Antoni Plácid Gaudí i Cornet néven a Barcelonához közeli Reusban született 1852. június 25-én. Apja és nagyapja rézművesek voltak, ő kovácsinasként dolgozott, mielőtt a barcelonai építészeti iskolába jelentkezett. Gyermekkorában sokat betegeskedett, emiatt idejének legfőbb részét a természetben töltötte, “a Teremtő legfőbb művének” megfigyelésével. Hogy tanulmányai költségeit fedezze, az egyetem mellett híres építészeknek, sokszor tanárainak segített műszaki rajzolóként. Az oklevél átadásakor az egyetem rektora így hivatkozott rá: “Még nem tudjuk, hogy bolondnak vagy zseninek adjuk-e át a diplomát. Majd az idő eldönti.” 

Korai munkái lámpaoszlopok, újságosbódék és szökőkutak voltak a katalán fővárosban. Tehetségére az 1878-as párizsi világkiállításon figyelt fel a katalán gróf, Eusebi Güell, aki mecénása és jó barátja volt egész életében. Gaudí legfontosabb megbízásai közé tartozik a Güell nevét viselő borospince, pavilon, lakóház és park. A Güell Park kétségkívül a leghíresebb közös alkotás, amelyet Güell és Gaudí megálmodtak. A birtokon mintegy 60 háromszög alakú telket alakítottak ki, a föld fekvésének megfelelően bonyolult ösvényhálózattal, viaduktokkal és lépcsőkkel. Az építési feltételek igen szigorúak voltak, mivel a teleknek csak egyhatodát lehetett beépíteni, és a házak magasságát és elhelyezését úgy határozták meg, hogy ne akadályozzák a tengerre való kilátást, és ne fosszák meg a szomszédokat a napfénytől. A telkek eladásának bonyolult feltételei, a régi bérleti szerződések, a megfelelő közlekedési rendszer hiánya és a fejlesztés rendkívül exkluzív jellege mind-mind életképtelenné tették a megálmodott projektet. A vevők hiánya miatt a munkálatokat 1914-ben abbahagyták, és a tervezett hatvan házból mindössze kettő épült meg. 

Gaudí legismertebb műve a Sagrada Familia (Szent Család) templom, amely mára Barcelona jelképé vált. Építésének ötlete egy barcelonai könyvkereskedő, José María y Bocabella nevéhez fűződik, aki, miután 1861-ben Rómában járt, Szent József csodálójává vált. Bocabella álma egy olyan templom felépítése volt, ahol a gazdagok és a szegények együtt imádkozhatnak. Ezért Sagrada Famíliát a szegények templomának tervezték Barcelona akkori munkásnegyedében. Nem véletlen, hogy a templom helyének az akkori munkásnegyedet szánta. Az ipari forradalom és ennek társadalmi következményei elfordították ezt a társadalmi réteget a vallástól, a templom egyik fő célja a hívők visszahódítása volt. Bocabella 1866-ban megalapította a Szent József Híveinek Egyesületét, amely kerek tíz éven keresztül gyűjtötte a pénzt, amelyből végül két hektáros területet vásárolt a város egyik szegénynegyedében. Itt kezdődött meg a Sagrada Familia építkezése 1882-ben. A kezdeti elképzelésekben egy neogótikus stílusú templom szerepelt, elsőként Francisco de Paula del Villar y Lozano kapott megbízást a tervezésre. Az építész azonban egy év után lemondott, a munkák irányítását 1883-ban az akkor 31 éves Gaudí vette át, aki mindent áttervezett, gótikus és szecessziós formákat ötvözve. Monumentális épületben gondolkodott, a világ legnagyobb bazilikáját tervezte meg, meghaladta Európa legnagyobb katedrálisának, az évszázadokig épült kölni dómnak méreteit. Később Gaudí maga is minden vagyonát az építkezésre költötte, emellett pedig házról házra járva adományokat gyűjtött. Az építkezés költségeit a mai napig a belépőkből és egyéb adományokból fedezik. Gaudí mellett Bocabella az egyetlen személy, aki szintén a Sagrada Familiában lett eltemetve. 

