Az első közvetlen következmény a megugró infláció, amely komoly terhet jelent a magyar költségvetésnek, vállalatoknak és nem utolsó sorban a családoknak. Az infláció változásának legfőbb oka az energiaárak és az annak következtében változó élelmiszerárak drasztikus emelkedése. Ennél összetettebb hatásként jelentkezik a geopolitikai környezet bizonytalanná válása miatt globálisan növekedő kamatszintek, árfolyam ingadozások és az annak eredményeképpen jelentkező finanszírozási terhek akkumulációja. Ez az elemzés a magyar gazdaság külső környezetének 2023-as alakulására fókuszál, elsősorban a hosszú távú aspektusokra fókuszálva.
Energiaárak – a nagyhatalmi politika áldozata
A magyar gazdaság kedvező belső folyamatai ellenére a külső környezet meghatározó a gazdaság egészét nézve, hiszen Magyarország a világ egyik legnyitottabb gazdasága, és így az összes negatív és persze pozitív világgazdasági folyamat azonnal jelentkezik nálunk. Az IMF októberi előrejelzése alapján 2023-ban a világgazdaság növekedése 2,7 százalék lesz, ráadásul úgy, hogy mind az USA, mind a EU recesszióban lesz az előrejelzés szerint. Bár az IMF azt valószínűsíti, hogy a kínai gazdaság is recesszióba fog kerülni, ebben nem lehetünk biztosak, hiszen a Covid-19 következtében bevezetett korlátozások feloldása jelentős lendületet adhat a kínai gazdaságnak, valamint az állam-irányított gazdaságban a tervezésnek és beavatkozásnak jóval nagyobb mozgástere van, mint az Nyugaton jellemző.
Összeségében véve az elmondható, hogy 2023-ban a magyar gazdaság külső környezete még kedvezőtlenebb lesz, mint 2022-ben volt. Az általános gazdasági lehűlésnek talán egyetlen kedvező hozadéka lehet a kőolaj világpiaci árának visszaesése, amely most jelenleg ismét 70 és 90 dollár között mozog hordónként, míg a háború kitörése után 120 dollárra szökött fel, és az év közepén még bőven a 110 dollár felletti tartományban volt a nyers kőolaj világpiaci ára. A kérdés az, hogy a globális kereslet csökkenéséből származó kedvező ár-hatást nem falja-e fel az EU kínálatcsökkentő szankciós politikája. Ugyanez a logika működik a földgáz árának esetében is, ahol az napjainkra visszatért a háború előtti szintre, ugyanakkor itt is igaz, hogy az árat jelenleg nem a piac törvényszerűségei irányítják jelenleg, hanem a geopolitikai érdekek.
Az Egyesült Államok „go” játéka és annak hatása
A globális infláció több becslés szerint tulajdonképpen már 2022 végén tetőzött és ennek lassú ereszkedését fogjuk látni 2023-ban és 2024-ben, amikorra az infláció visszatérhet a globalizáció korszakában jellemző alacsony, vagy sok országban a deflációs környezet. Miközben az ilyen típusú előrejelzésekben van ráció, egy dolgot érdemes figyelembe venni. Az alacsony infláció a globalizált világgazdasági környezetben alakult, amelyben olyan termékek, termékcsoportok voltak, amelyek árszintje egy integrált világgazdaságban alakult ki és a multinacionális vállalatok között folyó hiperverseny tartotta alacsonyan. Ugyanakkor, ha a szankciókkal feldaraboljuk a világgazdaságot, akkor a méretgazdaságosságból származó előnyök nem fognak érvényesülni az árakban, a kutatási és fejlesztési kiadásokban; ez pedig tartós inflációs nyomást fog jelenteni minden szereplő számára.
E tényező alakulásának mikéntje ismét nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés. A magyar stratégia eddig is a diverzifikáció erősítése volt, ez továbbra sem fog változni, ugyanakkor egy olyan világban, amely egyre inkább széttöredezedik, ez a korábbinál is nehezebbé fog válni. Jelenleg az USA külpolitikai stratégiája a „go” játékra emlékeztet, amelyben a játékosok a területek elszeparálásával szerzik meg az ellenőrzést az adott szegmens felett. Az Oroszország és Kína leválasztására irányuló stratégia mögött az a logika húzódhat meg, hogy az USA is belátja, nem képes Kína felemelkedését meggátolni, ezért racionális döntésnek tűnhet befolyási övezetek kialakítása. Így Kínát meg lehet abban akadályozni, hogy a globális intézményi hálózatok része legyen, és úgymond belülről hekkelje meg a rendszert és így váljon globális vezető hatalommá. A lassan hanyatló amerikai gazdaság értelmet adhat ennek a stratégiának. A másik oldalon persze az látható, hogy Kína érdekelt a globalizáció folytatódásával.
2022-ben a folyamatosan erősödő amerikai dollár jelentős problémát okozott a feltörekvő piacok számára, hiszen az adósságfinanszírozás drágábbá válása több gazdaságban valutaválságot, folyó fizetési mérleg problémákat okozott, ami miatt több ország is az IMF-hez fordult segítségért (Zambia, Ghána, Pakisztán, Srí-Lanka, Banglades, Libanon). Az árfolyamrezsimek volatilitásának növekedésével jellemzően növekszik a biztonságosnak vélt nagy tartalékvalutákhoz való menekülésre való hajlam, ami nem jó hír Magyarországnak. Igaz ugyan, hogy az elmúlt hetekben visszaerősödött a forint, de a korábbi gyengülése sem a belső tényezők romlásából származott, hanem az energiaárak miatt romló fizetési mérleggel volt magyarázható. Mivel a háború végét nem lehet látni, az energiaárak továbbra is volatilisak, így a forint újbóli gyengülését sajnos nem lehet kizárni a külső tényezők előrejelezhetetlensége miatt.
A magyar gazdaságpolitika mozgástere
A munkaerőpiac telítettsége miatt a korábbi években jellemző extenzív növekedés helyett mára a technológia-intenzitást erősítő befektetések révén képzelhető el a hazai gazdaság erősebb bővülése. A magyar munkaerőpiac feszessége jó jel, különösen úgy, hogy Magyarország volt az egyetlen uniós ország 2022-ben, ahol reál bérnövekedés is volt a magas infláció ellenére.
A magyar gazdaságpolitika hosszú távú célja a diverzifikáció, ugyanakkor a tömbösödésre utaló jelek, a befolyási szférák kialakítására irányuló törekvések („go” játék) ezt a hosszú távú célt egyre inkább a rövidtávú stratégiai gondolkodás homlokterébe hozza. A jelenlegi helyzetben a kereskedelmi és befektetési csatornák fenntartása minden irányban alapvető cél, ezek továbbfejlesztése a jelenlegi helyzetben Közép-Ázsia és Kelet-Ázsia irányában lehetséges. Ennél még rövidebb időtávú cél az infláció legyűrése, ami a monetáris és költségvetési politika erősebb harmonizációját jelenti.
