Bosznia-Hercegovina állami tisztviselői a szarajevói markalai piacon történt mészárlás civil áldozataira emlékeztek 2023. február 5-én. A történtek azonban közel három évtized távlatából is megosztják a boszniai társadalmat: míg a muszlim bosnyákok nemzeti tragédiának tartják azt, a helyi szerbek vitatják, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság haderejét terhelné a felelősség a vérfürdőért. Rontó Martin, a Politikatudományi Műhely ösztöndíjas kutatójának beszámolója következik.
A vérengzés huszonnyolcadik évfordulója alkalmából rendezett eseményen az ország himnuszának eléneklésével, közös imával és egyperces néma főhajtással rótta le tiszteletét a helyi elit. A rendezvényen ott volt a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főmegbízottja, Christian Schmindt, aki az esemény kapcsán írt bejegyzésében így nyilatkozott: „Bosznia-Hercegovina 29 év elteltével egy másik hely lett, és egy biztonságosabb jövő felé fordult az „európai családban.” Soha nem szabad azonban megfeledkeznünk azokról, akik meghaltak vagy megsebesültek, miközben alapvető élelmiszereket igyekeztek vásárolni családjuk számára azon a februári napon. Az ő emlékezetük szolgáljon arra, hogy soha többé ne engedjünk efféle szörnyűségeket megtörténni. Minden Bosznia-Hercegovinában élő fiatalnak – származásától függetlenül – feladatának kell tekintenie, hogy ilyen jelenetek soha többé ne fordulhassanak elő” – szólított fel a főmegbízott.
A megemlékezésen az áldozatok hozzátartozói mellett a többszintű kormányzat valahány kiemelt fórumának képviselői is lerótták tiszteletüket, és virágokat helyeztek el a helyszínen. Megjelent továbbá a Szarajevó kantoni Polgárháborús Áldozatok Szövetsége és bosznia-hercegovinai államelnökség küldöttsége is Davor Vuletić tanácsadó és Goran Behmen kabinetfőnök személyében.
Ivana Prvulović, a szarajevói kanton munkaügyi, szociálpolitikai és menekültügyi minisztere a gyásznap alkalmából köszönetet mondott minden részvevőknek, akik eljöttek leróni tiszteletüket az áldozatok emléke előtt. A tárcavezető kiemelte, hogy az évfordulón meg kell emlékezni „Szarajevó fagy- és éhhalált halt polgárairól, akik áram és vezetékes víz nélkül, telefonkapcsolat híján, a világtól teljesen elzárva szenvedtek hosszú hónapokon keresztül.” Prvulović főhajtásra szólított fel a Szarajevó utcáin éveken át a mesterlövészek elől menekülő, gránátok elől sötét pincékben rejtőzködő lakosok előtt. „A bestiák akolba rekesztett, emberi méltóságuktól megfosztott állatokká tették a fővárosiakat, akik a puszta túlélésükért küzdöttek az ostrom négy éve alatt” – emlékeztetett a miniszter, aki név szerint kiemelte azon hősöket, akik a háború alatt szembeszálltak a támadókkal, polgártársaikat bújtatták, orvosi segítséget nyújtottak és élelmet csempésztek a rászorulóknak.
Milorad Dorik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke Twitter-bejegyzésben reagált a megemlékezés kapcsán elhangzottakra: „A hazug Főmegbízott valótlanságokat terjesztett a bűntett megemlékezésén. Markalával kapcsolatban az egyetlen igazság az, hogy ártatlanok lettek gyilkos támadások áldozatai. Az elkövetők kilétére talán egy napon fény derülhet. Markala egy olyan bűncselekmény, amelynek az elkövetésével a szerbeket kétszer is hamisan vádolták meg, és az igaztalan vádakat a NATO ürügyként használta fel a Boszniai Szerb Köztársaság bombázására.” Igazság szerint a Bundestag képviselőjeként Christian Schmidt a teljes német vezetéssel egyetemben támogatta az ország szerb területeinek bombázását, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül hajtottak végre” – írta Dodik.
