal. A vádirat arról is beszámol, hogy az érintettek orosz segítségben reménykedtek. A következő rész ismét a revizionista-nacionalista-irredenta vonalat illusztrálja, majd a román felvonulásról hoz képeket. Az ügy szempontjából legfontosabb rész az utolsó három oldal, ahol a bizonyítékok vannak felsorolva. A hatóságok által begyűjtött bizonyítékok a következők: egy 12V feszültségű készülék, 3 mobiltelefon, 200 petárda, 2 SIM-kártya és tucatnyi zászló és szimbólum, amely a HVIM munkásságához köthető. Látható tehát, hogy a bizonyítékok elég szegényesek voltak, ami azt illeti, bombát csak a vádiratban lehetett látni, a bizonyítékok között nem.
Az ügy a következő két évben kevés médiafigyelmet kapott, mivel az eljárás során nem lehetett semmit biztosan állítani. A viszonylagos csendet azonban azonnal megtörte Beke István 2018. július 4-i Facebook-bejegyzése, amelyben tájékoztatta követőit, hogy társával 5 év letöltendő börtönbüntetést kaptak. Szőcs és Beke a feketehalmi börtönbe kerültek, ahol elkezdték letölteni börtönbüntetésüket. Az ügy ismét óriási médiafigyelmet kapott, és ismét felkavarta a közélet ,,állóvizét”. Az Átlátszó Erdély portál beszámol arról, hogy azon kérésüket, hogy hozzák nyilvánosságra a jogerős határozatot, a bíróság elutasította. 2018. július 31-én Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnöke kegyelmi kérvénnyel fordult Klaus Iohannis román államfőhöz, azonban a kérvényt elutasították.
Bár 2020-ban Beke István több hivatalos kérelmet is benyújtott a brassói és medgidiai törvényszékre az előzetes szabadlábra helyezésüket illetően, többszöri fellebbezések után a bíróság elutasította azokat, és 2021. május 5-re tette a fellebbezések legközelebbi időpontját. A két elítélt 2021. július 19-én került szabadlábra, miután a brassói törvényszék jogerős ítéletet hozott. 2022. május 23-án Beke és Szőcs átvehették Lomnici Zoltántól a Vasvári Pál-díjat, amelyet még 2019-ben ítéltek oda nekik. A két meghurcolt személy azóta is aktív szereplője a közéletnek, és tevékeny részt vállal az erdélyi magyarság életében.
Ahogy azt már fentebb említettem, Beke letartóztatásának a napján az RMDSZ és a KDNP közleményben határolódott el bármilyen erőszakos cselekménytől. 2015. december 17-én Morvai Krisztina EP-képviselő felszólalt a strasbourgi plenáris ülésen, és azt kérte az emberi jogokért felelős EU biztostól, hogy vizsgálják ki az esetet. Magyarországon a Jobbik Magyarországért párt állt ki a két HVIM-es vezető mellett. Ugyanakkor az ügy nemzetközileg szinte teljesen ismeretlen maradt, egyedül az európai parlamentben szólalt fel Morvai Krisztina képviselő. Bár Beke és Szőcs 2022. december 7-én keresetet nyújtott be a román állam ellen, a bíróság azonban elsőfokon elutasította azt. Emellett fontos megjegyezni, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elfogadta a panaszukat, de még nem hozott ítéletet, így az ügy a nemzetközi színtéren ugyan, de folytatódik. MagyarországrólBajkai István fideszes országgyűlési képviselő folyamatosan segítette és szívügyének tekintette a székely terrorper ,,áldozatait”, és kiállt mellettük, koncepciós pernek nevezve az egész ügyet. Ha a ,,bizonyítékokat” nézzük, és igazat adunk Bajkai Istvánnak, akkor elgondolkodtató és hihetetlen, hogy a XXI. századi Európában, az Európai Unió egyik tagállamában ilyen koncepciós per megtörténhet.
Összegezve tehát, a székely terrorper néven elhíresült ügy joggal tekinthető mérföldkőnek a román-magyar kapcsolatokban. Már maga a vád is bizonytalan lábakon állt, és hasonlóságot mutatott a rendszerváltás előtti román koncepciós perekkel. Ugyanakkor felmerül annak a kérdése is, hogy az Európai Bizottság miért nem foglalkozott kiemelten ezzel az üggyel, holott két EU-s tagállam állampolgárai közötti konfliktusról volt szó. Az viszont kijelenthető, hogy az ügy még sokáig meg fogja osztani a magyarokat, határon innen és túl, csakúgy, mint a magyarokat és a románokat, valamint még több feszültséget fog generálni a székely kisebbség és a többségi nemzet tagjai között.
