A nemzetállamok jogalkotásában a határokon átnyúló multinacionális vállalatok szabályozása egyre nagyobb kihívást jelent. A tőke és a munkaerő minél hatékonyabb áramlása kulcskérdéssé vált a termelékenység fokozásánál és ez a szerződési jogra is jelentős hatást gyakorolt. A tömeges szerződéskötést lehetővé tevő ún. blanketta szerződések ennek a folyamatnak nélkülözhetetlen eszközévé váltak. Ezek alkalmazása mind a vállalkozások egymás közötti szerződéseiben, mind a fogyasztókkal kötött szerződések esetén elterjedtek.

A blanketta szerződések jellemzője, hogy a benne foglalt feltételek szinte kivétel nélkül egyoldalúan meghatározottak, és azokat a felek nem tárgyalják meg egyedileg. A szerződő felek közti erőviszonyok eltolódását tovább fokozza a kutatások által is megerősített jelenség, miszerint a fogyasztók kevesebb mint 5%-a olvassa el a szoftver telepítési szerződések egészét, de jelzáloghiteleknél vagy autó lízing szerződéseknél is 75% alatti a „tudatos” fogyasztók aránya. 

A magánjog egyik alapja, amely elkülöníti a közjog területétől, az autonóm jogalanyok egyenjogú és mellérendeltségi kapcsolatából keletkező vagyoni viszonyok, melyeket a privátautonómia joga védelmez. A felek közötti mellérendeltség a monopol szervezetek, a tömegforgalom és a blanketta szerződések megjelenésével meggyengült, így a privátautonómia jogát az állam kénytelen volt csökkenteni a fogyasztók védelme érdekében. Bár a XX. század első felében a magánjog közjogiasodását Szladits Károly átmeneti jelenségnek tekintette, az állam szerződésekbe való beavatkozása állandósult és a két jogterület mellett megjelentek vegyes szakjogágak, mint például a fogyasztóvédelem vagy a munkajog. 

A fogyasztóvédelmen belül a tisztességtelen szerződési feltétel jogintézményét az állam a gazdasági életre egyre jellemzőbb egyenlőtlenségre és a fogyasztók növekvő kiszolgáltatottságára válaszul hozta létre, ezzel csökkentve a szerződő felek privátautonómiája. A magyar jogrendszer a jogintézményre először az indokolatlan egyoldalú előnyt, később a tisztességtelen megfogalmazást használta, amely funkcióját tekintve lényegében megfelel a brit jogrendszerben használatos unfair contract terms-nek, a német unangemessene Benachteiligung-nek vagy a francia les clauses abusives-nek. Az Amerikai Egyesült Államok jogrendszerében az európai uniós szabályozásban angolul unfair contract terms-nek nevezett jogintézménynek leginkább az unconscionability doctrine felel meg. 

Az általános szerződési feltételek szabályozásával kapcsolatos akadémiai vita a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság hatására újabb lendületet vett, többek között a bírósági perek jelentősen megnövekedett száma miatt. Ez a tendencia nem csak a nyugati fejlett társadalmakban, de többek között Dél-Afrikában, Japánban, Izraelben is megfigyelhető. Reich N. és Micklitz H. W. 2014-es kutatása alapján kijelenthető, hogy az Európai Unióban az Európai Unió Bíróságának a területen megfigyelhető jogalkotási reformját a gazdasági válság által leginkább érintett déli és keleti országokból induló előzetes döntéshozatali eljárások alapozták meg. Ezen belül is jelentős számú előzetes döntéshozatali kérelemmel éltek Magyarország, Spanyolország, Görögország, Románia és Szlovákia bíróságai. A magyar ügyek több mint kétharmada pedig a devizahiteles perek voltak, amik közül több még 2022-ben sem zárult le. 

Az akadémiai vitában a legradikálisabb álláspont az általános szerződési feltételek betiltását javasolta, azonban ez egy olyan gazdasági környezetben, ahol az előre meg nem tárgyalt jelző a szerződések több mint 99%-ára igaz, a tranzakciós díjak drasztikus mértékű megnövekedésével járna. A fentebb röviden összegzett jogi probléma és a globalizáció szoros kapcsolata az európai és az amerikai jogalkotókat, a jogalkalmazókat és akadémikusokat arra késztette, hogy a megoldást más jogrendszerek szabályozásának vizsgálatával, jogintézmények összehasonlításával keressék.

