Az innovációk mennyisége és minősége meghatározza egy ország technológiai fejlődési ütemét és fejlettségét, ez pedig, napjaink immateriális újítások által vezérelt világában elengedhetetlen a gazdaság eredményes működéséhez. Először gondoljuk át, mit is értünk innováció alatt. A Massachusetts Institute of Technology az innovációt úgy definiálja, mint egy ötlet, vagy gondolat, amely a kezdeti pillanattól eljut a hatás kifejtéséig. Ebben az értelemben az innováció tartalmilag több elemből áll. Egyrészt magában foglalja az invenciót, azaz újító ötleteket, kezdve az új technológiai fejlesztésektől az üzleti folyamatok javításáig. Ugyancsak fontos elemei a kommunikáció, és a termékek vagy szolgáltatások kereskedelembe hozatalát célzó változtatások.

Egy egészségügyi eszközöket gyártó vállalat például a következő innovációkkal élhet: 1) kifejleszthet egy teljesen új egészségügyi eszközt, 2) beszüntetheti korábbi beszállítói kapcsolatait, hogy az alkatrészeket saját maga állítsa elő egy korszerű 3D nyomtatásos technológiával, amely jelentős költségcsökkentést is eredményez számára, 3) megújíthatja az értékesítési célcsoporttal folytatott kommunikációját, ami szélesebb körű ismertséghez, ezzel együtt magasabb értékesítéshez vezet, 4) végül, a vállalat dönthet úgy, hogy belép egy új piacra, és külföldön is elkezdi értékesíteni termékeit. 

November 21.-én sor került a Semmelweis Egyetem és a Richter Gedeon Nyrt. által közösen szervezett Innovációs Nap lebonyolítására. A rendezvény az „Ipari és egyetemi kapcsolódások” címet viselte, amely jól rámutat az előadások témájára is. Az egyik legfontosabb megjegyzendő gondolat az innovációs ökoszisztéma kialakítására irányul. Bódis László innovációért felelős helyettes államtitkár elmondása szerint a jelenlegi stratégiai tervek az innováció egyetemek köré szervezését kívánják erősíteni. A sporadikusan elszórt egyedi innovációk helyett az egyetemi kutatási tevékenységet konzorciumokba szervezve, vagy Nemzeti Laboratóriumokban tervezik szervezni, melyből jelenleg 18 létezik az országban.

A jelenlegi célkitűzések alapján az innováció által érintett stratégiai feladatok négy fő területre irányulnak: gazdaság és társadalom, egészséges élet, zöld átállás, illetve biztonság és védelem. Ezek a fókuszterületek alapvetően arra mutatnak rá, hogy az innovációt a társadalom szolgálatába kell állítani.

Milyen víziót érdemes követnünk ahhoz, hogy az innováció valóban a társadalmat szolgálja? A 2030-ra kitűzött stratégiai célokban ez megfogalmazásra kerül. Első célként kívánatos az, hogy Magyarországon az évtized végén a kutatók száma 6.000 és 9.000 között legyen. Fontos megjegyezni, hogy ez alatt nem kizárólag az egyetemi kutatásokban, akadémiai életben aktív személyek értendők, hanem a magánszektorban, vállalatoknál megvalósuló kutatás-fejlesztéssel foglalkozó munkavállalók is ebbe a csoportba sorolhatók. A második cél az, hogy az egyetemi és a magánszektor kutatásai összefonódjanak, és innovációs ökoszisztémát alakítsanak ki. Ennek értelmében az elérendő cél számszerűsítve az, hogy az egyetemek és vállalatok közötti együttműködések 2030 végéig a jelenlegi szám háromszorosára növekedjenek. Végül önmagában a vállalati szféra is fókuszba kerül, mégpedig egy kettős cél által. Egyrészt, a stratégia azt kívánja elérni, hogy minden harmadik magyar vállalat végezzen valamilyen innovációt, valamint létrejöjjön 8-10 unikornis, azaz olyan startup, melynek piaci értéke eléri az 1 millió amerikai dollárt, mint például a talán legismertebb magyar üzleti unikornis, a Prezi. 

A stratégiai célkitűzések igazán inspirálóan hatnak, mindezek megvalósulásához viszont számos tényező együttes pozitív hatására van szükség. Például olyan támogató intézmények létrehozására és fenntartására, amelyek előmozdítják az aktív kutatási tevékenységet. Jonathan Haskel Restarting the Future c. könyvében részletesen tárgyalja az ilyen intézmények szerepét és hatásmechanizmusát. 

Az intézmények elsődleges szerepe az immateriális javakat és innovációkat övező bizonytalanságok feloldása. A tulajdonjogok védelme például garantálja egy innovatív ötlet sérthetetlenségét, amely a feltaláló számára elismerést, hírnevet szerez. Ezáltal megnövekedik az ökoszisztéma szereplőinek egymásba vetett bizalma, tovább erősítve az együttműködést és kölcsönösséget. Elegendő elköteleződéssel ez közös döntéshozatali mechanizmusokhoz vezet, amelyben a szabályozók, a vállalatok, a kutató központok és a végfelhasználók közösen alakítják az innovációs folyamatokat. Az utolsó, talán legfontosabb szerep pedig a szerződésvégrehajtás, azaz egy olyan eljárás, amely a szereplőket az együttműködések, az innovációs tervek kivitelezésére ösztönzik.

Amennyiben ezeket az intézményeket képesek vagyunk kialakítani és fenntartani, akkor a kitűzött innovációs stratégiai célok sikeresen megvalósulhatnak.