A modern mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatása a gépesítés, öntözés, műtrágyázás, kémiai védekezés következtében megnövekedett. Emiatt számos tanulmány értékelte a különböző étrendek környezeti hatásait, és ezek többsége a vegán és vegetáriánus étrendekhez kapcsolta a kibocsátott üvegházhatású gázok, föld-, és vízhasználat legnagyobb csökkenését. Továbbá, a szakirodalom szerint a növények irányába eltoluló étrend –anélkül is, hogy szigorú vegánná válnánk– jelentős egészségügyi előnyökkel is jár (Marlow és mtsai., 2009; Willett és mtsai., 2019). Ezen érvek ellenére, a hús és más állati eredetű élelmiszereket mellőző emberek mégis gyakran ellenszenvbe ütköznek. Miért történik mindez? A velük szemben előforduló kedvezőtlen megítélések megértéséhez azzal is közelebb juthatunk, ha pontosabban megvizsgáljuk a fogalmakat.
Mi is a veganizmus és vegetarianizmus, és hogyan ítéljük meg őket?
A vegánság mibenlétét gyakran arra korlátozódva fogalmazzuk meg, hogy a vegánok mit fogyasztanak, mi kerül a tányérjukra. Azonban a veganizmus sokkal inkább egy politikai filozófia, mely az állatok árucikként való kezelésének elutasítására, valamint a kizsákmányolásuk és faji megkülönböztetésük ellen végzett aktivitásra alapul. Ezzel egy olyan életmódot kínál, melynek törekvése, hogy amennyire csak kivitelezhető, kizárja a kegyetlenséget élelmiszer, ruházat, szórakozás, vagy bármilyen más cél érdekében (North és mtsai., 2021; Vestergren & Uysal, 2022)
Ebből a megfogalmazásból is látszik, hogy egy rugalmasabb konstruktummal van dolgunk. A vegánok és vegetáriuánusok viselkedése is ennek megfelelően heterogén. Ez leginkább egy kontinuumnként fogható fel, melyben eltérés mutatkozik az állati eredetű élelmiszerek elkerülésének mértékében. A spektrum kezdőpontján találhatók azok a magukat vegetariánusnak vallók, akik időnként fogyasztanak húst, a másik végén pedig a vegánok, akik kerülnek mindenféle állati terméket. Utóbbiak általában erősebb meggyőződésről tanúskodnak a húsfogyasztás, az állatjólét és a környezet témájában (North és mtsai., 2021; Rosenfeld, 2018; Ruby, 2012).
Motivációk tekintetében is, az embereknek különböző és változatos indítékai lehetnek a vegetariánussá és vegánná válásra, mint például az egészségük szem előtt tartása, a környezetvédelem, illetve az animális és társadalmi igazságosság védelme (Vestergren & Uysal, 2022). Láthatjuk, hogy kizárólag az étrendre összpontosító meghatározás nem ragadja meg a lényeget és sok aspektus felett elcsúszik.
A vegetariánus és vegán lét, mint társas identitás is értelmezhetők. Ezen elmélet szerint a csoporttagságunk, és a társadalmi kategóriák, amelyekhez tartozónak érezzük magunkat, jelentősen hozzájárulnak ön-, és világképünk formálódásához, észleléséhez. Tehát felismerjük azokat a viselkedési módokat, tulajdonságokat, értékeket, amelyek segítenek meghatározni és megkülönböztetni a csoportunkat. Amikor a csoport tagjaként tekintünk magunkra, akkor önmagunkat kevésbé egyénként, mintsem inkább a csoport tagjaként látjuk. Ez a nézőpont olyan viselkedést ösztönöz, amely a csoport normáinak megfelel és annak közös érdekeit szolgálja. A veganizmus kontextusában ez magába foglalja a veganizmus előnyeinek és értékeinek ismertetését és mások bátorítását. Innen nézve a vegán identitás túlmutat az étrend megválasztásán, és inkább egy cselekvéseket és értékeket befolyásoló identitásjellemzőt takar. Emiatt a vegán identitásnak gyakran politikai színezete is van (Judge és mtsai., 2022). Ugyanakkor, ahogy azt már fentebb is kiemeltük, ahogy minden társadalmi csoportra, úgy a vegánokra is igaz, hogy ők nem egyformák és nagy eltérés mutatkozik a viselkedésükben.
Valamennyien talán mégis a veganizmus efféle aktivista mivoltát kapcsolják össze az egyénekkel, hisz kutatások azt találták, hogy hajlamosak vagyunk őket harciasnak, ellenségesnek, önfejűnek, rugalmatlannak és ítélkezőnek látni. Azonban a megítélés sem egységes. Akik az állati jogok miatt váltak vegánná negatívabb megítélésben részesülnek, mint azok, akiket környezetvédelem motivál. Azok, akik egészségügyi okokra hivatkoznak, részesülnek a legkevésbé rossz megítélésben (MacInnis & Hodson, 2017; Souza és mtsai., 2020). Paradoxonnak hat, hogy ezen motivációk hátterében egységesen a kisebb mértékű károkozás áll, a vegetariánusok és vegánok mégis az előítéletek célpontjává válnak. Miért lehet ez?
Bár objektíven kevésbé károsítják a környezetet és saját egészségüket, életmódjukkal mégis megkérdőjelezik az uralkodó társadalmi értékeket és hagyományokat, illetve aláássák azok sérthetetlenségét, veszélyeztetik a status quo-t; így válva a negatív előítéletek célpontjává (MacInnis & Hodson, 2017).
Kisebbségben az erő?
Bár a magukat vegánnak vallók továbbra is kisebbséget képviselnek a nyugati társadalmakban (az USA-ban kb. 6%-ra tehető az arányuk), a növényi alapú élelmiszerek mégis egyre népszerűbbek. Ugyan egy fecske nem csinál nyarat, a vegánok kollektíven mégis a társadalmi változások lehetséges forrásai lehetnek, azzal, hogy példát mutatnak másoknak, aktívan népszerűsítik a vegánság okait, előnyeit, vagy épp petíciót írnak és tiltakoznak. A szociálpszichológiában ezt nevezzük kisebbségi hatásnak; ezen elmélet szerint az elkötelezett egyének kisebbségi csoportja, amennyiben következetesen közvetít egy üzenetet, idővel szélesebb körű társadalmi változást idézhet elő (Judge és mtsai., 2022).
Összességében azt láthatjuk, hogy a vegánok viselkedésében és motivációjában, valamint a róluk kialakult közvéleményben és megítélésben eltérés mutatkozik. Egy felmérés azt találta, hogy azok a nem vegánok, akik nem is fontolgatják az étrendük megváltoztatását, úgy vélik, hogy a veganizmus egészségtelen, káros lehet a környezetre, és az ember jelleméből adódóan természetellenes. Ezzel szemben azok, akik nem vegánok, de mégis környezetvédőnek vallják magukat és az állatok szeretetéről számolnak be, belső feszültséget, kognitív disszonanciát (a pszichológiai diszkomfort egy speciális formája) élhetnek át (Souza és mtsai., 2020). Miért fogyasztanak mégis húst? Hogy tudjuk összeegyeztetni a nézeteinket a cselekedeteinkkel? Erről egy következő cikkben írunk részletesebben.