Az Egyesült Államok unconscionability doktrínáját szabályozó Uniform Commercial Code a 93/13-as irányelvhez hasonlóan absztrakt és általános normákból áll, de az irányelv egyes elemei részletesebben ki vannak dolgozva és három féle konkrét feltételeket tartalmazó listát is magába foglal. Ennél fogva mindkét jogrendszerben kulcsszerepet tölt be a bírói jogértelmezés és jogfejlesztés, amelynek Amerikában a határát a szerződő felek privátautonómiája szabja meg, míg Európában az írott jog primátusa és a tagállami szuverenitás kérdése. 

Az amerikai szabályozás a problémát a szerződés megkötésének eljárási elemei felé közelítette meg és ezért az alku menete, a felek egymáshoz viszonyított képességei kiemelt szereppel bírnak. Az uniós szabályozás csak egyedileg meg nem tárgyalt feltételekre vonatkozik és csak a fogyasztó és szolgáltató/eladó közötti szerződés tartozik a hatálya alá, bár tagállami szinten a jogi személyek közötti szerződésekre való kiterjesztésre is számos példa van.

Az unconscionability doktrína főszabályként nem foglalkozik az ár szabályozásával, de különösen hitelszerződések esetén a kamat meghatározása kapcsán egyre több bíróság alkalmazza a jogintézményt. Az uniós irányelv külön tiltja, hogy a szerződés elsődleges tárgyára és az árra alkalmazzák, mégis főleg a 2008-as válság után a bank és hitelt felvevő közötti szerződések kamatkonstrukciója kapcsán sok mérföldkőnek számító döntést meghozott az EuB. Külön kiemelhetjük itt a magyar devizahiteles perek kitűntetett szerepét. 

 

Az összehasonlított jogintézmények jogkövetkezményei hasonlóak, de alapvető funkciójukban különböznek. Az unconscionability doktrína pajzsként védi a gyengébbik szerződő felet, de nem ad lehetőséget a másik fél elleni támadó vagy büntető követelések érvényesítésére és a bíróságoknak nagy mérlegelési jogkört biztosít. A tisztességtelen szerződési feltétel jogintézménye nagyobb fokú védelemben részesíti a fogyasztót, aki szélesebb körű kártérítési igény élhet. A tagállami bíróságoknak és a tagállami jogrendszereknek a jogkövetkezmények szabályozásával kapcsolatban egyre kisebb mozgástere van, mivel az EuB az irányelv hatékonyabb működésére hivatkozva 2008 óta azt rendszeresen szűkíti. 

A globalizáció és a digitalizáció által meghatározott egyre gyorsabban változó gazdasági életet a jog csak késve és hiányosan tudja szabályozni. A változás által leginkább érintett   jogintézmények állandó reform nyomás alatt álnak, amely hatékonyságuk csökkenésével fordítottan arányosan nő. A szükséges jogfejlesztést elősegítheti új módszertanok alkalmazása vagy más jogrendszerek által alkalmazott megoldások tanulmányozása. 

A tisztességtelen szerződési feltétel szabályozásáról az Egyesült Államokban számos law and economics és újabban behavioural law and economics tudományterület általi kutatást született az utóbbi fél évszázadban. Ezek közül pár tanulmányt én is felhasználtam ebben az írásban, azonban külön fejezetben a terjedelmi okokból nem tudtam kitérni rájuk.

Véleményem szerint a jogintézmény határmenti jelleméből fakadó problémák eredményesebb megválaszolásában mindkét tudományterület nagy segítséggel lehet, hiszen maguk is nagyobb tudományterületeket kötnek össze, felhasználva több tudomány módszereit és eszközeit. A több évtizedes akadémiai viták feloldására, vagy legalábbis felélesztésére nézőpontváltás nélkül nincs esély.