A digitális pedagógia legfontosabb szempontja az iskolai tevékenységek digitális támogatásának formája. Ruben Puentedura amerikai tanuláskutató keretrendszere szerint az infokommunikációs eszközök osztálytermi (vagy azon túli) alkalmazásának több szintje létezik, amelyek eltérő mértékben tudnak hozzájárulni a tanulói aktivitás évszázados célkitűzéséhez.
A tanulóközpontú oktatás nem a koronavírus-járvány, nem is a 21. század vívmánya. 122 évvel a tabletek, laptopok, okostelefonok és drónok időszaka előtt, 1900-ban adták ki egy radikális svéd pedagógus, Ellen Key A gyermek évszázada (Barnetsärhundrade) című programadó könyvét, amely alapvető céljaként a tanulás reformját nevezte meg. Könyvét azoknak a szülőknek ajánlotta, akik remélik, hogy „az új évszázadban megalkotják az új embert”. Key radikális megfogalmazása szerint a gyermekek lélekgyilkossága helyett egészséges felnőttek képzésére, a gyermekek-tanulók jogainak és társadalmi pozíciójának megerősítésére van szükség.
A svéd tanítónőt számtalan gondolkodó, híresebb vagy kevésbé ismert reformpedagógiai irányzat követte, mint az École des Roches, Maria Montessori és a Casa Bambini, Decroly Ermitage nevű magániskolája, Ferrière École activ intézménye, Abbotsholm, Summerhill, a Rogers nevelési irányzat, vagy Rudolf Steiner Waldorf pedagógiája). A reformiskolák eltérő módszertannal, de kivétel nélkül a tanulóközpontú szemlélet eszményének jegyében születtek.
A digitális pedagógia követőinek és kutatóinak nevelési céljai tehát nem előzmény nélküliek, ugyanazt az ígéretet teszik a tanulóknak és az X generációs szülőknek, mint Ellen Key és társai: az új évszázad változó környezetében új emberek képzését vállalják.
A digitális pedagógiai innováció egyik magyarországi központja a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon. A Miskolcon működő Minősített Tehetséggondozó Műhely címmel rendelkező intézmény több területen is kiemelkedő nevelési feladatokat lát el, fontos eleme a Magyar Református Egyház tehetséggondozási hálózatának.
A gimnáziumban 2017-ben indult az első digitális osztálynak nevezett tanulócsoport. A hagyományos tanulási formáktól eltérő kereteket az intézmény pedagógiai kísérleti részvétele tette lehetővé, amely az egri Eszterházy Károly Egyetemmel és a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetével együttműködésben valósult meg.
Az első kísérleti osztály indítása évekkel megelőzte a koronavírus-járvány során kötelezővé vált távoktatás időszakát. A Lévay József Református Gimnázium igazgatóhelyettese és matematikatanára, Kerboltné Tóth Edit speciális módszertanra építve készítette elő a digitális tanulási környezetet.
Az új osztály munkája elsősorban a Microsoft 365 digitális keretrendszerre épül, amely az utóbbi években a legelterjedtebb intézményi és vállalati támogató platformmá vált és magában foglalja a Microsoft Word, Excel, Teams, Outlook alkalmazások és számos további applikáció szoftveres és böngésző alapú verzióját is. Az iskolai Teams csoportokban zajló praktikus órarend rendszer az egyetemi oktatásban is megjelenik, a helyi innováció elsősorban egy ritkábban alkalmazott Microsoft applikációra épül. A OneNote valós időben közösen szerkeszthető kézírásos jegyzeteket, ezeseteben tanulói füzeteket és vázlatokat kínál.
De hogyan kerül a rendszerbe a diákok kézírása? A Lévay digitális osztályának infrastruktúráját a diákok és tanárok által használt érintőképernyővel és digitális tollal használható „kettő az egyben” laptopok jelentik. A program előkészítésekor fontos szempontot jelentett a kézírással járó finommotorikus készségek megőrzése és fejlesztése, illetve a digitális felület alkalmazásának motivációs hatása.
A program lehetővé teszi, hogy a pedagógus a tanórán írott jegytelekkel egészítse ki az előre előkészített anyagokat, prezentációkat.
A felhőalapú közös szerkesztés és megoldott feladatok online beadása a tanári munka alternatív megközelítését is feltételezi. A házi feladatra, közös projektmunkára nem feltétlen a tanóra szűkös időkeretében kell visszajelezni a diákoknak. Az ellenőrzés, értékelés, kiegészítés akár azonnal megtörténhet. A hiányzó tanulók felzárkóztatása ugyancsak gördülékenyebb a mindenki által elérhető felületen, ahol nemcsak az előrahaladást rögzítik, de az órán alkotott „táblakép” is rendelkezésre áll.
