„Mit ér az az ország, amelynek az alkotmánya egy békemegállapodás melléklete?” E fanyar humorral tálalt kérdés gyakran felmerül a volt Jugoszlávia közepén elhelyezkedő, nyugat-balkáni állammal kapcsolatban. A múlt század végi délszláv háborúk legvéresebb szakasza Bosznia-Hercegovinában zajlott. A három fő etnikum – a muszlim bosnyák, a pravoszláv-ortodox szerb és a római katolikus horvát – a háborút megelőzően rendkívül vegyesen élt az országban. Különösen a nagyobb településeken nem volt jellemző az etnikai alapú elkülönülés és a vegyes házasságok is mindennaposnak számítottak.  1995-ben a béketárgyalások helyszínén, az Amerikai Egyesült Államok Ohio államában, Daytonban rögzítették a harcok alatti etnikai tisztogatások következtében tömbösödött állapotnak többé-kevésbé megfelelő felosztást. A béketárgyalásokat lezáró daytoni megállapodás negyedik melléklete Bosznia-Hercegovina alkotmánya.

A meglehetősen bonyolult közjogi megoldások az ország egységét hivatottak biztosítani, figyelembe véve azt is, hogy a kiválásra még akkor se kerülhessen sor, ha az ott élő nemzetek valamelyike kényszernek élné meg az államhoz való tartozást. A két entitásból álló ország területének mintegy 51 százalékát a bosnyák-horvát Föderáció, míg körülbelül 49 százalékát a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska – rövidítve: RS) alkotja. Emellett a harmadik, legkisebb egység az ország északkeleti részén lévő Republika Srpska két része közé ékelődő, szinte fele-fele arányban bosnyák és szerb lakosú, mindkét entitás hatásköre alá tartozó Brčkoi Körzetből áll. (A Föderáció mintegy 26 ezer négyzetkilométer és 2,1 milliós lélekszámú; a Republika Srpska 25 ezer négyeztkilométer és 1,2 millió lakosú; a Brčkoi Körzet 400 négyzetkilométer és 80 ezres lélekszámú.) Az alkotmány azzal is az esetleges szétszakadástól óvja Bosznia-Hercegovinát, hogy ugyan széleskörű önállóságot biztosít a két entitásnak − beleértve a saját alkotmányt, parlamentet, minisztériumokat, nemzetközi kapcsolatok ápolását más államokkal − azonban ennek ellenére az ország strukturálisan nem szövetségi állam, és nem teszi lehetővé sem az entitások, sem a kisebb közigazgatási egységek kiválását. Az ország elnöksége három tagból áll: egy bosnyák, egy szerb és egy horvát politikusból, akik közül egyikük a rotációs elvnek megfelelően tölti be az elnöki funkciót.   

Az egyetlen siker, hogy békességben élnek

A Daytonban összehozott rendezés nem eredményezett prosperáló államot. Számos intézménynek a három alkotmányozó nemzet: a bosnyák, a szerb és a horvát között paritásos elven összehozott hatékonysága jellemzően rendkívül alacsony. Az ország egyben tartásában csak a bosnyákok érdekeltek, mivel a szerbektől és horvátoktól eltérően nem rendelkeznek anyaországgal. A boszniai horvátok részéről is felmerült egy hármas tagolású közjogi berendezkedésre való váltás, vagyis a bosnyák-horvát Föderációból kiválva, önálló entitásként képzelnék el a jövőt, és ha az ország végül mégis szétszakad, a horvát többségű kantonok is függetlenedhetnének vagy az anyaországhoz csatlakozhatnának. Az ország gazdaságilag sem mondható sikeresnek, és a külföldi beruházások is egyre visszafogottabbak. Az iszlám világból az európai befolyásszerzés okán és presztízs jelleggel az olajmonarchiák, valamint Irán és Törökország is számos befektetést kezdeményezett korábban a relatív muszlim többségű európai országban (a muzulmán vallású bosnyákok a legnépesebb, de a lakosság 50 százalékát el nem érő nemzet) ám mindez idővel alábbhagyott. Sőt, napjainkban már az a jellemző, hogy a törökök szerbiai befektetései jelentősebbek, mint amilyeneket Bosznia-Hercegovinában eszközölnek. A munkanélküliség rendkívül magas, 31 százalékos, az ország lélekszáma pedig csökken. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy aki teheti, külföldön próbál boldogulni. Azonban pozitívumként megemlíthető, hogy Bosznia-Hercegovina 2016-ban beterjesztett európai uniós csatlakozási kérelmét az EU hosszú ideig jegelte, viszont 2022 decemberében az ország tagjelölti státuszt kapott azzal a feltétellel, hogy megteszik az ajánlott lépéseket a jogállamiság, a korrupció, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a migrációkezelés, valamint az alapvető jogok megerősítése érdekében.