A katedrális az építész hitéről tanúskodik. Gaudí barcelonai temploma bizonyos szempontból a középkor nagy katedrálisaira hasonlít: a Sagrada Familia egy gótikus bazilika alaprajzán alapult, öt hajóval, kereszthajóval, apszissal és ambulatóriummal. Gaudí a templomot égbe nyúló tornyokkal képzelte el, és az egész építményben a legfontosabb szerepet a szimbólumok kapják. Három homlokzatokat tervezett, amelyek Krisztus születését, keresztre feszítését és feltámadását ábrázolják, valamint tizennyolc tornyot, amelyek a tizenkét apostolt, a négy evangélistát, Szűz Máriát és Krisztust jelképezik. Mindegyik egyedi spirál alakú, velencei üveg- és mozaikmintákkal borítva. Mint legtöbb művénél, Gaudí itt is azt a benyomást keltette, mintha a felhasznált kő puha és agyaghoz vagy viaszhoz hasonló lenne. Gyermekkorától fogva tanulmányozta a természet formáit és tervei során ezeket a formákat használta fel. A templomba belépve egy erdőben érezhetjük magunkat, ugyanis a boltozatot fatörzsekhez hasonló, ágakra bomló pillérek tartják. 

Gaudí 1883-tól 1926-ban bekövetkezett hirtelen haláláig irányította a templom építését. Olyannyira a templom építésének szentelte magát, hogy beköltözött az alagsorban lévő dolgozószobájába, és itt töltötte élete utolsó 14 évét remeteként. 1926. június 7-én Antoni Gaudí a szokásos napi sétáját tette a Sant Felip Neri templomba, útja során elütötte egy villamos, és eszméletét vesztette. Okmányok nélkül, elhanyagolt külsővel, régi és kopott ruháiban szerencsétlen koldusnak hitték és a hajléktalanok kórházába szállították. Gaudít másnap hosszan keresés után a Sagrada Familia káplánja ismerte fel, de ekkorra állapota már menthetetlen volt. 1926. június 10-én, 73 éves korában, alig néhány héttel 74. születésnapja előtt belehalt sérüléseibe. Temetésén hatalmas tömeg vett részt, pápai engedéllyel a befejezetlen templom kriptájában nyugszik

Halálakor még csak a keleti homlokzat, a Születés kapuja, egy torony és a kripta állt készen. Az eredeti tervek alapján tizenkét 107 méteres, négy 130 méteres és egy 172 méteres középső torony tör majd az ég felé. Gaudí tervezésében semmi sem a véletlen műve. Úgy vélte, hogy az ember alkotása nem magasodhat Isten alkotása fölé. Barcelona legmagasabb pontja a 173 méter magas Montjuic, így a Sagrada Familia egy méterrel alacsonyabb lesz. Gaudí halála után 1936-ig folytak a munkálatok a templomon. A véres spanyol polgárháború során azonban felgyújtották Gaudí alagsori dolgozószobáját, amelyben a Sagrada Familia jegyzeteit és terveit tárolta. Ezek közül sok megsemmisült, de a projekt 1952-ben a megmaradt rajzok és modellek felhasználásával folytatódott. Ma az elkészült templomrész látogatható, valamint a Gaudí eredeti terveit és makettjeit bemutató múzeum. A Születés Kapuja felőli homlokzatot és a kriptát 2005-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Az épületet 2010-ben XVI. Benedek pápa bazilika rangjára emelte és megszentelte.

Antoni Gaudí rendkívül vallásos ember volt, egész életét átszőtte a keresztény hit és a természet iránti csodálat. Életében többnyire csak gúnyolódtak rajta, a korabeli sajtó idejétmúlt álmodozóként emlékezik meg róla, kevesen ismerték el tehetségét. 1992-ben a barcelonai katolikusok egy csoportja létrehozott egy társaságot a boldoggá avatásáért, és összegyűjtötték a szükséges dokumentumokat. Az egyesület megalapítása óta azon munkálkodik, hogy az építészete mellett személyiségét és keresztény hitét is megismerjék az emberek. Az eljárás egyházmegyei szakasza 2003-ban lezárult, a dokumentumok már Rómában vannak, a Szentek Ügyeinek Kongregációja vizsgálja a zseniális, ám szerény és alázatos építész ügyét.

A Sagrada Familia kétségkívül Barcelona városának ikonjává vált. Gaudí a legszebb és legtökéletesebb szent templomot akarta megrendelőjének. Valóban Isten nagyobb dicsőségére dolgozott. A tervek szerint 2026-ra, Gaudí halálának 100. évfordulójára az állványokat eltávolítják és a Sagrada Familia a világ legnagyobb egyházi épületeként fog állni.