Az oroszok háborúja Ukrajna ellen ledöbbentette az egész világot. Senki nem gondolta volna, hogy a 21. században hasonló nyílt katonai agresszió történhet. Az egész világon érezhető a háború hatásai, de talán legjobban az európai országok életét nehezítette meg az orosz gazdaság piaci részesedésének csökkenése. A konfliktus már több mint egy éve tart és a szakértők véleménye szerint elhúzódó háborúra lehet számítani. De mit gondolnak az emberek a konfliktusról, akik testközelből érzékelik a háború okozta válsághelyzetet? Mi Lengyelország közbeszédének fókusza a 2022-es évben? Hogyan fog szerintük lezárulni a háború? Milyen hatással lesz országukra? Fenyegeti-e Lengyelország biztonságát az orosz-ukrán háború? Kiderült, mit gondolnak a lengyel lakosok.
A CBOS – Public Opinion Research Center már több éve készít felméréseket Lengyelországban, ahol különböző témákban és kérdésekben kérik ki a lakosság véleményét. Az utóbb időszakban 2022 legváratlanabb eseménye, a háború volt a fő témája ezeknek a kérdéseknek. A kutatás eredménye egy reprezentatív mintán alapul, ahol fókuszcsoportos beszélgetések során adtak választ az interjúalanyok a kérdésekre.
Mielőtt rátérnénk az elemzésre, fontos megérteni a lengyelek közhangulatát és kapcsolatát az oroszok néppel, amire választ leginkább a múltban találni. Az újkor elkövetkeztével a Lengyel-Litván Unió az egyik legnagyobb birodalomnak számított Európa szerte. A Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemségről 1385-től a krevai uniótól, Lengyelország harmadik felosztásáig 1795-ig beszélünk. Az expanzív tevékenységet folytató orosz, porosz és osztrák állam azonban fokozatosan letörölte a Lengyel-Litván Uniót a térkép színéről, míg végül a Harmadik Felosztással végleg sikerült megszűntetni a lengyel-litván nemzetközösséget. Az emiatt keletkezett lengyel ellenszenv az elnyomó országok felé, de leginkább Oroszország felé azóta nem csillapodott.
A lengyelek az oroszok gyengítésének érdekében több harcban is részt vettek világszerte. Az Orosz Birodalom területén két főbb fegyveres felkelést rögzít a történelem, ami az 1830-31-es novemberi felkelés, majd 1863-65-ös januári felkelés, ami litván-lengyel felkelés néven is említésre került. Mindkettő véres megtorlásba, deportálásba és nyilvános kivégzésekbe fulladt.
A lengyelek az első világháború után szerezték vissza szuverenitásukat, amit 1920-ban a lengyel-szovjet háborúban képesek voltak megvédeni. Később 1939-ben a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió együttes támadása után -a Molotov-Ribbentrop paktum alapján-, ismét elvesztette irányítását a megszerzett területeik felett. Később az 1940-es Katyńi vérengzés és a háború végeztével Lengyelország a szovjet érdekszférához való csatolása volt a végső döfés a Lengyel Államnak. Az előbb felvezetett események vezettek ehhez a politikailag és érzelmileg kiélezett kapcsolathoz Oroszország és Lengyelország között. A történelmi hátteret ismerve egészen más perspektívából vizsgáljuk a felmérés eredményét.
Az a vélemény, hogy a háború a szomszédban fenyegeti-e a lengyel nemzetbiztonságot hónapról hónapra változást mutatott. A 2022-es márciusi felmérésben a megkérdezettek 85%-a erősen vagy mérsékelten egyetértett az állítással. Ez a hónapok során átbillent a „mérsékelten egyetért” válaszra. A háború kitörése után majdnem egy évvel 2023 januárjában ugyanezzel a kérdéssel a lengyelek 79%-a értett egyet erősen, vagy mérsékelten. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a háború egy éves távlatából is közel hasonlóan tart a lengyel nép az orosz fenyegetettségtől és így az alapvetőleg magas értéknél nincs jelen szignifikáns növekedés vagy csökkenés.
Ennek ellenére kontrasztosan hat, hogy egy 2023 februári felmérés szerint, a válaszadók 67%-a gondolja úgy, hogy a háború megerősítette Lengyelország pozícióját nemzetközi szinten. Ez betudható az amerikai jelenlétnek, aminek Lengyelország örvend, ugyanis nemcsak kifejezett hangsúlyt kap az ország a nemzetközi terepen, de amerikai technológiai és tőkeberuházások is történnek, így például az újonnan épülő atomerőművük is amerikai technológiával és kivitelezővel fog megvalósulni. Mint az látható egy közvéleményfelmérésben, eddig még sosem volt történelme során ilyen jó kapcsolata Lengyelországnak Amerikával.
