Gazdasági téren Európa és Kína között két vonatkozásban alakult ki súrlódási pont: (i) a piacra jutás kölcsönössége, illetve (ii) az úgynevezett "tisztességes verseny" tekintetében. A kínai vállalatok is problémákkal szembesültek európai befektetéseik során. Az európai országok protekcionista intézkedéseket hoztak, például nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, illetve arra, hogy a kínai vállalatok állami támogatásban részesülnek, korlátozták Európában a kínai fúziókat és felvásárlásokat. Másodszor, Európa "intézményi ellenfélként" tekint Kínára, hangsúlyozva a Kína és Európa közötti különbségeket az értékek és a kormányzási modellek tekintetében. Harmadszor, a 2020-as koronavírus-járvány kitörése óta a Kína és Európa közötti párbeszéd és kommunikáció jelentősen csökkent, miközben nőttek a köztük lévő értelmezési különbségek. Negyedszer: az ukrán válság kirobbanása után néhány európai ország a korábbinál határozottabban lép fel Kínával szemben. Az európai-amerikai transzatlanti szövetség megerősödése az ukrajnai válsággal összefüggésben hatással volt a Kína-EU kapcsolatokra is.

A Kínával kapcsolatos politikai döntések tekintetében az EU igyekszik egyensúlyt kialakítani a saját érdekérvényesítése és a transzatlanti partnerség között. Európának és az Egyesült Államoknak nem mindenben azonosak az érdekei. A hidegháború befejezése után lazulni látszott az Európa és az Egyesült Államok közötti szövetség. Az Obama által szorgalmazott  „Return to Asia” (Visszatérés Ázsiába) és „Asia-Pacific Rebalance” (Kiegyensúlyozott kapcsolatok helyreállítása az ázsiai-csendes-óceáni térséggel) elnevezésű stratégia jelentette az első különbséget Európa és az Egyesült Államok globális stratégiáinak fókuszát illetően: az Egyesült Államok stratégiai fókusza az ázsiai-csendes-óceáni térség felé kezdett eltolódni, míg Európáé a kontinensen maradt. Trump „America First”(Amerika az első) stratégiájával Európa és az Egyesült Államok diplomáciai elképzelései és politikája nagymértékben eltértek egymástól. Az európai országok kezdték felismerni, hogy nem támaszkodhatnak teljes mértékben az Egyesült Államokra, és saját kezükbe kell venniük sorsukat. Franciaország és más országok az európai "stratégiai autonómia" célját tűzték ki maguk elé. Biden hatalomra kerülése után az USA külpolitikája jelentősen megváltozott, a hagyományos európai szövetségesekkel való kapcsolatok erősítése nagyobb hangsúlyt kapott. A Biden-kormányzat számára fontos szempont volt Európa egyesítése Kína növekvő befolyásával szemben. Az ukrajnai válság kirobbanása után Európa megértette, hogy biztonsági és védelmi kérdésekben a NATO és az Egyesült Államok megkerülhetetlen Európa számára. A nemzetközi színtéren tovább erősödött az európai és az amerikai együttműködés.

Az európai országok nem hajlandóak Kína és az Egyesült Államok között választani. A Kína és az Egyesült Államok közötti fokozódó versenyben Európa nem akar nyíltan az Egyesült Államok oldalára állni. Európának az Egyesült Államok a hagyományos katonai szövetségese, Kína pedig a világ második legnagyobb gazdasága, Európa fontos gazdasági partnere és piaca, így az európai országok nehezen tudnak választani Kína és az Egyesült Államok között.

Európa újraértelmezi nemzetközi szerepét. Az EU nem kíván kizárólag kereskedelmi és gazdasági szereplőként fellépni, egyre inkább geopolitikai tényezővé kíván válni.

Bár az ukrajnai válság bizonyos mértékig aktivizálta a NATO-t, az európai és az amerikai érdekek nem azonosak, és Európának ragaszkodnia kell a Kínával szembeni önálló politikájához. Egyrészt, legyen szó a járvány utáni gazdasági fellendülésről, a klímaválságra adott közös válaszról, a zöld- illetve a digitális átalakulásról, a kínai-európai együttműködés messze felülmúlja a versenyt és a nézeteltéréseket. Másrészt, mint a béke két meghatározó ereje, két nagy piac és két nagy civilizáció, Kína és Európa nagy felelősséggel tartozik a világ alakításáért és irányításáért.

