Azt szeretném megvizsgálni, hogy hogyan is állnak ezek a korhatárok és vajon milyen eseteket tart a jogalkotó fontosnak a sértett magasabb korhatára ellenére is büntetni, alapvetően a történelmi múlt és a nemzetközi kitekintés mellett a szexuális erőszak valamint a szexuális visszaélés első és negyedik bekezdése szerint minősülő bűncselekményeket szeretném alaposabban megvizsgálni.

Ha megtekintjük a Magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. törvénycikk, vagyis a Csemegi-kódex XIV. fejezetét a szemérem elleni büntettek és vétségekről, alapvetően azt látjuk, hogy ide nyúlik vissza, hogy azt, aki gyermekkel szexuális kapcsolatot létesít, azt büntetni kell. A 236. § szerint „azon férfi, a ki életkorának tizennegyedik évét be nem töltött tisztességes leánynyal nemileg közösül: a megfertőztetés büntettét követi el, és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő”. Alapvetően a tisztességes leánynyal fordulat, valamint, hogy csak férfi lány ellen tudta a megfertőzés bűncselekményét elkövetni a kor társadalmi normáihoz, berendezkedéséhez igazodik, hasonlóan ebben az időszakban, ellentétben a mai hatályos büntetőjoggal például házasságon belül nem lehetett szexuális erőszakot elkövetni. Ezek ellenére az alapvető igény egyezik a jelenlegi szabályozással, már pedig a kiskorú védelme a túl korai szexuális élményektől, egészséges, pszichológiai fejlődésének elősegítése, habár nyilvánvalóan napjainkban erre nagyobb hangsúlyt fektetünk, mint a 19. században tették. Továbbiakban a Csemegi- kódex 235. § alapján erőszakos nemi körösülés minősített esete között tartotta a kor számon azokat az eseteket, amikor „a tettes gyámságára, gondnokságára, tanitására, nevelésére, felügyeletére, gyógykezelésére vagy gondviselésére bizott személyen követtetett el”, itt alapvetően a jogalkotó a kiszolgáltatott helyzetben lévő, akár 18 év alatti sértetteket is védi. 

Történelmi múlt mellett fontos a nemzetközi színteret is jogalkotás tekintetében megvizsgálni, többek között az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló egyezménye kihirdetéséről, valamint ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi XCII. törvényt, azaz a Lanzarote Egyezményt. Az egyezmény preambuluma szerint az egyezményben foglalt elvek és a tagállamok itt vállalt kötelezettségei azért is különösen fontosak, mivel a gyermekek szexuális bántalmazása, kizsákmányolásának minden formában romboló hatással van a gyermekek egészségére és pszichológiai fejlődésére. Ezen Egyezmény azért is jelentős, mivel nagy hangsúlyt fektet a prevencióra is, nem csak a már megtörtént esetek szankciónálásán van a hangsúly, fontos a gyermekek oktatása, felvilágosítása, valamint megfelelő szakemberek képzése. Továbbá fontos dokumentum, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény mely alapján a tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy megvédik a gyermekeket mindennemű kizsákmányolásról és nemi erőszaktól. Európai Uniós szinten pedig elengedhetetlen megemlítenünk a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/ib tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló az európai parlament és a tanács 2011/92/eu irányelvet (továbbiakban: 2011/92/eu irányelv). Az irányelv 3. cikke szabályozza a beleegyezési korhatárt valamint, mint majd későbbiekben kitérünk rá, felsorolja azokat az eseteket, melyeket a beleegyezési korhatár elérése után, akár beleegyezés esetén is büntetni rendel.