A modern eszközhasználat ugyanakkor önmagában nem varázsolhatja a hagyományos oktatás kőházát digitális iskolává és az átállás sem lett volna megvalósítható az iskola 60 tanárának aktív közreműködése nélkül.
A digitális módszertan kísérleti bevezetése előtt a tantestület egy közös szakmai kurzus során korábban felhalmozott külső és belső szakmai tapasztalatra is támaszkodott. A belső képzés során összegyűjtötték a gimnázium változatos területeket képviselő pedagógusainak meglévő digitális innovációit, az alkalmazott platformokat, módszereket és stratégiákat, majd kiegészítették ezt a tudást a Microsoft 365 keretrendszer új megoldásaival.
A tanári tréning mellett szintén fontos nulladik lépést jelentett az induló kísérleti osztály felkészítése, akik ugyancsak részletes digitális képzés, kompetenciafejlesztés, például gyorsgépírás tanulása után kezdték meg a közös munkát.
A 2017-es első gimnáziumi évfolyam tanulói a felvételi eljárás során önkéntesen választották a digitális osztályt, amely határozott elköteleződést és támogatást feltételezett a diákok és szüleik részéről. Az iskolai eszközöket állami támogatással, a tanulói eszközöket közösen koordinált, de önköltséges formában vásárolták meg. Az intézményben emellett megjelent az eszközbeszerzés szociális alapú támogatása is.
A matekdolgozat és térképek kézzel írt feliratozása mellett az intézmény mindennapjait is segíti a közös digitális keretrendszer.
A hírekről, programokról, eseményekről a belső intézményi közösségi hálózaton, a Yammer-en tájékozódhatnak a diákok és tanárok. Szintén a tájékoztatást segíti a Lévay Gimnázium hetente jelentkező egyperces híradója. A videós híranyagokat a diákok készítik médiatanári támogatással egy teljeskörűen felszerelt iskolai stúdióban.
A művészeti nevelésben is megjelenik a digitális platformhasználat. A tanulók a tapasztalatok szerint bátrabban kezdenek alkotni a digitális felületeken az ecsetvonások visszavonhatósága és ismételhetősége miatt. A műalkotások nem is maradnak az osztályterem falai között, hiszen egy nyílt hozzáférésű virtuális kiállítótérbe költöznek. Az Artsteps platformon készített egyik iskolai képzőművészeti kiállítást például bárki elérheti ezen az oldalon.
A tanulók órák után a Digitális Közösségi Alkotótérben 3d tárgytervezést és nyomtatást, drónok és robotok építését és kezelését is megtanulhatják a Makerspace – az iskolai digitális modellezés nemzetközi mozgalma - és a Reftantár - Református Tananyagfejlesztő Csoport platformja – támogatásával.
Szintén a tanári kreativitást dicséri, hogy a pedagógusok egy régi informatikateremből iskolai szabadulószobát alkottak, amely mellett online szabadulószobák is készültek.
Ruben Puentedura bevezetőben idézett keretrendszerének lényege, hogy a digitális eszközhasználat ne kizárólag a tanulói tevékenységek papíralapú formájának digitalizálásáról szóljon. A kutató szerint a digitális pedagógia célja a szélesedő lehetőségek kiaknázása új feladatok fejlesztésével, ezek alapján ír a tevékenység kiterjesztéséről és újraértelmezéséről. Utóbbi gondolkodási szinten a diákok hosszú távon, rutinszerűen dolgoznak közösen életszerű feladatokon.
Az iskolavezetés szintén komolyan támaszkodik a keretrendszer lehetőségeire, a Microsoft Planner alkalmazásban zajlik a pedagógus önértékelés és feladatkiosztás és a tanmenetek elkészítését is belső digitális platformon végzik. Továbbá a beléptetést, a menzai étkezést és a könyvtári szolgáltatásokat egyaránt az iskolai digitális rendszeren keresztül szervezik.
2022-ben az iskola 650 diákja közül már 8 osztályban vezettek be digitális munkaformát, további két osztályban szintén laptopokkal támogatott tanulási folyamat zajlik. A további tervek között szerepel a belső hálózat fejlesztése és egy tudásbázis kialakítása, az eredmények szisztematikus mérése, illetve a tanári szakmai közösség további képzése.
Összegző tanulság helyett ezen a ponton további kérdések merülnek fel. A digitális osztály és a digitális pedagógia képes-e beváltani a tanulóknak és szüleiknek tett hatalmas ígéretét? Alkalmas-e a Lévayban és testvérintézményeiben működő kísérleti innovációs műhelyhálózat az országos modellalkotásra? És végül, miként akkreditálható és milyen bevezetési költségei vannak az új tanulási környezet megteremtésének?
