A libériai zászlóval ellátott, Pacific Zircon nevű tankerhajót Omántól 150 mérföldre, kedd éjjel érte a lövedék, kisebb károkat okozva a hajótesten. A tanker gázolajat szállított az ománi Soharból Buenos Airesbe. A hajótest nem sérült akkora mértékben, hogy a szállítmány a tengerbe kerüljön, így nem okozott környezeti károkat, és személyi sérülés sem történt.
A Pacific Zicron tanker az Eastern Pacific Shipping (EPS), szingapúri központtal rendelkező vállalat tulajdonában van, amelynek feje Idan Ofer, izraeli üzletember.
Vádak és felelősségvállalás
Teherán és Jeruzsálem évek óta tartó árnyék-háborút folytat a Közel-Keleten, melynek olyan izraeli vonatkozású hajók esnek áldozatul, amelyek a térségben folytatnak szállító tevékenységet.
2019-ben számos hajót értek hasonló támadások, 2021-ben pedig egy Mercer Street nevű, japán tulajdonban lévő és izraeli személyek által kezelt tankerhajó került célkeresztbe. A támadás során egy román és egy angol dolgozó vesztette életét.
Mindkét esetben kivizsgálás indult, ami nem vezet egyértelmű eredményre, de a felek továbbra is fenntartották álláspontjukat, miszerint Irán lehet felelős a történtekért. A megvádolt állam mindkét alkalommal tagadta, hogy köze lenne a támadásokhoz, ez a jelenlegi helyzet kapcsán sincs másképp.
Az aktuális incidens néhány órával azután történt, hogy az amerikai haditengerészet bejelentette, hogy rátaláltak egy Iránból Jemenbe tartó teherhajóra, amely 70 tonna rakéta-üzemanyag-komponenst (ammónium-peroklátot) transzportált műtrágyacsomagok közé rejtve. A haditengerészet szerint a komponens mennyisége több, mint egy tucat közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát képes működtetni. Azaz ugyanolyan fegyvereket, amilyeneket Jemen Irán által támogatott huti lázadói használtak az ország kormányával, valamint a szaúdiak által vezetett koalícióval szemben.
Izrael és Szaúd-Arábia ősi szembenállása kapcsán az elmúlt évtizedekben egy határozott enyhülési folyamat figyelhető meg, amellyel párhuzamosan a két állam egyre inkább Iránt kezdi közös ellenségnek tekinteni.
Szaúd-Arábia nem ismeri el Izrael államiságát, a két fél között tehát nincsen diplomáciai kapcsolat. Az elmúlt évtizedben elindultak ugyan tárgyalások az elismertetés végett, de a szaúdiak egy önálló palesztin állam létrehozását kérték volna cserébe, amelyet Izrael nem fogadhatott el, így a tárgyalások eredménytelenül zárultak. Az utóbbi években azonban a két állam közeledni kezdett egymáshoz, hiszen főképp gazdaság- és biztonságpolitikai érdekeik kiterjesztéséhez elengedhetetlen, hogy együttműködjenek. A tárgyalásokat megnehezíti a tény, hogy a szaúdi közvélemény ellenzi Izrael elismerését és a két állam közötti pozitív viszony kialakítását, így a szaúdi vezetés nehézkesen halad az árral szemben.
Bizonyítékok a fedélzeten?
Egy izraeli tisztviselő azt nyilatkozta, hogy a fegyver egy iráni HESA Shahed 136-os önpusztító drón volt, ugyanolyan, mint az oroszok által Ukrajnában bevetett fegyverek. Az Egyesült Államok központi parancsnoksága a hajón talált drónmaradványok tanulmányozása alapján alátámasztotta a megállapítást. A nyilatkozatok ellenére az ügy kivizsgálása még folyamatban van, és nincs hivatalos álláspont arra vonatkozóan, hogy kit terhel a felelősség a támadásért.
Szakértői vélemények a támadás kapcsán
A jelenlegi atrocitások vonatkozásában több, a térséggel foglalkozó szakértő és katonai tisztségviselő is hangot adott aggodalmainak:
Michael Kurilla, az Egyesült Államok hadseregének tábornoka a támadás kapcsán így nyilatkozott: „Ez a pilóta nélküli légijármű-támadás egy civil hajó ellen ebben a kereskedelmi és biztonságpolitikai szempontból kritikus jelentőségű tengeri szorosban ismét bizonyítja az iráni rosszindulatú tevékenység destabilizáló jellegét a régióban.”
Torbjorn Soltvedt, a Verisk Maplecroft vállalat elemzője a következőképpen reagált:
„Az eset nem okoz meglepetést. A szállítást és az energia-infrastruktúrát érintő támadások kockázata a közel-keleti térségben leginkább az USA-iráni nukleáris diplomácia előrehaladásának hiánya miatt növekszik. Valamint Washington azon döntésének is köszönhető, amely további szankciós nyomást helyez Iránra.”
Torbjorn Soltvedt hozzátette, hogy nem csak a térségi, energia-infrastruktúra elleni támadások veszélye, hanem egy szélesebb körű katonai kockázat is növekszik, aminek beláthatatlan következményei lehetnek a világ energia-piacaira nézve.
Miután elterjedt a támadás híre, az olajárak enyhe növekedésnek indultak., amit tovább tetéztek a szankciók, hiszen ezek megakadályozzák, hogy Irán nyíltan kereskedjen olajkészleteivel, ezzel szűkítve a kínálatot a világpiacon, ami az ár növekedésével jár. Az iráni olajpiac instabilitásától való félelem miatt a befektetési kedv is jelentősen csökkenhet, hiszen az olajkivitelt az USA bármelyik pillanatban szankciókkal sújthatja. A befektetési kedv visszaesése is az árak növekedését vonja maga után.
Az Egyesült Államok szankciós politikája tehát nem csak a térség biztonságára, hanem az olajkínálatra nézve is már negatív következményekkel jár.
A megnövekedő olajáraknak azonban haszonélvezői is vannak, ezek közé sorolható például Oroszország. A szankciós politika miatti áremelkedésre Irán még inkább ráterhelhet, ha a támadásokon keresztül tovább növeli az olaj árát. Ekkor tulajdonképpen az oroszok az EU-n kívüli, illetve a szankciók által nem érintett országokba irányuló exportból jelentős profitra tehetnek szert. Ebből a profitból fogják tudni finanszírozni nem utolsósorban az ukrajnai háborús kiadásokat.Az ebből befolyó összegből Ezzel részben „megkerülik” az Európai Unió szankciós politikáját, melynek célja az volna, hogy hatékonyan lerontsa Oroszországnak az agresszió folytatására való képességét.
Hogyan tovább?
Az eset kivizsgálása folyamatban van, az EPS azt nyilatkozta, hogy számukra jelenleg a személyzet és a hajó biztonságban tartása élvez prioritást, további információkat pedig később bocsátanak közre.
