Hasonló folytonosságot látok a mai gyakorlati nehézségeinket illetően is. A problémáink és az azokra adott leghatékonyabb jogi megoldások is régiek és jól ismertek. A körülöttünk zajló folyamatos változások ellenére gyakorlati problémáink lényegében nem különböznek azoktól, mint amelyekkel elődeink szembesültek kétszáz, ötszáz vagy ezer évvel ezelőtt. Bár a szakadatlan morális és technológiai innováció korában élünk, az új problémák létrehozásában nem vagyunk túl kreatívak. A felszínen a mi gyakorlati nehézségeink ugyan eltérhetnek azoktól, amelyekkel a korábbi generációknak kellett szembenézniük, de lényegüket tekintve ugyanazok.

Vegyük például a szellemi tulajdonról és az online technológiai platformokról szóló kortárs vitákat. Az érvek alapvetően ugyanazok, mint a tizenegyedik-tizenharmadik században használt érvek, amikor a normann királyok a meghódított Angliára kényszerítették az erdőtörvényeket. A normann királyok bekerítették a közbirtokokat és királyi használatba vették, megszüntetve az angol közemberek magánjogait, akik a közös erdők és mezők erőforrásaiból éltek. Napjainkban a nagy technológiai vállalatok a katonai erő helyett inkább a gazdasági erejüket használják fel arra, hogy megszilárdítsák a szellemi tulajdon, illetve és a domain-használat felett gyakorolt ellenőrzésüket. De érvelésük logikája lényegében ugyanaz, mint a normann királyoké volt: Nincsenek jogaid, csak átengedett kiváltságaid, amelyek a hatalmasok akarata szerint hozott pozitív törvényektől függenek. Ha ezek a jogaid megszűnnek, akkor nincs jogalapod panaszt tenni.

Természetesen a probléma megoldása az első alkalommal a common law (angolszász jogrendszer) ősi szabadságjogainak és szokásjogainak érvényesítése volt, amelyek nem a királyok, illetve a vállalati vezérigazgatók akaratától függenek, hanem az ésszerűségen és az ősi szokásokon alapszanak. Az angolok először az 1215-ös Magna Cartában és az 1217-es Carta Foresta-ban érvényesítették jogaikat. Ezek - a magyar Aranybullát csak néhány évvel megelőző - eszközök, inspirációt és alapanyagot szolgáltattak a XVII. század jogászainak, különösen Edward Coke-nak, és 1628-ban megfogalmazták az angol Jogok kérvényét (Petition of Right). Coke zsenialitása abban állt, hogy a klasszikus szokásjogi fogalmakat korábbi forrásokból merítette, a mögöttes logikát általánosabb elvekkel magyarázta, és ezeket az elveket saját korának problémáira alkalmazta.

Az amerikaiak is ennek a jogrendszernek a jogaira és fogalmaira támaszkodtak akkor, amikor 1774-ben III. György királyhoz fordultak sérelmeik orvoslásáért, 1776-ban kikiáltották függetlenségüket, és 1787-ben elfogadták a Northwest Ordinance-ot, amiben megtiltották a rabszolgaságot az új amerikai területeken. Frederick Douglass és Abraham Lincoln ugyanezekre a jogi fogalmakra támaszkodott és azokat adaptálta az 1850-es és 1860-as években a rabszolgaság ellen felhozott érveikben, az 1870-es években pedig polgárjogi vezetők támaszkodtak a common law-ra az állami és szövetségi szintű polgári jogi védelem kialakításához. 

Ahogyan a jogászok az ősi szokásjogokra és a klasszikus jogi fogalmakra támaszkodtak a fenti problémák megoldásához, én is a klasszikus jogi megoldásokat szeretném ajánlani korunk jogi problémáira. A gyakorlati problémáink megoldására leginkább alkalmas törvények ugyanazok maradnak, mint amelyeket az évszázadokkal előttünk élt jogászoktól örököltünk.

Vegyük például az adatvédelem és az online cenzúra problémakörét. Saját jogi hagyományom, a common law, amelyet az Egyesült Államok Angliától örökölt, egyszerű és hatékony megoldásokat kínál ezekre a problémákra. A problémák újnak tűnnek, de valójában nem azok. A folytonosságot akkor fedezzük fel, ha elvonatkoztatunk azon technológiák újdonságától, amelyekben a problémák most jelentkeznek. Az alapvető nehézséget a szokásjogi és polgári jogi szakértők már évszázadokkal ezelőtt megoldották, nevezetesen azt, hogy miként lehet meghatározni a tárgyi és immateriális javakkal kapcsolatos jogszabályi jogokat és felelősségeket, amikor ezek a javak nem annak a személynek a birtokába vagy ellenőrzése alá kerülnek, aki létrehozta őket.

