Ennek magyarázatára több elmélet is létezik. Az egyik ilyen szerint, őseink jólléte és túlélése nagyban függött a természettel való kapcsolatuktól (mint például élelem és víz keresése, tájékozódás, időjárási viszonyoknak való kitettség). Mivel csak a közelmúltban kezdtünk el városi környezetben élni, így a természettel való kapcsolat iránti igényünk veleszületett része maradt a lényünknek. Ezt látszik igazolni a természeti jelenségek preferálására mutatkozó tendenciánk (Capaldi és mtsai., 2015). Egy kórházban fekvő betegek körében elvégzett vizsgálat azt találta, a természetet ábrázoló művészeti képeket a betegek pozitívabban értékelték, ezzel szemben az absztrakt alkotások nagyobb szorongást váltottak ki a pácienseknél (Ulrich, 2002). Ez arra utal, hogy a természet látványa önmagában fontos. Tisztázatlan, hogy a természet látványának mely elemei bírnak hasonló előnyös hatással. Lehet, hogy az egyes elemeknek csak egy összefüggő ábraként való kombinációja nyújt előnyöket, de az is lehet, hogy az egyes elemek, mint a természet színei önmagukban is elegendőek és fontosak lehetnek. A természetben domináló kék és zöld színek alacsony izgalmat okozó és szorongást oldó hatásúak, míg a városokban jelen lévő szürke inkább az agresszió érzését váltja ki. További vizuális elemek, melyek a természetet gyógyító hatásúvá tehetik, az egyenes vonalak hiánya, a növényzet formája, illetve a táj vizuális változatossága (Franco és mtsai., 2017).
Az ember azonban nem csak a látására korlátozódik, így a természet esetében is igaz, hogy az a kedvező hatásainak kifejtésére feltehetőleg más érzékszervi pályákat is használ. A hallás esetében igaznak látszik, hogy a szél, víz, állatok és hasonló természeti hangokat előnyben részesítjük az olyan antropogén hangokkal szemben, mint a közlekedés zaja. Ezzel szemben a városok zajszennyezettsége egyre több ember életét nehezíti meg. A krónikus zajnak mind fizikai, mind pszichológiai hatásai vannak: stresszesebbé és bosszúsabbá tesz, csökkenti a teljesítményünk, hozzájárul a szív- és érrendszeri problémák kialakulásához, az alvászavarhoz. Továbbá a természet hangjait a legösszetettebb és leginformatívabb hangtípusként tartják számon és valószínűleg az ilyen jelzésekre is eredendően érzékenyebbek vagyunk (Franco és mtsai., 2017).
Utóbbi összhangban van a figyelem helyreállításának elméletével, mely szintén a természet kedvező hatásainak mechanizmusát hivatott magyarázni. Ezen elmélet különbséget tesz az irányított és önkéntelen figyelem között. Előbbi erőfeszítés révén hosszan tartó összpontosítással jár, azonban ez egy korlátozott erőforrás, amely hosszas használat után kifárad, és kimerülve különféle negatív érzelmi állapotokhoz és a kognitív tevékenység csökkenéséhez vezethet. Az elmélet szerint a természetes ingerek önmagukban annyira lenyűgözőek és információdúsak, hogy önkéntelen figyelmet váltanak ki, amely nem igényel kognitív erőfeszítést. Ezáltal a természettel való érintkezés - különösen az abban való elmerülés, mely a mentálisan megterhelő feladatoktól való távolmaradás érzetét kelti - útján a figyelem erőlködéssel járó, irányított formájának kapacitása helyreáll. Ennek megfelelően számos tanulmány számol be a koncentráció, a figyelem, érzelmi működés javulásáról a természettel való érintkezés után (Capaldi és mtsai., 2015; Frumkin és mtsai., 2017; Stevenson és mtsai., 2018) .
Ez a mechanizmus egyedül, vagy egy másik, stressz csökkentésére irányuló mechanizmussal egyidejűleg is működhet és fejtheti ki kognitív és affektív előnyökkel járó hatását. A stresszcsökkentő elmélet azt feltételezi, hogy a természetben töltött idő olyan fiziológiai válaszokat vált ki, mint a csökkent pulzusszám és vérnyomás, alacsonyabb kortizolszint, a paraszimpatikus idegrendszer fokozott, és a szimpatikus idegrendszer gyengébb aktivitása, melyek csökkenti a stressz szintjét.
A képet tovább árnyalja az elérhető és használt zöld területek egyéb hozadéka, mint a nagyobb fizikai aktivitás, illetve a parkok, kertek által nyújtott szomszédsági és közösségi kapcsolatok, melyek csökkentik a társas elszigetelődést. A fentebb tárgyalt mechanizmusok és előnyök nem csak a gondterhelt felnőttekre érvényesek; a kutatók egyre inkább felismerik a gyermekek mentális egészségét befolyásoló olyan külső hatásokat, mint az otthoni, iskolai és lakókörnyezeti jellemzők fontosságát. A gyermekek körében egyik leggyakrabban előforduló viselkedési zavar az ADHD, akiknél a fellépő tünetek, mint a hiányos figyelem és impulzuskontroll hiányossága, jelentős nehézséget okoznak az élet több területén. Az ADHD-val élő gyerekek gyakran rosszabbul teljesítenek az iskolában, a kortársak gyakrabban elutasítják őket, a családdal több konfliktust élnek meg. A körükben végzett vizsgálatok szintén arra az eredményre jutottak, hogy a zöld környezetben töltött játékidő mérsékeltebb tünetekkel áll kapcsolatban (Engemann és mtsai., 2019; Mygind és mtsai., 2019; Tillmann és mtsai., 2018).
Továbbá a gyermekkorban megtapasztalt természet közeliségnek hosszútávú hatásai is létezni látszanak: a szakirodalom arra mutat rá, hogy a gyermekkorban megtapasztalt nagyobb kapcsolat a természettel csökkenti a serdülő- és felnőttkori pszichiátriai zavarok bármelyikének a kialakulását.
A természetben töltött idő és az azzal való kapcsolat kialakítása tehát látszólag minden életkorban és számos területen az előnyünkre válik. Mindehhez White és mtsai. (2019) eredményei alapján már csupán összesen heti két, természetben eltöltött óra is elegendő. A környezet látszólag egy viszonylag könnyen elérhető, mégsem kellően kihasznált erőforrásunk.
