Már a pályaudvari buszon világossá válik az embernek, hogy a város békéjét tüntetések dúlják fel, hiszen a tömegközlekedési rendszer sem működik. Az amúgy is veszélyesnek tartott városban az elmúlt hetekben fokozottan figyelnie kell a külföldieknek, nehogy egy erőszakosabb tüntetésbe keveredjenek. Azonban ez nem csak Nantes területén van így, hanem egész Franciaországban.
Miután Emmanuel Macron francia elnök beadta a nyugdíjreform-tervezetét, amelyben több intézkedés között a nyugdíjkorhatárt 62 évről 64-re emelte országszerte az utcára vonultak az emberek. Ezt súlyosbítja, hogy a legnagyobb francia szakszervezetek kivételes összefogásban nemzeti sztrájkot tartottak március , így az ország közlekedésétől kezdve az energiaellátásig minden megbénult.
A sztrájkok március elején kezdődtek, a higiéniai szektorban, így Franciaország utcáin lassan fél hónapja gyűlik a szemét. Egyes források szerint csak Párizs utcáin 7000 tonna szemét gyűlt össze, ami amellett, hogy rontja a város összképét, lassanként egészségügyi fenyegetést is jelent a lakókra nézve. Egy központi sztrájk keretében végül március 14-én, kedden a szakszervezetek szerint közel 1.28 millió ember szüntette be a munkavégzést.
A törvénymódosításról az Alsóház március 16-án csütörtökön kellett volna, hogy döntést hozzon, azonban a francia Alkotmány 49.3-as cikkelye lehetővé tette az elnök számára, hogy bizonyos esetekben a Parlament jóváhagyása nélkül hozzon meg törvényeket Ezzel a jogával élve azonban Macron csak olajat öntött a tűzre, ugyanis aznap még nagyobb tömegek vonultak az utcára, ráadásul az esti órákra a közhangulat radikalizálódott, így összecsapásokra került sor a tüntetők és a rendőrség között, ahol többek között könnygázt is bevetettek. A tüntetéseket követően pedig több mint 160 ember került letartóztatásra.
A helyzet a legtöbb nagyvárosban, hasonló volt még a hétvégén is, és az indulatok azóta sem csillapodtak. Nantes-ban március 18-án délután robbantás történt a belvárosban, amelyben ugyan senki nem sérült meg, de megbénította a tömegközlekedést. Majd ezt követően a rendőrök az erőszakosan tüntető tömegbe hajtottak autóikkal.
A jelenlegihez hasonló méretű, és fontosságú tüntetésekre már a 2018-as „sárga-mellényes” tüntetések óta nem került sor, amikor is a higiéniai munkások sztrájkoltak. Azóta most ütközik ki először, hogy az elmúlt évek kormányzata mennyire polarizálta a francia népet, szinte párhuzamos társadalmakat alakítva ki.
A nyugdíjreform valójában jóval többről szól, mint „csupán” két év nyugdíjkorhatár emelésen. Ahhoz, hogy megértsük miért pont a nyugdíjreform váltott ki ilyen szintű társadalmi indulatot az 1945-ös évig kell visszamennünk, amikor megalkották a jelenlegi francia társadalombiztosítási rendszert. A franciák számára „a nyugdíjrendszer szimbolizálja az állami gondoskodást”, a szerződést a nép és az állam között, mely szerint ha az ember egész életében magas adókat fizet, azt nyugdíj formájában visszakapja majd élete végén. A reform kitolja a nyugdíjkorhatárt, megnöveli a teljes nyugdíjjogosultsághoz szükséges évek számát és még a közalkalmazottak nyugdíjprivilégiumait is korlátozza, de természetesen ez nem jár az adóterhek csökkenésével. Érthető hát, hogy a franciák közel 70%-a ellene van az intézkedésnek.
A nyugdíjreformra Macron már 2019-ben is javaslatot tett, ám akkor a Covid-járvány miatt végül elhalasztotta a javaslatot. Majd 2022-ben, a választási kampányában is hangsúlyozta a reformlépéseket, amelyek egyre inkább szükségesek a francia gazdaság versenyképességének megőrzése érdekében. A franciák ráadásul nemzetközileg is sok bírálatot kapnak, hiszen az Európai Uniós országok között náluk a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár.