Ma a legértékesebb javainkat inkább számítógépes szerverekre és nemzetközi hálózatokra bízzuk, mint lovaskocsikra, folyami vagy tengerjáró hajókra. De még mindig ugyanazzal a kihívással kell szembenéznünk, hogy meghatározzuk, kinek lehet hozzáférnie ezekhez az erőforrásokhoz, és ki a felelős azért, hogy azok eljussanak a jogos felhasználókhoz. Ezt a kihívást elsősorban a birtokháborítás néven ismert jogi doktrínán keresztül tudjuk kezelni, amely doktrína egy ugyanilyen nevű ősi common law eljárásból nőtt ki.

Ma a birtokháborítási vitáink szabadalmaztatott találmányokra, védjegyoltalom alatt álló logókra és digitális fényképekre vonatkoznak, de még mindig birtokháborítási vitákról van szó. Inkább immateriális és ingó vagyonról van szó, mint tárgyi és ingatlan vagyonról, mint például a földterület. De ez is csak tulajdon. Azt kell megtudnunk, hogy az alperes beleegyezés nélkül lépett-e magántulajdonba, és hogy ezt szándékosan tette-e. Ezek olyan régi kérdések, mint a szokásjog, és a szokásjog ezekre a kérdésekre már régóta ésszerű válaszokat ad.

Az immateriális javakat egy a szokásjogban és a polgári jogban is egyaránt régóta használatos klasszikus jogi fogalom segítségével azonosíthatjuk, az első közzététel joga. Alapvető jog, hogy valaki titokban tartsa újításait és megnyilvánulásait, és eldönthesse, hogy azokat nyilvánosságra hozza-e, és ha igen, mikor. A szokásjogban ez az üzleti titok és a common law szerinti szerzői jog alapja. A polgári jogban ez volt a kézműves- és kereskedőcéhek jogi biztosítéka. A törvény indokolhatóan csak azáltal ösztönözheti a feltalálókat és alkotókat arra, hogy alkotásaikat mindenki javára a nyilvánosság elé tárják, hogy törvényes szellemi tulajdonjogokat biztosít számukra. 

A szellemi tulajdonjogok tehát nem teljesen hagyományosak és függenek a pozitív jogtól. Ésszerűek, mivel és amennyiben az alkotóknak olyan igazságos ellenszolgáltatást kínálnak, amelyben az alkotók lemondanak a titoktartáshoz fűződő természetes és szokásos jogaikról a kizárólagos felhasználás piacképes jogaiért cserébe.

A múlt jogi bölcsessége közvetlenül érinti a mai problémáinkat, mert bár mi, emberek megváltoztattuk a világot az itt töltött időnk alatt, a természetünk mit sem változott az évezredekkel ezelőttihez képest. Azért találtuk fel a kereket, hogy megoldjunk egy ma is fennálló gyakorlati problémát: hogyan jussunk el egyik helyről a másikra? Még mindig testtel rendelkező lények vagyunk, és a kerék technológiája továbbra is hasznos marad, hogy fizikai testünket oda juttassuk el, ahová menni szeretnénk. Nem kell újra feltalálnunk a kereket minden egyes alkalommal, amikor valahová el kell jutnunk.

Hasonlóképpen, nem kell minden generációval újra feltalálni a törvényeket. A szokásjog nem olyasmi, ami volt. A szokásjog egy élő joggyakorlat, ami van. Az általam követett jogi hagyomány jogai és szemlélete az információs korban is hasznosak, sőt létfontosságúak maradnak.

Mi a helyzet az önök jogi hagyományával? Milyen jogi erőforrások állnak rendelkezésre a mai kor gyakorlati problémáinak kezelésére? És ki fogja ezeket a jogi fogalmakat kutatni és magyarázni olyan kifejezésekkel, amelyek minden ember józan eszére hatnak? Ki lesz Magyarország Edward Coke-ja vagy Abraham Lincolnja?

Ez az írás a Mathias Corvinus Collegiumban 2022. december 1-jén tartott előadás alapján készült.