Kína számára az EU a világ leginkább regionálisan integrált országcsoportja. Az Unióra, mint szuverén államok szupranacionális jellegű közösségére tekint. Az országok és régiók érdekei, a politikai pártok irányvonala azonban eltérőek. Az intézményen kívüli érdekcsoportok uniós döntések befolyásolására irányuló céljai pedig még inkább eltérőek. Ezért az EU végső döntései gyakran az országok, régiók, politikai erők és érdekcsoportok között létrejövő   kompromisszum eredménye. Egyrészről az uniós intézmények, különösen az Európai Parlament, egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az EU Kínával kapcsolatos politikájára. Az Európai Parlament az EU értékalapú Kína-politikájának egyik fő mozgatórugója. Ugyanakkor a tagállamok álláspontja is befolyásolja az EU Kínával kapcsolatos stratégiájának irányát. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Külügyi Szolgálatnak folyamatosan egyeztetnie kell a tagállamokkal annak érdekében, hogy a Kínával szembeni politika nagyrészt koherens maradjon. Magyarország például többször is leszavazta az EU azon próbálkozását, hogy közös nyilatkozat szülessen a Hszincsianggal kapcsolatos kérdésekben. Ez mindenképpen elősegíti, hogy elkerülhető legyen az EU-Kínai kapcsolatok romlása.

2022. november 21-én Wang Yi kínai államtanácsos és külügyminiszter telefonon egyeztetett Antonio Tajani olasz miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel. Wang Yi rámutatott, hogy Kína mindig is átfogó stratégiai partnerként tekintett az EU-ra, támogatja az EU stratégiai autonómiáját, és reméli, hogy Európa stabil és virágzó lesz. Kína Európával kapcsolatos politikája továbbra is kiszámítható, és a nemzetközi helyzet változásai nem fogják befolyásolni. Kína és Európa kapcsolatai nem érintenek harmadik felet, és nem is függenek harmadik féltől.

A mai összetett világhelyzetben egy olyan kis közép-kelet-európai ország számára, mint Magyarország nagyon kockázatos, hogy egyik vagy másik oldal mellé álljon. A jelenlegi kormány nem tesz mást, mint hogy a nagyhatalmak között "manőverezik", miközben védi saját nemzeti érdekeit. Ahogy a híres magyar költő, Ady Endre fogalmazott: Magyarország "kompország", amely egy képzeletbeli folyón ingázik Kelet és Nyugat között. Amióta Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, Magyarország és Kína kapcsolatai szorosabbá váltak, és a két ország kereskedelmi kapcsolatai gyorsan fejlődtek.

Ma Magyarország nem csak egy Kelet és Nyugat között ingázó hajó, Magyarország híd szerepet tölt be a kelet-nyugati együttműködés, Kína és Európa kapcsolataiban. "Magyarország az első európai ország, amely együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá Kínával az "Övezet és Út" kezdeményezéssel kapcsolatban"

Az Orbán-kormány Kínával szembeni gazdaság- és kereskedelempolitikája továbbra is pragmatikus és együttműködő, és gazdasági szinten a Kínával való együttműködés az Orbán-kormány keleti nyitás stratégiájának szerves részét képezi. A Kína és Magyarország közötti kétoldalú kereskedelem és befektetések új lehetőségeket nyitottak meg: a kínai akkumulátorgyártó vállalat, a Contemporary Amperex Technology hivatalosan bejelentette, hogy akkumulátorgyárat épít a kelet-magyarországi Debrecenben. A beruházás összege 7,34 milliárd EUR. ami az eddigi legnagyobb magyarországi projektberuházás. Várhatóan határidőre befejeződik a magyar-szerb vasútvonal magyarországi szakaszának építése is. Magyarország Kínával való együttműködésének demonstratív hatása is van. Kína számára az "Övezet és Út" kezdeményezés keretében Magyarország az európai piacra vezető kapu szerepét tölt be. Hozzájárul az "Övezet és út" kezdeményezés folyamatos előmozdításához az európai régióban, valamint a Kína és Európa közötti kölcsönösen előnyös fejlődéshez.