Míg az elmúlt években Irán kapcsán elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal, de tágabb értelemben a nemzetközi közösséggel folytatott küzdelméről, valamint a nukleáris megállapodásról hallott a nagyérdemű, az ország újabban az elhúzódó tüntetéshullámok miatt került a nemzetközi médiafigyelem középpontjába. A közel négy hónapja tartó zavargások kiváltó oka egy fiatal kurd származású nő, Mahsza Amini meggyilkolása volt. Az Iran Human Rights adatai szerint eddig legalább 460 ember vesztette életét az egyre erőszakosabb rendbontások során, többeket kivégeztek és legalább 50 embert ítéltek halálra. Iránban legutóbb 2019-ben volt hasonló intenzitású társadalmi ellenállás, az ország ugyanakkor hosszú ideje nem látott válságon megy keresztül. Többek között az egyre mélyülő társadalmi törésvonalak, a népességnövekedés, a gyorsuló urbanizáció és az emberi jogok helyzete is súlyos terhet ró a lakosságra. Az iráni iszlám forradalom (1979) óta a rezsim a fegyveres szervezetek segítségével kívánja erősíteni stratégiai pozícióját és politikai helyzetét, amelynek újfent egyik példája a jelenleg is tartó zavargássorozat. 

A napjainkban ismert Irán az 1979-es iszlám forradalmat követően alakult ki, a Khomeini ajatollah által kidolgozott velájat-e faqíh rendszer szerint. A rendszer és a kormányzás alapja az iszlám ideológia, amely képes hatalma fenntartására és saját külpolitikai érdekei érvényesítésére – többek között ez a cél jelent meg az ország szíriai polgárháborúban való részvételében is. 

Az ország fegyveres szervezeteit kettős struktúra jellemzi, amely történelmi hagyományokra vezethető vissza. A fegyveres apparátus kettősségét adja, hogy a klasszikus rendőrség és reguláris hadsereg mellett fontos szerepe van a rendfenntartásban az ideologikus alapon szervezett fegyveres és félkatonai erőknek. Az ország reguláris fegyveres ereje, az Artes, amelynek fő feladata az ország függetlenségének biztosítása, a belbiztonság megteremtésében azonban nincs szerepe. Az Artes professzionális haderő, amely négy haderőnemből épül fel és a hadviselés klasszikus értelmezésén alapszik. Nagy létszáma és a sorkötelezettség ellenére az Artes jelentősége a fegyveres apparátusban megkérdőjelezhető, a haderő technikailag elavult, a főparancsnokát a Legfőbb Vezető nevezi ki és az ország védelmének biztosításában a Forradalmi Gárdával kell együttműködnie. Az Artes szerepe szinte valamennyi funkcionális feladatában csak másodlagos. 

A Forradalmi Gárda (Szepáh) a Khomeinit támogató fegyveres milíciák összevonásával jött létre az iszlám forradalom kibontakozását követően. Legfőbb feladata a forradalom vívmányainak védelmezése és terjesztése, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Részt vesz a társadalmi lázadások elfojtásában, az ország szuverenitásának és területi integritásának védelmében, az ellenzéki erők félreállításában, valamint a rezsim támogatottságának növelésében. Utóbbihoz többek között képzésekkel járul hozzá, de nem elhanyagolhatóak az utcai plakátok és kiadványok sem. Öt egyége van, ezek közül a Baszídzs Milícia és a Qudsz Erők rendfenntartói szerepét fontos megemlíteni. 

A Baszídsz Milíciát Khomeini ajatollah utasítására hozták létre, hogy biztosítsák a rezsim legitimitását és olyan belbiztonsági feladatokat lássanak el, mint például az ellenzéki erők félreállítása. A Baszídzs jelentősége abban áll, hogy széleskörű tagsága és tevékenységi köre lehetővé teszi, hogy a társadalom valamennyi szintjén jelen legyen. Ideológiai alapon szerveződött, többmilliós mobilizálható erőként működik az iráni társadalomban. Tagjai leginkább a vidéki, vallásos, jellemzően tanulatlan lakosságból kerülnek ki. A Baszídzs a hétköznapi élet minden színterén jelen van, plakátok mutatják a tagok hősies munkáját a forgalmas közlekedési csomópontoknál, a mecsetek közelében és a piacoknál is. 

A Qudsz Erők az iráni külpolitikában játszik meghatározó szerepet. A (fegyveres) konfliktusokban való részvételen keresztül segíti a hosszú távú partneri kapcsolatok kialakítását (pl. Szíria), regionális parancsnokságai az ország érdekköreit fedik le. A Qudsz Erők tanácsadó és közvetítő szerepet vállal az egyes konfliktusokban és részt vesz a hírszerzési feladatok biztosításában. 

Mahsza Amini meggyilkolása óta nagy médiafigyelem irányul az úgynevezett „erkölcsrendőrségre”, hivatalos nevén a Gast-e Ersádra, amely a rendfenntartás elsődleges szereplője az iszlám köztársaságban. A Szepáh és a Baszídzs munkáját támogatja, azonban a legfőbb szerepe a városi zavargások felszámolásában, valamint az erkölcsi szabályok betartatásában van. Mahmúd Ahmadinezsád elnök javaslatára alapították, a létszámot azonban Ebrahím Raíszi elnök bővítette. 

Mahsza Aminit azért tartóztatták le 2022 szeptemberében, mert nem megfelelően viselte fejkendőjét. A fiatal nő letartóztatását követően három nappal, nem tisztázott körülmények között meghalt. Míg a rezsim nem ismert egészségügyi problémákkal magyarázta a nő halálát, addig a szemtanúk beszámolója szerint valószínűsíthető, hogy rendőri túlkapás és erőszak okozta Amini halálát. A hidzsáb viselését 1983-ban tették kötelezővé valamennyi nő számára Iránban, az erkölcsrendőrség azonban csak 2006-ban kezdte meg utcai járőrözését. Habár az iráni törvények a férfiak szerény, az iszlám illemszabályoknak megfelelő öltözködését is megkövetelik, az erkölcsrendőrség a gyakorlatban elsősorban a nőket figyeli és bünteti. 

A hónapok óta tartó tüntetések eddigi tanulságaként elmondható, hogy az iráni politikai rendszer súlyos válságban van – ennek mértékét azonban csak hónapok, évek múlva tudjuk igazán megbecsülni. Az iszlám forradalom óta a biztonsági szervezetek adják a rezsim legitimitását, belföldön és külföldön egyaránt. A forradalom vívmányainak, valamint a vallástudat megőrzésében a fegyveres csoportok és biztonsági erők játszanak meghatározó szerepet. Habár az elmúlt időszakban megkérdőjeleződött a velájat-e faqíh túlélése, a forradalom óta eltelt évtizedek azt mutatják, a rendszer kész az alkalmazkodásra.