A lengyelek viszonyulása az ukrán nemzethez a 2022-es 11. helyezettről a 6. helyezettre került egy év leforgása alatt. Ennek oka lehet a szolidaritás és az országok geopolitikai elhelyezkedése. Lengyelország 535 kilométer hosszan határos Ukrajnával, így a háború elől menekülőknek első számú célpontjává vált. Lengyelország az EU támogatásaival karöltve segítette a határukhoz érkezőket. A háború kitörésekor a lengyel emberek a saját otthonaikba fogadták be, illetve az állam, az egyház, illetve a civil és nemzetközi szervezetek közreműködésével bérlakások és egyéb szálláshelyek lehetőségét teremtették meg a háborús menekültek számára. Azok a rászoruló ukránok, akik szerettek volna, igényelhettek személyi számot, amivel a lengyel közellátást is igénybe tudták venni, és elkezdhettek dolgozni is. A lengyel vezetés kifejezett célja volt, hogy a bevándorló és letelepedő emberek minél hamarabb a munkaerőpiac részesévé váljanak, ezzel pótolva a korábban kialakult munkaerőhiányt. Egyes adatok szerint 2022 végén 1,3 millió ukrán menekült tartózkodott Lengyelország területén, s közülük félmillióan már munkába álltak.
A háború kezdetének egy éves távlatából, a végső narratíváról kérdezték a lengyel lakosságot. A megkérdezettek 28%-a gondolta azt, hogy Oroszország vissza fog vonulni, az eddig elfoglalt ukrán területekről. 31% gondolja azt, hogy Ukrajnának fel kell majd adnia egy részét a területeinek. A megkérdezettek 13%-a úgy gondolja, hogy a háború végén Oroszország kivonul a 2014-ben annektált területekről is. A maradék megkérdezett pedig nem tudta eldönteni. A hónapok alatt jelentősen nőtt az optimizmus az ukrán győzelem javára.
A válaszadók 60%-a teljesen, vagy részben egyetért azzal, hogy az nemzetközi közösség megfelelően jár el az ukrajnai segítségnyújtást illetően. Ez az érték 10%-os növekedést mutat 2023 januárjában. Ennek oka lehet, hogy jelentős támogatást kap Ukrajna, ami a médiában is komoly visszhangot kap. Legyen szó pénzügyi- vagy,- humanitárius segélyről vagy akár a fegyverszállításokról. Lengyelország ebben kiemelkedő szerepet tölt be, ugyanis valamennyi szankcióscsomag életbelépését szorgalmazta, áprilisban pedig egy teljes szankciós javaslatot is benyújtott az Európai Bizottság elé.
Azonban a háború okozta gazdasági válság hatását a lengyel családok is érzik. A 2022 januári 65% 2023-ra 86%-ra nőtt azon válaszadók között, akik nagy mértékben, vagy nagyon nagy mértékben érezték az áremelkedéseket a háztartásokban. Ez kiterjed az élelmiszerárakra, a rezsi és a lakhatásnak a költségeire, ami az óriási menekülthullám hatására még magasabbra emelkedett.
Az árakat célzó kormányzati beavatkozásokat 2023 januárjában 42%-ban értékelték hatásosnak, a megkérdezettek 14%-a szerint nem volt releváns hatásuk és 37%-a szerint további inflációhoz vezettek. A kormány politikája az élelmiszer infláció megakadályozása és az általános jólét fenntartása volt. Ennek érdekében csökkentették az ÁFA-t 0%-ra az alapvető élelmiszereken. Másik fontos szempont pedig az energiaárakra való támogatás bevezetése az lakosság és a KKV körében, így csökkentve az extra kiadásokat az említett szektorokban. Azzal, hogy a lakosságnál több pénz marad, közvetve gazdasági megfontolások is érvényesülnek. A fogyasztás fennmaradása a gazdaság működésének szinten tartását is jelenti. A gazdasági hatásokon túl azok megoldási lehetőségekről is megkérdezték a lakosságot. A megkérdezettek az EU-s források effektív felhasználását javasolták, (90%) illetve az állami költségvetés átgondolását (75%).
Egy nehéz évet tud maga után az öreg kontinens, így Lengyelország is. Az infláció, az energiaárak, illetve az energiabiztonsági és nemzetbiztonsági kérdések még biztosan erős gerincét fogják alkötni a jövő közbeszédének is, nem említve a menekült és az ingatlanárak dilemmáját. A jövő még ködös, és a háború csak lassítja a kilábalásból való utat, így a béke szorgalmazása és a lehető legmagasabb mértékű szolidaritás megadása kiemelt feladat az érintett országok számára.
