Az elmúlt években a globális felmelegedés, a fenntarthatóság és a zöld energiák kapcsán egyre gyakrabban hallhattunk az energetikai átállás fontosságáról és az ezzel kapcsolatos célokról, azonban 2022 történései, például az orosz-ukrán konfliktus, sok más területhez hasonlóan ebben is akadályt, hátrányt jelentettek.

            De mit is takar az energetikai átállás? 

            Egyfelől az energetikai átállás a fosszilis alapú energiatermelésről és fogyasztásról (például kőolaj, földgáz és szén) a megújjuló energiákra (például nap, szél és víz) való váltást jelenti. Másfelől pedig az egyes technológiák fejlesztését, mint például az energiatárolás, egyes szektorok villamosítását és a digitalizációt jelenti. 

            Az energetikai átállás középpontjában tehát a megújjuló energiák állnak. Az elmúlt években a fotovoltaikusés a szélenergia csatlakozott az olyan kiforrottabb technológiákhoz, mint a vízenergia és a geotermikus energia, és gyorsan a folyamatban lévő átmenet meghatározó alappilléreivé váltak. A folyamat fő célja a dekarbonizáció, melyben a fokozatosság kulcsfontosságú. Az új ágazatokban, például az árapály-energiában és a zöld hidrogénbenmegvalósuló fejlesztések hamarosan hozzájárulhatnak nagyobb mértékben az átmenethez, míg az energiatárolási technológiák és rendszerek, hogy ellensúlyozzák az olyan források, mint a nap- és szélerőművek időszakos jellegét, szintén meghatározóak lesznek. A fogyasztás és egyes ágazatok villamosításának folyamata, valamint az ipari eljárások és a villamosenergia-hálózatok digitalizálása mind hozzájárulnak az energiahatékonyság növeléséhez, az pedig az energetikai átálláshoz. 

            Természetesen minden ország különbözik a nyersanyagforrások mennyisége és milyensége terén, ugyanakkor a váltáshoz szükséges technológiák és pénzforrások sem egyenlőek, ezért az energiaátállás során is más folyamatokon kell átmenjenek. A McKinsey tanulmánya 5 nagy kategóriába sorolta a Föld országait:

Gazdag, energiabiztos országok

Ezek az országok (például Ausztrália, Szaúd-Arábia, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország vagy Svédország) együttesen a világ népességének 8 százalékát, illetve az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 22 százalékát teszik ki. Bőséges hazai energiatermeléssel és magas egy főre jutó GDP-vel rendelkeznek. Az energetikai átmenet kibontakozásával valószínűleg továbbra is energiaexportőrök maradnak, de a kibocsátási célok elérése érdekében át kell gondolniuk energiaforrásaikat.

Gazdag, de energiaforrásokban szegény országok

Ezek az országok (például Magyarország, Lengyelország, Németország, Olaszország vagy Japán) a világ népességének 7 százalékát és a globális kibocsátások 13 százalékát teszik ki. Viszonylag magas az egy főre jutó GDP-jük, de ki vannak téve energiabiztonsági aggályoknak. Az átmenet lehetőséget biztosíthat számukra, hogy átálljanak a hazai tisztaenergia-termelésre és a környezetbarátabb gyártási gyakorlatot alkalmazására.

Nagy, kibocsátás-intenzív országok

Kína, India és Dél-Afrika tartozik ebbe az archetípusba. Ezekben az országokban él a világ népességének 37 százaléka, és a globális kibocsátás 40 százalékát termelik. E gazdaságok esetében a nettó nulla kibocsátásra való átállás természetesen arra összpontosítana, hogy egyensúlyt találjon a növekvő energiaigény tisztább erőforrásokkal történő kielégítése és a leginkább kibocsátás-intenzív tüzelőanyagtól való függőség kezelése között, amely történetileg a viszonylag olcsó, hazai termelésű szén volt. 