Bosznia-Hercegovina fővárosa szenvedte el a történelem eddigi leghosszabb ostromát. A Jugoszláv Néphadsereg által támogatott boszniai szerb haderő 1992. április 5-én kezdte meg a hadműveletet, amely 1996. február 29-én ért véget. Ez idő alatt többször is előfordult, hogy a körbezárt város nagyobb köztereit az ellenséges csapatok sortűz alá vették. Az egyik legismertebb ilyen eset a markalai mészérlás volt. A zsúfolt piacteret 1994 február 5-én több gránáttalálat is érte, az alig 10 perces golyózápor 68 civil áldozatot szedett és további 142 ember szenvedett könnyebb vagy súlyosabb sérüléseket. Másfél évvel később, augusztus 28-án újabb csapásra került sor, amelynek 43 áldozata és 83 sérültje volt a polgári lakosság körében. A második támadás megtorlásként érkezett, miután a NATO-csapatok helyi szerb katonai állásokat bombáztak. A civil lakosság elleni retorziók a háború bevett gyakorlatinak számítottak a polgárok megfélemlítése céljából.
Az ostromzár 1425 napja alatt a csaknem 350 ezer lelkes lakosság végig életveszélyben volt az egykori Jugoszláv Néphadsereghez és annak félkatonai alakulataihoz, majd később a Boszniai Szerb Köztársaság haderejéhez tartozó orvlövészek miatt, akik a környező magaslatokon kialakított lövészállásaikból terrorizálták a többségében muszlim szarajevói polgárokat. Az ostrom során 11 541 szarajevói polgár vesztette életét, köztük 1 601 gyermek, és több mint 50 ezer civil szenvedett könnyebb vagy maradandó sérüléseket. Becslések szerint 4 év alatt csaknem 500 ezer rakétát lőttek ki a városra. Naponta átlagosan 329 lövedék hullott az 1984‑es téli olimpia székhelyére, de volt olyan nap (például 1993. július 22-e), amikor 24 óra leforgása alatt összesen 3777 rakéta rombolta a települést.
A Nemzetközi Büntetőtörvényszék azóta életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki Radovan Karadžićra, a Boszniai Szerb Köztársaság első elnökére és Ratko Mladićra, a Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének egykori parancsnokára. A parancsokat végrehajtó tisztek közül Stanislav Galić életfogytiglani, Dragomira Miloševića pedig 29 év letöltendő börtönbüntetést kapott. A vád mindkét esetben civilek ellen elkövetett terrorcselekmény volt.
Benjamina Karić, Szarajevó szociáldemokrata polgármestere a közös bosznia-hercegovinai identitás megerősítését tekinti céljának a bosnyák−szerb−horvát nemzetiségi törésvonal meghaladásának jegyében. A muszlim, ortodox keresztény és zsidó háttérrel rendelkező Karić – magát az „egyéb” kategóriába sorolva – egyik államalkotó etnikummal sem vállal származási közösséget. A polgármesterasszony azonban hamar kiváltotta a szerb nacionalisták haragját, mivel visszautasította a város ostromának évfordulója alkalmából a szerbeket agresszorként feltüntető plakátok középületekről történő eltávolítására tett javaslatot. A közterek muszlim/bosnyák kötődésű elnevezéseinek megváltoztatására irányuló kezdeményezéseket kategorikusan elvető korábbi városvezetés gyakorlatán sem kíván egyelőre változtatni Karić asszony.
Az etnikai feszültség tehát nem csak országos szinten van jelen, hanem a túlnyomórészt muszlim többségű fővárosban is érezteti hatását. A feldolgozatlan, feldolgozhatatlan személyes és a családi tragédiák mindmáig „gyógyíthatatlan sebekként tátonganak” a bosznia-hercegovinai lakosság szívében, a vérengzések köztereken kialakított mementói pedig minden nap „sót hintenek” a varasodni nem akaró lelki sérülésekbe.
