Ezek a mondatok ismerősnek hangozhatnak közel 50 évvel ez előttről az akkori francia elnök, Charles de Gaulle szájából. Valójában azonban alig több mint egy hónapja hangzottak el Emmanuel Macron francia elnök Pekingi látogatása során. Az eltelt közel fél évszázad ellenére a francia érdek kevéssé változott, a jelenlegi nemzetközi helyzet pedig több szempontból is hasonlít az 1960-as évekhez.

Április 5-én Emmanuel Macron, Xi Jinping kínai elnök meghívására, Kínába látogatott, ahová Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke is elkísérte, így reprezentálva az erős, Uniós egységet. Az európai államfők látogatása egyáltalán nem újdonság Kína számára, hiszen korábban Olaf Scholz német kancellár is tiszteletét tette az ázsiai országban, Németország érdekei képviseletében, ez pedig tükrözi Kína növekvő szerepét a nemzetközi politikában, különös tekintettel az orosz-ukrán konfliktusra. 

Az államfői látogatásra, amelyre 2019 óta nem volt példa a nemzetközi politikai helyzeten kívül a kínai-francia bilaterális kapcsolatok közelgő 60. évfordulója is alkalmat adott, így a gazdasági, és politikai kérdések mellett a kulturális kapcsolatok erősítése is szóba került. Habár hivatalosan a látogatás Franciaország és Kína kapcsolatáról szólt, a megértéséhez fontos megnézni a többi szereplő, az USA és az EU Kínához és egymáshoz fűződő viszonyát is.

A látogatás célja

Macron elnök látogatásának három fő célja volt, az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos kínai álláspont megtárgyalása, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése és az egységes Európai front látszatának erősítése Kína szemében.

Xi Jinping elnök moszkvai látogatása során Kína és Oroszország „korlátlan barátságáról” beszélt, amely Kínát teszi az egyik legbefolyásosabb szereplővé a háború szemszögéből, ugyanis a francia delegáció egy tagja szerint „Kína az egyetlen ország a világon, aki képes azonnali és radikális hatással lenni a konfliktusra”. Ezt felismerve Macron elnök sürgette Kínát, hogy lépjen fel határozottan a háború és Ukrajna területi szuverenitásának megsértése ellen, és szorgalmazza a béketárgyalások megkezdését. 

A béketárgyalások támogatását Kína már korábban is kiemelte a február során kiadott 12 pontos álláspontjában a háborúról, azonban a jelenlegi helyzetben egy tűzszünet és a tárgyalások megkezdése Oroszország számára lenne kedvező, ugyanis a jelenlegi frontvonalakat fagyasztaná be, így ezt a Nyugati országok eddig nem támogatták. Az ázsiai hatalom az utóbbi időben több békemisszióban is részt vett, legutóbb Szaúd-Arábia és Irán kapcsolatában ért el jelentős lépéseket, ami azért is fontos, ugyanis amennyiben Kína az USA-hoz hasonló globális hatalmi szerepbe szeretne kerülni, annak elengedhetetlen eleme a nemzetközi konfliktusok rendezésében való részvétel.

A francia elnök és von der Leyen közösen felszólították Kínát, hogy ne támogassa Oroszországot fegyverekkel, különösképpen emberölésre alkalmas eszközökkel, ugyanis ez az EU és Kína viszonyában törést jelentene, ami egyik félnek sem érdeke.

A látogatás másik nem titkolt célja a francia-kínai gazdasági kapcsolatok erősítése volt, amit az is jelzett, hogy az elnökkel közel 60 üzletember is az országba látogatott új üzletek reményében. 

Habár az elnök és az elnöknő közös látogatása az egységes európai frontot volt hivatott hangsúlyozni, Macron elnök kijelentései során mind von der Leyen álláspontjától, mind az USA álláspontjától eltérő nézeteket fogalmazott meg az EU és az USA kapcsolatát tekintve, illetve a tajvani konfliktus ügyében is.

Eltérő érdekek?

Míg a Bizottság elnöke külpolitikájában az USA nyomvonalát követi, addig Macron elnök több stratégiai függetlenséget szeretne biztosítani az EU-nak mind a NATO-ban mind a globális téren, és kiáll amellett, hogy Európának nem szabad „oldalt választania” az egyre feszültebb USA-Kína kapcsolatrendszerben, és ha hintapolitikát nem is tud folytatni, mindenképpen egyensúlyban kell tartania viszonyát a két szuperhatalommal. Ez a politika az elnök Tajvanra vonatkozó nyilatkozatában is megjelent, amelyben habár kifejtette, hogy támogatja a status quo megőrzését, arra is felhívta a figyelmet, hogy ez „nem Európa konfliktusa”, így nem Európa nem tudja teljesmértékben támogatni az USA Tajvan-párti politikáját.