Fontos megemlíteni, hogy kiválással fenyegetőzik Milorad Dodik, a Szerb Köztársaság elnöke. A veterán politikus mintegy 30 éve megkerülhetetlen tényező a boszniai politikai porondon. Jelenlegi pozícióját megelőzően Bosznia-Hercegovina elnökségi tagja volt. Politikai karrierjének kezdetén a Nyugat kedveltjének számított, azonban idővel egyre inkább Szerbiához és Oroszországhoz került közelebb. A 2022-es februári orosz inváziót követően többször is találkozott Putyinnal, legutóbb idén május 23-án, amikor is olyan kijelentéseket tett, hogy nem Oroszország, hanem a Nyugat felelős az ukrajnai helyzetért, valamint Putyinnak tetsző módon háború helyett különleges hadműveletként utalt Ukrajna oroszok általi inváziójára. Tette ezt annak ellenére, hogy Várhelyi Olivér, az EU bővítésért felelős biztosa figyelmeztette, hogy aki európai uniós tagságot szeretne, az ne járjon Moszkvába.  Mostanában nem először fordult elő, hogy Dodik a kiválást és egyben a Szerbiához való csatlakozást hozta szóba. Belgrádban Aleksandar Vučić szerbiai köztársasági elnökkel áprilisban folytatott találkozóját követő sajtótájékoztatón kijelentette, hogy komolyan megfontolják a Szerb Köztársaság önállósodásáról és kiválásáról szóló döntést. 

Vučić viszont arról beszélt, hogy tiszteletben tartja Bosznia-Hercegovina három alkotmányozó nemzetének az egységét, azaz lényegében elzárkózott attól, hogy a Dodik által ismételten belengetett elszakadást pártolná.  A boszniai Szerb Köztársaság függetlenségének elismerése – az esetleges csatlakozás Szerbiához pedig különösen – nehezen tenné elkerülhetővé, hogy Szerbia továbbra is elzárkózzon Koszovó függetlenségének elismerésétől, hacsak nem kerülne sor egy komolyabb „térképszabászatra”, amely a boszniai Szerb Köztársaság és Koszovó szerb többségű, északi községeinek Szerbiához csatolásával zárulna. Ez az a rendezés, ami nem csupán Bosznia-Hercegovina „maradékát”, a bosnyák-horvát Föderációt, hanem a teljes régiót veszélyeztetné, ugyanis ha a Balkánon elkezdődik az országhatárok módosítása, az dominóhatást eredményezhet, hiszen például az Észak-Macedónia nyugati részén élő albánok sem elégedettek a jelenlegi országhatárokkal. Ezért nem meglepő, hogy Dodik legutóbbi kijelentése a Boszniai Szerb Köztársaság kiválásáról az USA nemtetszését váltotta ki. A szarajevói amerikai nagykövetség a tárgyban az alábbi közleményt bocsátotta ki: 

„Ténykérdés, hogy a Szerb Köztársaság Bosznia-Hercegovina olyan entitása, amelynek nincs létjogosultsága Bosznia-Hercegovinán kívül. Az alkotmány szerint sem valamelyik entitásnak, sem bármilyen alacsonyabb szintű közigazgatási egységnek sincs joga az elszakadáshoz és a más állammal való egyesüléshez. Milorad Dodik téved, ha úgy képzeli, hogy az Egyesült Államok tétlenül nézné, ha Bosznia-Hercegovina egységét megbontaná. Az USA meg fogja védeni Bosznia-Hercegovina egységét és biztosítja, hogy megmaradjon az ország szuverenitása, területi egysége és multietnikus arculata.”

Kölcsönkérni, akitől csak lehet

A Boszniai Szerb Köztársaság külső adóssága jelenleg meghaladja a 2,1 milliárd eurót, amelyből 2023 végéig több mint ötszázmillió eurót kell visszafizetnie a különböző pénzügyi intézményektől felvett hitelei után. A Nyugattal romló kapcsolatok Dodikékat arra kényszerítik, hogy más hitelezőkhöz forduljanak, többek között az EU-n belül sok tekintetben különutas Magyarországhoz. Tavaly decemberben Magyarország az Exim Bankon keresztül 110 millió eurós hitelt folyósított a Szerb Köztársaságnak, ami igencsak jól jött a választások előtt nyugdíj- és közalkalmazotti béremelésekre, azonban a büdzsé további foltozást igényelt. A nagyobb volumenű pénzügyi mentőövet Dodikék Kínában lelték meg. Kaptak kölcsönt, ám amint a Szabad Európának Velizar Antić boszniai szerb politikai elemző megjegyezte: „Kínától kölcsönt szerezni egy dolog, de kérdés, hogy mikor és hogyan fogják visszafizetni, és mi történik, ha a Republika Srpska nem fogja tudni visszaadni.”

„Ha odavész Kijev, odavész Banja Luka is!”  

E kijelentés hangzott el 2022 őszén egy budapesti, MCC-s szervezésű Nyugat-Balkán konferencián. Ez irányú aggodalmát a szarajevói egyetem oktatója, Osman Sušić-hangoztatta. (Hivatalosan Szarajevó, de gyakorlatilag Banja Luka a Republika Srpska fővárosa.) Az előadó kijelentése arra vonatkozott, hogy ez esetben a Boszniai Szerb Köztársaság végleg elszakadna Bosznia-Hercegovinától.)  Kijev tartja magát, leköti az orosz erőket és fel sem merül, hogy Putyin az őt támogató Dodik szecessziós törekvéseit bármilyen formában viszonozhatná. Azonban mindez intő jel arra, hogy adott esetben egy nagyobb volumenű nemzetközi szintű geopolitikai átrendeződés ahhoz vezethet, hogy az idáig üres lózungként lebegtetett Republika Srpska függetlenedése, illetve azt követően egy esetleges Szerbiához csatlakozása megvalósulhasson. Ha mindez bekövetkezik, akkor viszont megjósolhatatlan lesz, hogy hol áll meg a balkáni „térképszabászat”, és sajnos az sem biztos, hogy ama bizonyos „térképszabóollóhoz” nem fog vér tapadni.