Áttérve a hazai hatályos szabályozást tekintve, a 2012. évi C. törvény a Büntetőtörvénykönyvről (továbbiakban: Btk.) XIX. fejezete a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről tartalmazza a kérdéses szakaszokat. Mindenekelőtt a Btk.197. § (2) bekezdése alapján, aki 12 évét be nem töltött személlyel szexuális kapcsolatot létesít, az szexuális erőszakot követ el, alapvetően itt nem is lehet szó beleegyezés kérdésének vizsgálatáról, így aki eléri a büntethetőségi korhatárt, mely jelen esetben 14 év, az minden szexuális cselekmény esetén elköveti a bűncselekményt. Szexuális cselekménynek minősül a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul a Btk szerint. Következő korhatár a 12-14 év, mely esetén az elkövetőnek 18 év feletti személynek kell lennie, a Btk. 198. § (1) bekezdése szerint szexuális visszaélés „aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ezekben az esetekben a jogalkotó, azért 18 év felett határozza meg az elkövető korhatárát, mert a Btk. miniszteri indokolása szerint a fiatalok szexuális érése, pszichoszexuális fejlettsége napjainkban jelentősen eltér, az ezt megelőző Btk. kori állapottól, így az elkövető csak 18 év feletti személy lehet. Ezen esetek alapján látszik, hogy a jogalkotó Magyarországon az általános beleegyezési korhatárt 14 éves kornál határozza meg. A 2011/92/EU irányelv alapján a beleegyezési korhatár: „azon életkor, amely alatt a nemzeti joggal összhangban tilos a gyermekkel folytatott szexuális tevékenység”.

Továbbá van még egy korhatár, amiről talán a legkevesebbet hallunk, hiszen leggyakrabban 12 vagy 14 évet említik, mint korhatár szexuális cselekmények esetében. Ám a szexuális visszaélés (4) bekezdését vizsgálva egy esetben előfordul, hogy 18 év feletti elkövető, ha 14-18 év közötti személlyel létesít szexuális cselekményt, akkor megvalósul bűncselekmény, ha a fennálló kapcsolat hatalmi, befolyási viszonyból származik, ezekben az esetekben nem számít a sértett beleegyezése a cselekményekbe. Fontos kiemelni, hogy a jogalkotó ezzel a fordulattal nemzetközi és uniós követelményeknek tett eleget és minden esetben csak akkor történik bűncselekmény, ha az elkövető ezzel a viszonyával visszaél. Meg kell vizsgálnunk, hogy mit is fed pontosan a hatalmi, befolyási viszony, jelenthet ez akár családi viszonyt, melyek esetében egzisztenciális szinten függ a kiskorú az elkövetőtől, fontos, hogy itt az egyenesági rokon, testvér nem jöhet szóba, hiszen ezek a szexuális kapcsolatok vérfertőzést valósítanak meg, mely nem állhat halmazatban a szexuális visszaéléssel. Továbbá lehet szó edzőről, tanárról, munkaadóról vagy éppen közhatalmi jogosítványok is megalapozhatják a bűncselekmény fennállását, mint az intézeti nevelő vagy pártfogó felügyelő kikorú esetén. Ezekben az esetekben is hiányzik a kényszer, sőt a bűncselekmény azokban az esetekben is megvalósul, ha a sértett kezdeményezi a szexuális kapcsolatot, tehát kvázi az elkövető passzív magatartásával is megvalósulhat a bűncselekmény. Alapvetően a szexuális visszaélésnek, ennek a (4) bekezdésébe tartozó fordulatának elég szűkös a gyakorlata napjainkig, így nehéz meghatározni, hogy a jogalkalmazó hol húzza meg a határt a hatalmi, befolyási viszony esetén, és ezek megvalósulása mellett, mikor számít visszaélésnek az elkövető és a sértett szexuális cselekménye. 

Mindenképpen fontos kiemelnünk, hogy Magyarországon az általános beleegyezési korhatárt 14 évhez köti a jogalkotó, ám a fiatalok szexuális fejlettsége miatt a 12-14 év közötti személy is részt vehet szexuális cselekményben, ha a másik fél szintén kiskorú. 14 év felett pedig a beleegyezés akkor nem vehető figyelembe, ha az elkövető hatalmi, befolyási viszonyával visszaélve alakított ki szexuális kapcsolatot a 14-18 év közötti kiskorúval.