Madridban kellemes meglepetésként érheti az embert, hogy Spanyolországban gyakorlatilag lehetetlen éhen halni: egymást érik sorban a kisebb bárok, kifőzdék, de aki egy helyen akar bevásárolni, annak sincs nehéz dolga, ugyanis számos szupermarketet találni a közlekedési csomópontok mentén: ezek a Mercadonák.
A spanyol tulajdonban lévő bolthálózat így kisebbíti a német-francia tengely tőkeerős multijainak jelentőségét, nem csoda, hogy a két kezünk elég arra, hogy megszámoljuk, hány Aldi vagy Lidl van a spanyol fővárosban.
Az áruházláncot két évvel a Franco-rezsim diktatúrájának bukása, és az ország piacgazdasággá válása után, 1977-ben Valenciában alapította Francisco Roig – egy helyi disznótenyésztő, aki néhány kis üzletben árulta a feldolgozott húst - és felesége. Egyes városi legendák szerint a Mercadona név is a valenciai kifejezésből, a mercat de dona-ból ( asszonyok piaca) származik.
1981-ben átvette tőlük a saját fiúk, Juan – aki egy másik elméletet vall a név eredetével kapcsolatban, szerinte az üzletet egy olasz tésztamárkáról nevezték el – ám ekkor még mindig csak egy kis valenciai áruházlánc volt, nyolc üzlettel.
Az üzletlánc a nyolcvanas évek végén kezdett terjeszkedni: gyarorlatilag régiónként felvásárolták a helyi, hasonló kis üzletláncokat ( Murciában és Katalóniában), emellett az innovációban is az élen jártak: ők vezették Spanyolországban először a kártyás fizetés lehetőségét. 1990-ben már a hogyan továbbról kellett döntenie Juan Roignak és feleségének, akik akkora már a részvények többségét birtokolták. Bár érkeztek kecsegtető vételi ajánlatok, a tulajdonosok inkább egy új üzletpolitikát dolgoztak ki a további növekedés érdekében.
Az 1993-ban bevezetett stratégia neve: Siempre Precios Bajos, azaz mindig alacsony árak, amely minőségcsökkenés nélkül kívánta lejjeb vinni az árakat. Ezt természetesen magas termelékenységgel, ehhez kapcsolódó versenyképes bérezéssel, ( 2014-ben egy átlagos Mercadona dolgozó például évi 24 ezer eurót keresett, ami havi átlagban 2000 eurót, azaz akkori árfolyamon körülbelül 622 000 forintot jelentett) és azzal tudták elérni, hogy ún. integrált beszállítókkal kötöttek szerződéseket, akiknek ingyen rendelkezésére bocsátották egyre gyarapodó üzlethelyiségeiket, cserébe a megszabott áron és az újonnan kialakult, Mercadonához köthető márkanevek alatt kellett árulniuk termékeiket. Mindeközben a reklámok helyett a minőségbiztosításba forgatták vissza a profit egy részét, a vásárlók elégedettségére helyezve a hangsúlyt.
A növekedés döbbenetes volt: 1998-2003 között minden évben 25 százalékkal növelték eladásaikat, miközben a szektor átlaga évi 9 százalékos pluszt ért el. Az alacsony árak és az időközben kialakult közbizalom ( a jó minőség miatt) lehetővé tette, hogy átvészeljék a 2008-as válságot is, sőt az általános fogyasztási visszaesés megnyitotta az utat számukra, hogy növeljék piaci részedesüket.
A fejlődés egyenes ívű és töretlen volt a 2010-es években is: a legfrissebb statisztikák szerint a kereskedelmi szektor forgalmának 25,5 százalékát bonyolítják le, 5,6 millió spanyol háztartás elégíti ki a szükségleteit napi szinten ezekben a boltokban. A koronavírus-járvánnyal terhelt évek sem okoztak drasztikus visszaesést, köszönhetően a pont a világjárvány előtti években modernizált honlapnak, amely lehetővé tette az online vásárlást.
Az online részleg vezetője egyébként az alapító unokája, a jelenlegi tulajdonos lánya, Juana Roig, de a többi vezető pozícióban is családtagok találhatóak, de ez nem zavarja se őket, sem a szélesebb nyilvánosságot. Egyébként Juana Roig is végigjárta a ranglétrát, először kisebb üzletek vezetésével kezdte, miután megkapta a Mercadona Online irányítását.
„Mindenki azt gondolja, hogy a nevem miatt vagyok itt, de nem baj, én is ezt gondolnám” – mondta egy interjúban, hozzátéve hogy a munkabírással lehet kivívni a tiszteletet: a járvány alatt annyira megnövekedett az online rendelések száma, hogy hajnali két órára kellett állítani az ébresztőóráját.
A járványhelyzetben a nagyobb városok közelében raktárakat állítottak fel, ide érkeztek be a rendelési igények, a munkavállalók fele pedig futár pozícióban kellett, hogy dolgozzon. A többiek a raktárakban csomagoltak. A minőség mellett itt a gyorsaságukkal sikerült maguk mellé állítani a spanyol vásárlókat, igaz megkérték az árát a kiszolgálásnak: 7 eurót számoltak fel minden rendelés után.
A további fejlődés nyomán a Mercadona munkavállalóinak száma 2022 júliusában már 96 ezer fő volt.
Azonban úgy tűnik, a globalizáció és a XXI. század kihívásai elérték ezt az üzletláncot is. A 2023-as hírek szerint bevezetik üzleteikben a halal termékeket. Ezek olyan húsok, amelyeket kivéreztetéssel készítenek el, (hasonlóan a kóser ételekhez) hogy nyissanak a muszlimok felé. Az országban sokan szkepszissel fogadták a hírt, mondván hogy a spanyolországi muszlimoknak ( arányuk 3 százalékra rúg a teljes népesség körében) megvannak már a saját jól bevált üzleteik.
Ezzel párhuzamosan a Mercadona korlátozza a készpénzzel való fizetés lehetőségét is, a bankkártya felé próbálva terelni a spanyol embereket, akik közül egy friss felmérés szerint 5-ből 3-an még mindig a hagyományos módszert részesítik előnyben.
Ennek ellenére a bolt népszerűsége töretlen, ennek megtapasztalásához elég csak hétköznap délután bemenni valamelyik üzletükbe: kígyózó sorokat fogunk látni a kasszánál.
Természetesen könnyű lenne a Mercadonát mondjuk a CBA-hoz hasonlítani, de a párhuzam csak részlegesen állja meg a helyét: amellett, hogy a spanyol üzletlánc 15 éves előnnyel indult, egy nagyobb piacon tudott érvényesülni, egy integrált, rendkívül termelékeny, és az uniós források áldását az 1990-es évek eleje óta élvező országban. Eközben az amúgy a szocializmus időszakában is rossz hatékonysággal működő magyar mezőgazdaság végzetes csapást kapott a kilencvenes években, amikor – az EU-s integráció gyorsítása érdekében is – privatizálták a cukorgyárakat, majd bezárva azokat megnyitották a terepet a külföldi multik előtt.
Ennek ellenére vannak olyan tanulságai a történetnek, amik a magyar viszonyokra is adaptálhatóak: például, hogy nem kell azonnal túladni egy ígéretesen induló kisvállalkozáson, ha az kinőtte magát, tovább is lehet fejleszteni. A másik megszívlelendő tanulság, hogy a „mindennapi életben végzett marketing-tevékenység” ( értsd: az alkalmazottak kedvessége az ügyfelek felé) többet ér minden fizetett hirdetésnél.