A jelenlegi rendszerben nem csak az alacsony nyugdíjkorhatár jelent problémát, hanem az is, hogy eddig szektoronként eltérőek voltak a nyugdíjfeltételek. A kérdés paradoxona, hogy a legtöbb tüntető teljesen egyetért azzal, hogy a nyugdíjrendszert meg kell reformálni, és egységesíteni kell az egyes szektorokra vonatkozó szabályokat, leginkább csak a nyugdíjkorhatár megemelése vált ki ellenérzéseket a társadalomban.
A kérdésnek ellenben nemcsak társadalmi hatása van, hanem súlyos politikai háttere is. A tavalyi választások során Macronnak nem sikerült biztosítania az abszolút többséget a parlamentben, az úgynevezett force majeure-t, így a hasonlóan megosztó kérdéseket nem képes „politikai ellenszélben” is átvinni. A szélsőjobb és a szélsőbal kivételes egyetértésben ellenzi a reformot, így a kérdést a jobbközép Les Républicains párt állása döntötte el. A les Républicains azonban nem fejezte ki egyértelmű támogatását, a Parlamenti szavazás időpontja előtt, így ilyen körülmények között a szavazás végkimenetele bizonytalan lett volna. Ezért is döntött úgy Macon, hogy biztos Parlamenti többség hiányában, inkább az Alkotmány 49.3-as cikkelyét alkalmazva próbálja megvalósítani a reformot. Ez esetben a Parlament egyetlenegy módon tudta volna megakadályozni a törvény életbelépését, mégpedig egy bizalmatlansági indítvánnyal. Franciaországban azonban már 1962 óta nem volt sikeres bizalmatlansági indítvány.
Az elmaradt szavazásra válaszolva mind a Marine Le Pen vezette szélsőjobboldal, mind a szélsőbaloldal beadott egy-egy bizalmatlansági indítványt a francia miniszterelnöknő, Elisabeth Borne ellen. Azonban kicsi volt az esélye annak, hogy a két radikális oldal egymást támogassa a nyugdíjreform elkerülése érdekében. Az is biztos volt, hogy a Les Républicains, akiktől a leginkább függött a bizalmatlansági indítványok sikere már a legelején kijelentette, hogy egyiket sem támogatja a további káosz elkerülése érdekében.
A bizalmatlanági indítvány így sikertelen volt, és a nyugdíjreform átment. Innen már csak egyetlen ponton bukhat el, az Alkotmánybíróságon, amely visszautasíthatja, vagy módosításra küldheti vissza a törvényt.
Macron mindenképpen súlyos politikai árat fizetett érte. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint támogatottsága rekord alacsonyra, 28%-ra csökkent, sőt saját szavazóit is megosztotta, akiknek közel 58%-a nem ért egyet a reformokkal. Ez a támogatottságvesztés pedig megnehezítheti, hogy a jövőbeni reformterveinek, például az egészségügyi reformnak támogatottságot szerezzen. Azonban a következő választási ciklusra talán nem lesz hatással a mostani kiábrándultság, hiszen Macron taktikusan a ciklusa első negyedére időzítette a legnagyobb társadalmi ellenállást kiváltó kérdés megvitatását.
A nyugdíjreform sikere azért is fontos, mivel az elöregedő francia társadalomra egyre súlyosabb terhet ró a növekvő nyugdíjaspopuláció eltartása. Már jelenleg is a költségvetés csaknem 14%-át a nyugdíjak teszik ki. A munkaügyi miniszter szerint 2027-re akár 13 milliárd eurós deficitet is okozhat az elavult nyugdíjrendszer. Ezt alátámasztja az a tény, hogy 2030-ra, 2020-hoz képes 30.2%-ról, 40.9%-ra, azaz több mint 10%-kal fog emelkedni a nyugdíjasok aránya a társadalomban a Világbank adatai szerint.
A nyugdíjreform és az elöregedő társadalom okozta problémák nem csak Franciaországban okoznak gondokat, hanem a legtöbb Európai országban, többek között hazánkban is, így érdemes figyelemmel követni a francia események alakulását, hiszen Magyarországon is egyre sürgetőbb az igény a nyugdíjkorhatár emelésre.