Az elhangzott kijelentéseket Joe Biden elnök csalódottan fogadta, ugyanis az európai szövetségesek hozzájárulása a NATO költségeihez koránt sincs az elvárt szinten, így a kontinens biztonsága továbbra is nagyban az USA támogatásától függ.

Míg Macron a gazdasági kapcsolatok erősítését kívánta elérni, Ursula von der Leyen, néhány héttel korábban épp ellenkezőleg a „kockázatmentesítés” politikáját fogalmazta meg, amely bár nem olyan erőteljes mint az USA által folyatott „leválás” politika, mégis csökkenteni szeretné az EU gazdasági függőségét Kínán. Ennek tükrében von der Leyen vállalta magára a „rossz zsaru” szerepet a látogatás során, nyíltan bírálva Kínát az alapvető emberi jogok hiánya miatt, illetve az orosz-kínai kapcsolatokat.

Franciaország és Kína kapcsolata

Franciaország és Kína kapcsolatának alapja az erős gazdasági kapcsolat, ugyanis Kínának Franciaország a 3. legnagyobb, míg Franciaországnak Kína a 7. legnagyobb kereskedelmi partnere. Az együttműködés leginkább infrastrukturális projektekben mutatkozik meg, azonban a mezőgazdasági termékek kereskedelme is jelentős. 

A két ország politikai szemléletmódja sem tér el szélsőségesen egymástól, hiszen mind a franciák, mind a kínaiak egy multipoláris világrendet támogatnának, ahol az EU harmadik gazdasági és hatalmi pólusként tudna megjelenni.

Az EU álláspontja Kínáról

Kína számára fontos az európai kapcsolatok ápolása, ugyanis ezáltal gyengíteni tudná az USA-EU alkotta hatalmi blokkot.

A francia-kínai gazdasági kapcsolatok hűen tükrözik az általános EU-Kína gazdasági kapcsolatokat. 2023-ra Kína megelőzte az USA-t mint Európa elsőszámú kereskedelmi partnere, azonban ez a viszony aggasztóan egyenlőtlen, ugyanis az EU jóval többet importál Kínából mint amennyit oda exportál, részben a diszkriminatív, protekcionista kínai kereskedelmi szabályozásoknak köszönhetően. Ebben a kontextusban pedig érthetővé válik az Ursula von der Leyen által szorgalmazott „kiegyensúlyozás” politika.

Habár a tárgyalásokon az EU egységét próbálták sugallani a vezetők, valójában még nincsen egységes EU-s álláspont Kínát tekintve, míg Franciaország és Németország prioritása a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, addig sok volt kommunista ország szívesebben látna egy keményebb felállást az orosz-kínai tandemmel szemben.

A tárgyalás eredményei

A látogatás végén Macron elnök és Xi Jinping közös nyilatkozatot adtak ki, amely az orosz-ukrán habárú tekintetében inkább semlegesen értékelhető, míg a gazdasági kapcsolatokra vonatkozólag pozitív kijelentéseket tartalmazott.

A háborút tekintve a Kína felhívta a nemzetközi közösséget, a ”nyugodt és racionális cselekvésre”, az ENSZ alapelveinek tiszteletben tartására, és a kiszolgáltatottak, különösen a nők és gyermekek védelmének fontosságára. Míg az első kettő kijelentés nem újdonság a harmadik kijelentés érdekes, hiszen Putyin, háborús bűnökért, többek között ukrán gyerekek erőszakos Oroszországba hurcolása miatt feljelentésre került a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt, így a harmadik kijelentés akár azt is jelentheti, hogy Kína támogatja Putyin elítélését.

Habár Kína nem ígérte meg nyíltan, hogy oroszországi befolyását a béketárgyalások előmozdítására használja, május elején küldöttséget küldött Ukrajnába és Oroszországba, a kommunikáció elősegítése érdekében. 

A látogatás gazdasági szempontból jóval sikeresebbnek mondható, ugyanis szerződés született 160 Airbus repülőgép vásárlásáról a kínai flottába, több infrastrukturális beruházásról, ráadásul a megújuló energia területén a francia EdF cég engedélyt kapott egy szélpark létrehozására is. Xi Jinping kijelentette továbbá, hogy szigorítják a szellemi tulajdonvédelemre vonatkozó szabályokat, ami az elmúlt évekhez képest áttörést jelentene, ugyanis korábban Kína rendszeresen megszegte ezeket a törvényeket, ami megbízhatatlan partnerré tette. Az EU másik célja, a kínai befektetési környezet javítása az EU-s cégek számára, és a diszkriminatív szabályok eltörlése azonban egyelőre nem teljesen sikeres. 

Habár a háborúról elhangzó állítások nem okoztak áttörést, a látogatás gazdasági hatása annál inkább sikeres volt. A két vezető pedig megegyezett a párbeszéd fenntartásáról, így a Covid előtti éves államfői találkozók újból visszakerülnek az elnökök napirendjébe, erősítve az együttműködést.