Fejlődő, jó környezeti adottságokkal rendelkező országok

Ezek az országok (köztük Románia, Bulgária, Brazília, Indonézia és Mexikó) együttesen a világ népességének 9 százalékát és a globális kibocsátások 5 százalékát képviselik. Ezek az országok jelentős potenciállal rendelkeznek a nap-, víz- vagy szélerőművekből származó energia, illetve az energetikai átmenetet támogató kritikus természeti erőforrások, például ritka fémek tekintetében. Ezen országok számára természetes prioritás lenne egy olyan keret létrehozása, amely lehetővé teszi ezen erőforrások fejlesztését és a fenntartható termelési módra való áttérést.

Fejlődő, veszélyeztetett országok

Ez a kategória magába foglalja Afrika, Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia egyes részeit, valamint néhány szigetországot, mint például Nigéria, Kolumbia, Honduras vagy Malajzia. Együttesen a világ népességének 11 százaléka él itt, és a globális kibocsátások 5 százalékát termelik. Jellemző rájuk a mezőgazdasági gazdaság és az éghajlati kockázatoknak való aránytalan kitettség. Néhányuknak korlátozottak a lehetőségei a megújuló energiaforrások fejlesztésére, vagy a pénzügyi korlátok, vagy a korlátozott természeti adottságok miatt. Átállásukhoz az alapvető infrastrukturális szolgáltatások kiépítése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba való beruházás is szükséges, melyhez elengedhetetlen a külföldi támogatás.

            Bár az országoknak számos személyre szabott intézkedésre van szükségük, van 8 intézkedéscsomag, melyet mindenkinek alkalmaznia kellene a gyors és rendezett energetikai átálláshoz. 

  1. A földterülethez való hozzáférés és az engedélyezési folyamatok egyszerűsítése a megújuló energiaforrások és a tiszta technológia használatának felgyorsítása érdekében.
  2. Az örökölt infrastruktúra korszerűsítése és újrahasznosítása, valamint új eszközök létrehozása a megújuló energiaforrások és a tiszta technológia energiarendszerbe való integrálásának felgyorsítása érdekében.
  3. A globális ellátási láncok megerősítése a kritikus nyersanyagok, alkatrészek és munkaerő-kompetenciák biztosítása érdekében.
  4. Az ipar és a közlekedési szektor szén-dioxid-mentesítése új technológiákba való befektetéssel, például az energia- és szén-dioxid-leválasztással, -hasznosítással és -tárolással szolgáló hidrogén-megoldásokba való befektetéssel, a villamosítás és az energiahatékonyság mellett.
  5. A kibocsátásintenzív termelés korlátozása és mérséklése a fosszilis tüzelőanyagok szénlábnyomának csökkentése és az elakadt eszközök kockázatának minimalizálása érdekében.
  6. A gazdasági helyzetek kezelése az energia megfizethetőségének előmozdítása és méltányos lehetőségek megteremtése érdekében az érintett és veszélyeztetett közösségek számára.
  7. Stabil és vonzó javadalmazási keretek, piactervek és átvételi struktúrák kidolgozása a megújuló energiaforrásokba és a tiszta technológiába történő befektetések ösztönzése érdekében.
  8. Keretrendszerek és szabványok skálázása az energia és a végtermékek szén-dioxid-intenzitásának mérésére, valamint egy globális, új szén-dioxid-gazdaság kifejlesztésére.

A kibocsátáscsökkentést az energiabiztonsággal és az energia megfizethetőségével ötvöző átmenet irányításához a polgároknak nagyobb átláthatóságot kell követelniük vezetőiktől, de ugyanakkor az egyének megalapozott kompromisszumokat és döntéseket hozhatnak az energetikai átállás segítése érdekében. Ezek közé tartozhat az energiaspórlás minden egyszerű formája, a zöld termékek vásárlása, az energia hatékonyabb felhasználása és a gazdasági prioritások áthelyezése.